A VIA egy ideje már csak a partvonalról nézheti a nagyok (AMD és Intel) csatáját, ennek ellenére a vállalat nem áll a csőd szélén, amit javarészt az alacsony fogyasztású és apró méretű processzoroknak, illetve komplett platformoknak köszönhet. Ezen rendszerek lelke a 32-bites VIA C7 Esther magos processzor, mely mára több szempontból is elavult.
Az újonnan fejlesztett 64-bites, egymagos Isaiah központi egység szuperskalár architektúrája már egyidőben képes több művelet feldolgozására, illetve az Estherrel szemben nem in-order, hanem out-of-order (soron kívüli) végrehajtásra is képes (akárcsak a Core 2 Duo), ráadásul funkciói között a virtualizációs technológia is fellelhető. Az Isaiah fejlesztésénél szempont volt a kompatibilitás megtartása, illetve az is, hogy a teljesítmény növelése mellett a fogyasztás ne növekedjen. Utóbbira megoldás a gyártástechnológia továbbfejlesztése, így az Esthertől eltérően az új processzor nem 90-, hanem 65 nanométeres technológiával készül, ezáltal nem lesz szükség új, vagy más típusú hűtőelemekre. A teljesítménynövelés terén fontos fejlesztés, hogy a C7 roppant kisméretű 128 kilobájtos másodszintű gyorsítótárát egy megabájtra bővítették, továbbá az FSB órajel egészen 1,3 gigahertzig skálázódhat.
Mint említettük, az Isaiah processzor a C7 utódja, tehát nincs azonos súlycsoportban az asztali többmagos processzorokkal. Az elsőszámú célpont a hordozható eszközökbe, kéziszámítógépekbe vagy UMPC-kbe szánt Intel Silverthorne processzor lesz, amiről eddig nem sokat tudni, de annyi szinte biztos, hogy valamikor az év közepén jelenik meg.
Úgy tűnik, a VIA mindent egy lapra tett fel, de azzal tisztában vannak, hogy jelen pillanatban túl kevés információ áll a rendelkezésükre, ezáltal nem lehetnek biztosak a sikerben. A cél nem is az Intel totális legyőzése, hanem az egészséges konkurencia megteremtése egy olyan fejlődő piacon, mely a jövőben igen fontos szerephez juthat.
