Az ingyenesen letölthető Nero által gerjesztett csoda három napig sem tartott; a boldogan hallelujázó blogok másnapra igyekeztek elfeledni a hírt. Egyetlen blogger volt csak, aki szégyenlősen beismerte, túlpörgette magát a cucc kipróbálása előtt. De vajon miért nem illik az ingyenes Neróról beszélni? Mert kínos téma. Ha valamit valamikor nagyon szerettünk, nehéz beismerni, hogy csalódtunk benne. És a CD-írás császárát nagyon szerettük, sőt sokan szeretjük ma is.
A Nero sikertörténete abban az időben kezdődött, amikor még könyveket lehetett kiadni arról, hogyan írjunk CD-t. A korongokat akkoriban csak egyszeres sebességgel lehetett teleírni, ám ezt a kapkodós 80 percet sem bírta minden gép kiszolgálni. A korai Windowsok, a gyenge vasak rendszeresen eldobták az írás fonalát, így órányi munkája és akár egynapi fizetése is ráment az embernek egy-egy folytathatatlan, „balesetben” megrokkant korong árára. Nem csoda, hogy pilótavizsgás célszoftverekkel és speciális összeállítású, dedikált „CD-író munkaállomásokkal” próbált kifogni a véletlenen az, aki a CD-írással egyszer már a saját kezét is megégette.
A császár ekkor robbant be a köztudatba, és poénos neve (Nero burning Rome, azaz Néró felégeti Rómát alapján torzult Nero Burning ROM formára) mellett egy jól kitalált, szakadásmentes cache-elési algoritmussal érte el azt, hogy mindenki vele akarta megírni lemezeit. A pilóták is visszaülhettek kedvenc repülésszimulátoruk elé, a Nero Burning ROM-mal egy tapasztaltabb felhasználó is könnyen elboldogult.
A Nero neve túl gyorsan került be a köztudatba, túl nagy márka lett belőle hirtelen. A készítői is hamar észrevették, hogy kifogták az aranyhalat. Ha Nero kell a népnek, kapjon mindenki, pénztárcájától függően! Megjelentek a CD-írók mellé adott első OEM-verziók. Ezek eleinte csak az adott márkájú íróval tudtak együttműködni, igaz, teljes funkcionalitással. Aztán jöttek a különféle lebutított „OEM Suite-ok”, bennük a Nero Express különféle idióta varázslókkal megpakolt változataival. Ekkor kezdtük először úgy érezni, hogy valami zavar van az Erőben.
Alapvetően nincs gondom a varázslókkal – a Potter-gyerekkel sem –, ha arra használhatók, amire kitalálták őket. Ez esetünkben az alkalmi felhasználó végigvezetése egy bonyolult, hozzáértést igénylő munkafolyamat lépésein, valamint a munkafolyamat lényegének megértetése. Mondjuk amellé kell varázslót rendelni, aki az IKEA szereld magad kissámli-készletéből hintalovat akar összerakni. (Az ilyeneknek ki is utalnék egyet-egyet receptre, teljes TB-térítéssel.) A varázsló nem a napi munkához való, a CD-írás számomra – és gondolom, nem csak nekem – ilyen tevékenység. A modoros mágus zavar, az idegeimre megy, megőrjít. Képzeljük el, hogy egy pendrive-ot csak nyolclépéses varázsló segítségével tudnánk a gépünkhöz csatlakoztatni, hogy írhassunk rá. Na, némelyik Nero Suite esetenként majdnem ilyen.
A szép, új Nero 9 Essentials/Nero SmartStart Essentials (mikor minek hívja magát) rosszabb az Express kiadásoknál is: lebutították (csak adatírásra és CD-másolásra jó), és bár nincs varázsló, helyette tele van bosszantó reklámokkal: „Ha megvetted volna a teljes árú dobozt, most tudnál filmet is írni...”, nem pont ebben a stílusban, de gyakorlatilag ebben az értelemben. Mindezt az én érdekemben, alig 220 megabájton terpeszkedve a merevlemezemen, szinte zéró tudással. Az csak hab a tortán, hogy három helyen kellett a biztonsági alkalmazásomat átállítani, hogy letöltéskor ne akarja azonnal letörölni a telepítőprogramot a benne lévő adware Ask Eszköztár miatt. Vajon az ős-Nero készítőinek arcáról nem hámlik most a bőr?
Persze a másik vonalat is ismerjük: a teljes Nero-dobozt, amiben minden földi jó benne van: film, zene, multimédia drága pénzért, mellesleg még CD-t is lehet vele írni... Csókolom, visszakaphatnám a régi jó Nerót, varázslók és sallangok nélkül?!
Tudom, most mindenki válságot kezel, köztük a Nero marketingesei is. Jól működő szoftver helyett dagadtra hizlalt reklámprogrammal támadnak a népre. Sajnos nincsenek egyedül. (Igazából ezért is merült fel bennem ismét e sztori.) Manapság egyre több nagy gyártó tapossa sárba saját jól felépített imázsát két dollár plusz árbevételért, vagy egy párnapos gerillakampányért az interneten. Vajon megéri?
