A Moszkvai Műszaki Múzeum tárlatában található információk szerint az 1936-ban készült vízzel működő gép volt az első olyan eszköz, mely a parciális differenciálegyenleteket képes volt megoldani. Ez pedig hatalmas teljesítmény, ugyanis közel egy fél évszázadig ezek voltak azok az egyenletek, melyekkel az összetettebb fizikai jelenségeket matematikailag képesek voltak leírni. A gép megalkotása, majd működtetése rengeteg egyébként papír felett görnyedős számolgatós időt spórolt meg használóinak.
A bonyolult differenciálegyenletek megoldásához Lukyanov pedig nem mást, mint szimplán egy sorozat összekapcsolt vízzel feltöltött üvegcsövet használt. Míg a csapok és a dugaszok állásának változtatásával a változókat lehetett állítani, addig a megoldást az egyes csövek vízszintjéről lehetett leolvasni.
Habár magát az eszközt a beton repedezésének problematikája miatt hozták létre, összeszerelésének és programozhatóságának egyszerűsége miatt későbbi modelljeit számos egyéb területen (geológia, termikus fizika, kohászat, rakéta gépészet) sikerrel alkalmazták.
A hidraulikus gép olyannyira erős számítási kapacitással rendelkezett, hogy a digitális gépek első két generációját kenterbe verte. Ezen tulajdonsága, valamint összeállításának alacsony költségei miatt ezeket a hidraulikus integrátorokat az 1970-es években még mindig 115 gyártó, kutató, illetve oktatási intézmény alkalmazta 40 szovjet városban. Az országban a digitális gépek csak a nyolcvanas évek elejére váltak elfogadhatóan olcsóvá, könnyen telepíthetővé és elég erőssé ahhoz, hogy felválthassák a komoly ”vízvezetékrendszereket”.