Napjainkban sokféle műsorforrásról tudunk különböző minőségben zenét vagy filmet lejátszani. A teljesség igénye nélkül kiválasztottunk néhány jellegzetes műsorforrást, amelyek a mai magyar háztartásokban előfordulhatnak, és megpróbáljuk ezeket műszaki szempontok alapján elemezni néhány mondatban. Alapvetően a jobb minőségű készülékekre koncentrálunk, mivel az olcsó mini-hifit, a mindent lejátszó kicsi, kínai dobozkákat nem tartjuk a minőségi zenehallgatás megfelelő eszközeinek.
„A bakelit a legjobb”
Jellemzően a régebbi szalagos magnók, kazettás magnók, VHS-videolejátszók, lemezjátszók és rádiók azok az analóg készülékek, amelyek elvétve ugyan, de még mindig felbukkannak otthonainkban. Ezek közül is leginkább a lemezjátszók élték túl a digitális világ szinte mindent elsöprő térhódítását.
A vinyl lemezeket hallgatók többsége szerint ez a technika biztosítja a legjobb hangminőséget. A szubjektív véleményekkel – amelyek számos külső és belső tényezővel, körülménnyel befolyásolhatók – természetesen nem lehet vitatkozni, de tény, hogy technológiailag, objektív paraméterek alapján messze nem a legjobb műsorforrás a lemezjátszó. A problémák már a felvételkészítés technikájánál jelentkeznek, ugyanis ahhoz, hogy a teljes hangfrekvenciás sávot rögzíteni lehessen a mikrobarázdás lemezen, torzítani kell a jelet. A lemezkészítés, majd -lejátszás során újabb torzításokat szenved a jel, míg végül eljut az erősítőbe. Ezek a torzítások jó esetben azonban nem olyan számottevőek, hogy az eredeti jelet jelentősen megváltoztatnák. Ennek ellenére ma már korszerűtlennek számít a lemezjátszás, mert szinte minden paraméterében rosszabbul teljesít a modern digitális technikához képest, ráadásul nehézkes a használata, sérülékeny a hanghordozó, és a lemezjátszó speciális beállítást igényel, amit a legtöbben nem tudnak megfelelően elvégezni.
Manapság ebbe a technológiába nem érdemes pénzt fektetni csak azért, mert egyesek szerint ennek van a legjobb hangminősége. Ha azonban valakinek nagy lemezgyűjteménye van, és szeretné rendszeresen hallgatni, akkor van értelme új, esetleg jó minőségű használt lemezjátszót beszerezni. Ebben az esetben lehetőleg szakembertől kérjünk tanácsot, milyen készüléket mennyiért érdemes megvásárolni. A nagy elektronikai áruházakat inkább kerüljük el, mert ezek az üzletek nem a lemezjátszókra specializálódtak.
Ne recsegjen a rádió
Másik gyakori analóg műsorforrás a rádió. Természetesen nem a régi kazettás magnókkal egybeépített vagy mobiltelefonba integrált, esetleg autókba szerelt rádiókról beszélünk, hanem a különálló készülékként megjelenő rádiótunerekről, esetleg erősítőkbe épített rádiókról.
A rádióadások közül természetesen csak az FM-adások jöhetnek szóba, ha minőségi zenehallgatásról beszélünk. A lemezjátszáshoz képest a rádión sajnos másféle és drasztikusabb minőségromláson keresztül jut el otthonainkba a hang, mégis, ha jó a vétel és a készülék, kellemes órákat tölthetünk el különböző rádióadásokat hallgatva. Az asztali tunerekkel nem nagyon lehet melléfogni, alapvetően jó minőséget nyújtanak. Természetesen nem a legolcsóbbak között érdemes nézelődni, ha valaki minőségi rádióhallgatásra vágyik. A vételi minőség erősen befolyásolja a hangminőséget, a zajviszonyokat és egyúttal a zenehallgatás élvezeti értékét is. Alapvető fontosságú, hogy erős és jó minőségű rádiójel kerüljön a készülékbe, amit leginkább egy megfelelő tetőantennával tudunk biztosítani. Ha ez nem lehetséges, akkor szobaantennával érdemes kísérletezni, végső soron, pedig egy a készülékből kilógó vezeték is megteszi, de ez esetben szinte biztos, hogy a minőség jelentősen romlik.
A-ból D-be és vissza
Manapság sokkal elterjedtebbek a digitális műsorforrások, mint analóg társaik, sokkal nagyobb választékban hozzáférhetők, és ennek köszönhetően nagyobb minőségbeli különbségeket fedezhetünk fel az egyes készülékek között. A digitális műsorforrások esetében is igaz a mondás: „olcsó húsnak híg a leve”, tehát tartózkodjunk a legolcsóbb kategóriába eső, jobbára ismeretlen nevű és eredetű távol-keleti készülékektől, mert esetleg kellemetlen meglepetések érhetnek minket.
A hangok digitális tárolásához elsőként az eredeti analóg jelet digitális formába kell önteni. Ezt a feladatot az úgynevezett A/D (analóg–digitális) konverterek végzik. Leegyszerűsítve arról van szó, hogy a folytonos analóg jelből bizonyos időközönként mintát vesznek, és a mintának megfelelő számértéket tárolják az adathordozón. Így tulajdonképpen egy számsorozat áll elő, amiből a lejátszónak kell ismét analóg jelet előállítani. Ezt az átalakítást az úgynevezett D/A (digitális–analóg) konverterek végzik, amik gyakran az adott lejátszó készülékekbe vannak beépítve. Találhatunk azonban külső, a műsorforrástól független konvertereket is, amelyeket megfelelő kábellel lehet a forráshoz csatlakoztatni. Ezek a külső egységek rendszerint (de nem mindig) magasabb műszaki színvonalat képviselnek, mint beépített társaik, ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy hangminőségben is jobbak. A digitális lejátszás során eleve nincs annyira egyértelmű összefüggés a hangminőség és a lejátszókészülék minősége között, mint az analóg műsorforrásoknál.
Ha még mindig nagy a CD-gyűjtemény
Annak ellenére, hogy az utóbbi években csökkenő CD-eladási statisztikákról lehet olvasni, az optikai lemezek nem haltak ki, a formátum megmaradt, és közel harminc éve változatlan. Egy jó minőségű CD-lejátszó (ami nem a sok százezer vagy millió forintos „high-end” lejátszókat jelenti) technikailag igen jó paraméterekkel rendelkezik, a hangminőségre sem lehet panasz, mégis sokan rosszabb minőségűnek tartják az analóg lemezjátszóknál. Ezek a vélemények ismét csak szubjektív ítéleteken alapulnak, legtöbbször azonban nem alaptalanok, csak épp az ok-okozati következtetések hibásak. Ugyanis az okokat nem a készülékekben kell keresni, hanem a hangfelvételek minőségében.
A régebben készült hangfelvételeket általában (de nem minden esetben) körültekintőbben készítették, nagyobb művészi hangsúlyt fektettek rájuk, mint manapság. Ebből következően a vinyl lemezeken megjelent felvételek sokszor jobb minőségben hallatták magukat, mint a CD-ken megjelent társaik. Természetesen nem minden CD-re érvényesek ezek az állítások, mert a digitális felvételkészítés kezdetén és ma is készülnek igényes, jó felvételek, amelyeket CD-n adnak ki. Tehát a digitális technikával nincs probléma, sokkal inkább a felvételek minőségével.
Technikailag vizsgálva a CD-lejátszást és -lejátszókat, ez a technológia lényegesen nagyobb immunitást mutat a külső zavarokra, mint az analóg lejátszási technika, főként az analóg lemezjátszók. Ez azt jelenti, hogy kisebb zajra, torzításokra lehet számítani, a mechanikai eredetű zajokra más módon érzékeny, mint az analóg lemezjátszók, illetve a hanghordozó sérüléseire is másként reagál a digitális technika, mint az analóg.
Az optikai adattárolás és lejátszás technológiájának fejlődésével jelentek meg 1995-ben a DVD, majd nyolc évvel később a Blu-ray-lemezek és -lejátszók. A két megjelenés között fejlesztették ki az SACD formátumot, amit a CD utódjának szántak, de nem lett annyira népszerű, mint a CD. Mindhárom lemezformátum a CD-vel azonos méretű, azonban sokszoros adatmennyiséget képesek tárolni, így jobb technikai paraméterekkel rendelkező audio- és/vagy videolejátszására nyílik lehetőség általuk. Ezek az újabb formátumok elvileg jobb hangminőséget képviselnek, mint a CD vagy az analóg lemez, azonban mint korábban is láttuk, a hangminőség ezen a szinten már sokkal inkább a felvételek minőségén múlik, nem az egyébként jól megépített készülékeken.
Tele a memória MP3-akkal
A digitális és a számítástechnika fejlődésével látott napvilágot a ’90-es évek közepén az első számítógépes tömörített zenei formátum, az MP3. A kezdetleges, 128 kbps (kbps = kilobit per secundum) bitrátájú tömörített anyagok sajnos jól hallható módon rontották a hangminőséget, de a mai magasabb bitrátájú kódolások, illetve a veszteségmentes tömörítésű formátumok kiváló minőséget nyújtanak. A rohamos fejlődésnek köszönhetően azonban rövid időn belül rendkívül sokféle és egyre olcsóbb hardverek jelentek meg a piacon, ami a jó hangminőségű lejátszásnak nem kedvezett. Manapság olyan sokféle lejátszót, számítógépet, mobileszközt kínálnak az üzletek polcain, amit korábban elképzelni sem lehetett. Ember legyen a talpán, aki ezek közül ki tudja választani azt, amelyik ár/érték alapján neki a legmegfelelőbb. Ráadásul zenehallgatási szokásaink is jelentősen megváltoztak rohanó életünkben. Mi mégis arra buzdítjuk a kedves olvasót, ha teheti, inkább otthon, nyugodtan, ráérősen hallgasson zenét, amihez lehetőleg jó minőségű asztali műsorforrásokat válasszon. Ezekben hosszabb távon sem fog csalódni.
