Szeretnénk, ha a gépünk teljesítménye pár fokkal javulna? Egy jó vízhűtéssel hatékonyabban és kisebb zajjal tudjuk alacsonyan tartani CPU-nk hőmérsékletét, mint a léghűtéses megoldásokkal. A legtöbb tuningos évek óta vízhűtést használ, de a korábban az ilyen rendszerek telepítése, a pumpák és a csövek miatt nem tartozott a legkellemesebb munkák közé: meg kellett győződnünk arról, hogy sértetlenek-e a csövek, majd össze kellett őket kapcsolni, utána ellenőrizhettük, hogy a csövezés megfelelően van-e lezárva, s csak ezután lehetett feltölteni hűtőfolyadékkal a tartályt. Amennyiben valamit nem az előírásoknak megfelelően intéztünk, a vízhűtés elindítása katasztrófákhoz is vezethetett.
Gépünket és fő komponenseinek (grafikus kártyák, tárhelyek) hűtését továbbra is a csúcskategóriás egyedi vízhűtőrendszerekkel lehet legmegfelelőbben megoldani. Ha csak a processzorunk hűtésére szeretnénk koncentrálni, akkor egy zárt folyékony hűtőrendszer is megteszi, és ezzel is felülmúljuk a felsőkategóriás léghűtéses darabokat.
Miért fejlesszünk?
Amennyiben elégedettek vagyunk a gyári Intel vagy AMD processzorhűtővel, biztosan nem fogunk másik megoldás után nézni. Abban az esetben azonban, ha nem dobozos processzort vettünk, vagy jobb hűtésre vágyunk, 4000 forint környékén már beszerezhetünk egy szokványos darabot, mely kissé zajosabban működik és melegebben is tartja a CPU-t, mint a minőségi megoldások, de legalább olcsó. Ha egy kissé magasabb árfekvésű, jobb modellt keresünk, a 4-25 ezer forintos ársávból szemezgethetünk. Rájuk jellemző, hogy sokkal halkabban üzemelnek a standard hűtőknél, de ezzel együtt méretük és tömegük is sokkal nagyobb. Habár processzorunk hűtésében nagyon hatékonyak, a gépházban (kis és közepes házak) megzavarhatják a levegőáramlás útját, így a többi fő komponens (grafikus kártya, merevlemez, alaplap) jobban hevülhet a kelleténél. Bezzeg vízhűtéssel!
A vízhűtés általános felépítése
A zárt folyadékhűtéses rendszerek aprócska pumpáját a gyártó a hűtőfejbe integrálja, melyet gyárilag lezárt csövek kötnek össze a radiátor modullal. Zárt rendszer lévén nincs szükség fel- és újratöltésre sem. Már a dobozból kivéve sejthetjük, hogy bőséges hűtőfolyadék cirkulál majd a pumpa és a radiátor között. A csövek anyagára egyaránt jellemző a rugalmasság, valamint a megfelelő anyaghasználat. Ezáltal nem kevés energia befektetésére lenne szükség, hogy kárt tehessünk bennük (hacsak nem késsel esünk neki), ami azt jelenti, hogy általános felhasználási körülmények között vajmi kevés az esély arra, hogy a hűtőfolyadék utat találjon az áramkörök felé.
A radiátormodult úgy tervezték, hogy a számítógépházak többségénél a szabvány 120 mm-es ventilátor helyére felszerelhető legyen. A radiátorhoz csatolt ventilátor arra szolgál, hogy a felgyülemlett hőt eltávolítsa a radiátorból. A felsőkategóriás variánsokon gyakran dupla ventilátor dolgozik, ezáltal növekszik a hűtési potenciál, de zajból nem lesz kevesebb.
A folyadékhűtések új generációjának modelljeit már viszonylag könnyű beszerelni. Sőt, egyes modelleket egyszerűbb a gépházba tessékelni, mint néhány csúcsminőségű felsőkategóriás modellt. Ennek az az oka, hogy a zárt vízhűtéses darabok sokkal kompaktabbak lettek, és több házzal is kompatibilisek. Ehhez képest a legtöbb problémát meglepő módon a gépházra rögzítendő radiátormodul elhelyezése jelenti, nem pedig a hűtőfejé.
Mielőtt beszerelnénk a vízhűtést
Ellenőrizzük a specifikációkat. Győződjünk meg róla, hogy a gépházunk rendelkezik-e opcionális 120 mm-es ventillátorok számára fenntartott bővítőhellyel, valamint arról is, hogy az alaplapunkon van-e elég ventilátor-tápkonnektor.
A radiátort az egyik ilyen 120 mm-es ventilátor-rögzítőhely fogja elszállásolni, ezt általában a ház hátsó részében találjuk, a kisebb házak többségében pedig felül. Ha elöl akadna is hely, a zárt csövezés hosszából kifolyólag nem érdemes oda megpróbálni felszerelni a radiátort. Egyes házakon az eddigi opciókon túl oldalt is van rögzítőhely, azonban ha ide applikáljuk fel a radiátort, megnehezítjük saját dolgunkat, amikor levennénk a ház oldalpaneljét.
Pár háznál a gyártó gondol a nagyobb hűtőmegoldásokra, ezért az alaplapi panelon rést hagy a hátlapi keretnek. Azonban ha ez nincs, akkor le kell szednünk az alaplapunkat a panelról, hogy felszerelhessük rá a keretet.
Mielőtt nekilátnánk ennek a folyamatnak, egynéhány komponenstől szabaduljunk meg. Amennyiben a gépházunkba korábban beszereltünk, vagy alapból rendelkezik egy 120 mm-es hűtéssel a kiszemelt helyen, akkor azt most le kell kapnunk. Ezután a lecserélni kívánt CPU-hűtőtől is megfoszthatjuk a rendszert. Gyári hűtő esetében a leszerelés folyamata nem jelent majd problémát, hiszen a rögzítő pöckök az óramutató járásával ellenkező irányban történő elforgatása után felhúzhatjuk a dugaszokat, majd leemelhetjük a hűtőt a socketben fekvő CPU fölül. A felső kategóriás hűtőmegoldásoknál figyeljünk arra, hogy megtartásukhoz gyakran használnak hátlapi keretet. Ezt szintén távolítsunk el.
Az Antec Kühler H2O 360 telepítése
A szerkesztőségben az Antec Kühler H2O 620-at egy olyan rendszerre telepítettük, melynek X58-as chipkészletes alaplapján egy Intel Core i7-960 teljesít szolgálatot. Korábban ezen a processzoron a gyári hűtő sustorgott, és a CPU készenléti állapotban is 55-56 Celsius fokra melegedett.
Habár terhelés alatt egyszer sem hevült túl, a ventilátor olyan hangot adott, mintha fel akarna szállni a hűtővel együtt. A vízhűtéssel más lesz a helyzet. Előbb azonban fel kell szerelnünk. Itt volnának a folyamat lépései:
1. A Kühler különféle keretekkel szolgál az AMD és az Intel CPU-k számára. Az Intel alsó, „szögletes” keretének három furata van, melyek a különféle socketek számára készültek. Jelen esetben az 1366-os furatba kerülnek a hűtőhöz kapott krómszínű pöckök. A kétoldali tapaszokat ragasszuk a keretre, majd az egészet nyomjuk a helyére.
2. Készüljünk fel a radiátor rögzítésére. Szedjük elő a hosszú fekete csavarokat, az alátéteket, a radiátormodult és a ventilátort. A ventilátornak a radiátormodul és a ház közé kell kerülnie, méghozzá úgy, hogy az a házból kifelé hajtsa a levegőt. Ebben a ventilátor oldalán található nyilak lesznek a segítségünkre.
3. A vékonyabb rögzítőgyűrűt csavarozzuk az alaplap elejéről a hátlapi keretre úgy, hogy a socketet körülvevő furatok mindegyikébe kerüljön csavar. Ezután húzzuk lazára a csavarokat.
4. A Kühler H2O 620 hűtőfejét most már a rögzítőgyűrűre helyezhetjük, majd forgassuk el enyhén úgy, hogy a hűtőfej fülecskéi belemélyedjenek a számukra kialakított helyre. Ekkor fordítsunk a fejen ismét, hogy annak fülecskéi a rögzítőgyűrű lemezei alá kerüljenek. Miközben egy kézzel egy helyen tartjuk a fejet a másik kezünkkel elkezdhetjük meghúzni a csavarokat. Húzásonként váltogassuk a csavarokat.
5. Miután a hűtőfej és a radiátor is rögzítésre került, az adapter segítségével kapcsoljuk össze a radiátor ventillátorát és a hűtőfejet. Majd a hűtőfej tápkábelét dugjuk rá a számra fenntartott alaplapi konnektorra. A vízhűtés telepítése után készenléti állapotban körülbelül 40 Celsius fokon futott a rendszer, és mindezt kevesebb zajjal.
Végszó
Mivel ez a megoldás tartalmaz folyékony anyagot és mozgó alkatrészeket, a megbízhatóságával kapcsolatban motoszkálhatnak gondolatok a fejünkben. Mi lesz, ha a pumpa abbahagyja tevékenységét, vagy a csövek elkezdenek ereszteni? Az Antec Kühler H2O 3 év garanciával jár, a Corsair a H60 esetében 5 évet kapunk, de a hűtők úgy lettek kialakítva, hogy bőven túléljék ezt az időszakot.
Amennyiben a pumpa mégis felmondja a szolgálatot, olyan hatást tapasztalhatunk, mint amikor a léghűtés beadja a kulcsot. A processzor felmelegszik, a rendszer pedig lekapcsol. Egyelőre nem rendelkezünk adatokkal a szivárgások előfordulásának gyakoriságával kapcsolatban, de érkezett pár jelentés, miszerint a kicsöpögő hűtőfolyadék megsütötte az alaplapot. Ennek ellenére számos ilyen hűtő talált már gazdára, és egy éve az Intel is elkezdte a saját megoldásainak gyártását, ezért nem túl valószínű, hogy gépünk pórul jár. A kockázatot csökkenthetjük, pl. ne hajlítsuk szokatlan szögekbe a csöveket, valamint komponensek köré se tekerjük őket.
