Egy 386-os PC ma kőkorszakinak tűnik, sőt, vannak olyan, ma már a gépeket profi felhasználói módon kezelő felhasználók, akik nem is nagyon tudnának mit kezdeni egy 386-ossal. Rákeresünk a Google-ön? Nem volt net, nem volt Google. Kattintok párat és megoldom? Nem nagyon volt hova és mivel kattintani. Hónom alá csapom és egész nap használhatom? A mobil PC-k inkább viccesek voltak, mintsem praktikusak és elterjedtek. Kellett még jó néhány év és temérdek fejlesztés, hogy eljussunk napjainkig. Folytatván sorozatunkat öt olyan CPU-t mutatunk meg, amelyek hatalmas lendületet adtak a PC fejlődésének.
Pentium
1993-ban égetővé vált az Intel számára, hogy kiszűrje a klónokat, és miután a "80386"-ot és az őt követő "80486"-ot nem tudta levédeni, kellett egy fantázianév. A 486-osok idejében felkapaszkodó AMD-t és Cyrixot igen kellemetlenül is érintette, amikor az Intel előrukkolt a Pentium márkanévvel. Ez már egyedül az Intelé, nem tudták másolni a klóngyártók, ráadásul a kezdeni baki után kiderült, hogy nagyon jó mikroarchitektúrát sikerült kidolgozni, amiben volt tartalék még néhány generáción át. Az AMD az 586/5x86-osokkal, a Cyrix a 686-tal igyekezett felzárkózni és bár mindegyik utasításkészlet-szinten kompatibilis volt a másikkal, összességében egyik sem volt olyan jó és sikeres, mint az Intel Pentium.
Xeon
A Pentium arany tojást tojó tyúk volt az Intelnek. A Pentium után érkező Pentium II és III is hatalmas sikert arattak, ám a Pentium IV-nél már látszott, hogy az irány nem biztos, hogy tartható. Az AMD ezt nagyon ügyesen használta ki és több generáción át erősített, olcsó, erős és népszerű asztali CPU-i után 2003-ban piacra dobta Opteron szerver processzorait, amelyek komoly sikereket arattak ott, ahol az Intelnek nagyon fájt. Az Opteronnál jelent meg a 64 bit is, amely az Intel oldalán a 2004-ben piacra dobott Intel Xeon Nocona CPU-ban jelent meg elsőként. Innentől számítjuk a 64 bites Intel CPU-kat.
Intel Core 2 Duo
Az Opteron mellett az Athlon 64-gyel vitt be hatalmas pofont az AMD az Intelnek. Az órajelhajhászás helyett a fogyasztásra, hatékonyságra is odafigyeltek, ami az óriási órajeleken pörgő, melegedő és sokat fogyasztó Intel CPU-król nem volt elmondható.
Az Intel berkein belül hatalmas volt a felfordulás, majd egy kevésbé szem előtt lévő, inteles fejlesztőcsapat munkája került a vezetők látókörébe, akik már a mobilitás jegyében fejlesztettek x86-os microarchitektúrát. Ebből született meg 2006-ban a Core 2 Duo asztali CPU-család, amely minden addiginál jobb számítási teljesítmény/fogyasztás mutatókat hozott és minden más platform fölé emelkedett. A Core 2 Duo olyannyira jól sikerült, hogy mind a mai napig nagyon sok asztali gépben ilyen CPU-k dolgoznak elegendő sebességen, kellően alacsony fogyasztás mellett.
Intel Atom
2008-ban mindenkit meglepett, hogy egy primitívnek mondható mikroarchitektúrával rukkolt elő az Intel, amely ráadásul in-order típusú volt, vagyis nem volt képes az akkor már bevett out-of-order utasításvégrehajtásra. A végeredmény mégis fontos volt: az Atom CPU-k nagyon kicsik, nagyon olcsók voltak, és nagyon keveset fogyasztottak. Ezzel a CPU-családdal sikerült a nagyon olcsó mobil PC-k piacát beindítani, amit akkor netbooknak, az asztali változatot pedig nettopnak neveztek el. Az x86-os Atomok azóta tabletekbe és okostelefonokba is eljutottak és újabb generációik már sokkal erősebbek, miközben még kevesebbet fogyasztanak.
Intel Core generáció
El is érkeztünk napjainkig, amit az Intel Core CPU-k uralnak. Az agresszív gyártástechnológiai fejlesztéseknek hála az Intel egyre több vezérlőt tudott egyelten tokba, majd egyetlen lapkára sűríteni. Ma már a CPU legalább 2, de inkább 4-magos, tartalmazza a memóriavezérlőt, az integrált videochipet és egy halom egyéb vezérlőt, miközben jó néhány MB-nyi gyorsítótár kapcsolja össze a modulokat, hogy a belső adatcsere villámgyors legyen.
Szerintetek mi lesz a soron következő CPU-mérföldkő az x86-osok világában?
(Nyitókép: htomari)
