Elmosódott képek helyett

Olcsó húsok piaca

 

Nem találni a piacon olyan videokamerát, melynek specifikációiban ne szerepelne a digitális képstabilizátor. Jellemzően ilyenkor nincs kiemelve, hogy digitális módszerrel dolgozik a készülék, hanem egy marketing elnevezésel (pl. a Sony esetében a SteadyShot) hivatkoznak rá. Általános érvényű, hogy ha a videokamera leírásában csak annyi szerepel, hogy képstabilizátor vagy képremegés kompenzáció, akkor az digitális módszerrel dolgozik, mivel az optikait külön kiemelik.

A digitális képstabilizátor természetéből adódóan csak videokamerákban használatos vívmány. Lényege, hogy a kamera érzékelője nagyobb, mint amire a kép előállításához szükség van. A PAL DV felvétel egy-egy képkockáját 720×576 képpont alkotja, de az érzékelők ennél mindig nagyobb felbontásúak és nagyobb területet vesznek. Képkockánként elemzi a kép elmozdulását a kamera és a központi kereten kívülre eső részekből képes kompenzálni a kéz véletlen kitéréseit. Sok múlik a kamerába épített algoritmuson, ami ezt végzi, legjobb eredményt ebben a műfajban talán a Sony kameráitól tapasztalhattunk. A digitális korrekció kiküszöböli a kép imbolygását, ám az élességen és a fényerőn nem képes segíteni.

 

Egy jobb megoldás, az OIS

 

Számos gyártó vezetett be olyan megoldást, mely nem csak digitálisan, hanem mechanikailag és optikailag működik. Általában OIS rövidítéssel (Optical Image Stabilizator, azaz optikai képsatbilizátor) illetik. A nagy zoom tartományú videokamerák és fényképezőgépek megjelenésével elkerülhetetlenné vált az ez irányú fejlesztés, hiszen minél nagyobb a zoom, annál kisebb a látószög, ezért kevesebb fényből kell gazdálkodnia a kamerának, azaz sötétebb képet kap az érzékelő. A zoom arányában felnagyítódik a kéz kimozdulása is, amit digitálisan már nem lehet hatékonyan kivédeni. A fényképezőgépek esetében a nagy zoom adta alacsony fényerő azért is zavaró, mert hosszú expozíciós időt kívánna meg, mely alatt bizonyosan bemozdul a kezünk, így elmosódott, azaz használhatatlan lesz a kép.

 

 

 

 

Az OIS rendszerek működése giroszkópos érzékelőre és legtöbbször mozgó lencsetagra alapul (egyes fényképezőgép gyártók nem egy lencsetagot, hanem magát a CCD-t mozdítják el a szükséges irányban). A giroszkóp érzékeli a kamera elmozdulását és ellentétes irányban kitéríti a lencsetagot, így a kép helyben marad a képérzékelőn. A videokamerák esetében sokkal stabilabb lesz a képtartás, mely lassan, úszva követi a szándékos pásztázó mozgásokat. Képünkön a Panasonic megoldását részletező diagram.

 

 

 

 

Fényképezőgépek esetében egy osztállyal feljebb léphetünk nagyításban, vagy lejjebb fényerőben: az OIS rendszer ugyanis kitérésmentessé teszi a hosszabb expozíciós időket. Amit OIS nélkül általában csak 1/60-ad másodpercig tudtunk tartani, azt OIS-sel akár 1/30-ig is, vagyis sokkal rosszabb fényben is éles képet kaptunk.

 

Amin az OIS nem segít

 

Az optikai képstabilizátor tehát hatékonyan véd saját kezünk gyarlósága ellen, de mi van, ha nem mi mozgunk, hanem a célobjektum? Sportesemények fotózásakor az OIS magában keveset segít, itt az is lényeges, hogy minél nagyobb érzékenységgel dolgozhassunk, hisz ezzel lerövidíthető az expozíciós idő, rövidebb idő alatt pedig kevésbé mozdulnak be a versenyautók, futók, kiskutyák és kisgyerekek. A magasabb érzékenység szükségszerűen zajosabb képpel jár, a zajt azonban sokkal jobban tolerálja szemünk, mint az életlenséget, így van értelme ISO 800 és e feletti értékekkel dicsekedő fényképezőgépet vásárolni akkor is, ha nincs benne OIS. Legjobb, ha fényképezőgépünk mindkét eljárást kombinálva alkalmazza, ilyen a kompakt kategóriában például a Panasonic DMC-TZ1 vagy a Canon PowerShot A710 IS.

 

 

 

Szoftverrel uram, ha hardvered nincs

 

Mit tegyen, akinek csak régi kamerája van, midenféle stabilizáló okosság nélkül? Még mindig nincs minden veszve, sok videoszerkesztő program (pl. Pinnacle Studio, Magix MovieMaker Pro, CyberLink PowerDirector) képes utólag csökkenteni a zavaró ugrálást. Ehhez sajnos kismértékben rá kell, hogy nagyítson a kép központi részére és figyelve a kitérésekre azt igyekszik középpontban tartani.

 

Videóhoz még csak-csak találunk utólagos megoldást, ám a homályos fényképekkel nincs mit kezdenünk. A már említett zajosodás ellen viszont szoftveresen is tehetünk! 2006. februári lapszámunkban olvashattak az ImageNomic NoiseWare alkalmazásról, mellyel meglepően jól eltávolítható a színes és a fényességzaj is, még a próbaverzióval is (további NoiseWare info itt).

 

 Ha minden kötél szakad és nincs pénzünk új gépre, addig is beszerezhetünk egy fotóállványt, mely már több mint egy évszázada bizonyul a legmegbízhatóbb stabilizátornak.