A mai PC-knél 2-3000-szer alacsonyabb órajelen, sokezerszer kisebb memóriával és mai szemmel csigalassú háttértárral piacra dobott Commodore 64 akkoriban forradalmat csinált és 30 év múltán is szívesen gondolunk rá. Mintegy 17 millió példányban kelt el és ha akarjuk, ma is játszhatunk az akkori játékokkal PC-n vagy akár mobiltelefonon is.
Kezdetben egy autóéval vetekedő áron volt kapható a C64, akkoriban példátlan játékhangulatot biztosított és sok helyen nem csak játékra, hobbi programozásra de munkára is használhatónak bizonyult. Kevesebb, mint 1 GHz-es Motorola MOS 6510-es processzorát az addigi modelleknél fejlettebb, 4 bites grafikus chip (MOS VIC-II) és különálló hang chip (SID) támogatta. 320×200 illetve fejlett színkezelésű módban 160×200 képpontból állt a világ, amiben a grafikus hardver mozgatta és kezelte az alakzatokat (sprite), gondoskodott a kép finom görgetéséről. A SID hangvezérlő három mono hangcsatornát kínált, melyen legkönnyebben zenét állíthattunk elő a beépített ADSR burkológörbe generátor és szűrés révén. A mai polifóniás hangkártyákkal ugyan nem volt összevethető a SID, de az akkori mezőnyből erősen kiemelkedve kedvezett a zeneszerzőknek, nem egy játék (pl. Commando, Last Ninja, International Karate) sikerét a háttérzene biztosította. A SID örökség ma is tovább él, a HardSID kártya révén akár PC-n is élvezhető ugyanaz a hangzás.
Programozás vagy játék?
A gép alapvetően szöveges módban indult, a C64 BASIC V2.0-val, igazi operációs rendszer (akkoriban CP/M vagy DOS) nélkül. A hang és grafika kihasználásához gépi kódú (assembly) programozásra vagy a BASIC nyelv kiterjesztésére volt szükség (pl. Simons' BASIC). Ma már furán hatnak egy programozónak a BASIC sorszámai, melyek a végrehajtás sorrendjét szabták meg és címkéül is szolgáltak ugrásokhoz, ám akkoriban épp a sorszámok nélküli programozást tartottuk elképzelhetetlennek :)
Néhány alternatív operációs rendszer is megjelent C64-re, melyek közül a GEOS volt a legelterjedtebb, ami nem igényelt semmilyen hardver kiegészítést. Több olyan változata is létezett, mely a bővítősínre illesztendő cartridge révén hardveresen is kiterjesztette a gép képességeit, persze ezek ritkábbak és drágábbak voltak.
A legnagyobb varázsa természetesen a játékoknak volt, több, mint 10 000 szoftver jelent meg C64-re és ennek túlnyomó hányada játék. A mai 1st person nézetes, perspektivikus megjelenítésű akció- és kaland csodák helyett inkább a platform, maze, űrhajós-szkrollozós alkotások domináltak, de nagy keletje volt az egészen szöveges, a kalandra koncentráló alkotásoknak is. Persze nagy sikerük volt az autóversenyes, kvázi-3D-s alkotásoknak is. Az irányítás jellemzően nem gamepad-del, hanem botkormánnyal (Joystick) történt, a kategóriagyőztes QuickShot II dizájnja a nevetségességig hű az eszköz angol elnevezéséhez. Sok sport témájú játékszoftver (pl. Summer Games) gyártójának vélhetően szerződése volt a joystick gyártókkal, így a játékban csak a hardver minél erőteljesebb, ütemes tönkölésével lehetett eredményt elérni.
Mivel C64-ezhetünk ma?
Ki ne szeretne visszareppenni az aranykorba és beásni magát pár órára egy Commando vagy Interkarate partira? Előrángathatjuk a jó öreg mikrogépet a pincéből és egy ócska tévével vagy videomonitorral összekötve indulhat a parti, de ekkor szükségünk lesz a magnetofonra és/vagy a lemezegységre és a szalagokra, lemezekre is. Nem biztos, hogy minden pöccre indul majd 20 év porosodás után, így a biztonság kedvéért ajánlunk néhány alternatív eszközt.
Legnépszerűbbek erre a célra az emulátorok, köztük például a Vice vagy a CCS64. Ezek a szoftverek mindenre kiterjedően utánozzák a hardver és a firmware működését, szinte minden játék és szoftver futtatható rajtuk. A szalagokat TAP vagy T64, a lemezeket a lemezeket leggyakrabban D64 képállományként biztosíthatjuk az emulátor számára. Sok játék nem magnókazettán vagy hajlékonylemezen, hanem (EP)ROM cartridge formájában volt kapható, ezeket CRT fájlok formájában mentették át a PC-s korba. Több Commodore 64 lemezkép archívum is elérhető a neten.
Több emulátor elérhető okostelefonokon is, nem csak iOS vagy Android, de Symbian alatt is újraéleszthető a Commodore 64, érdemes rákeresni az elérhető alkalmazások között.
Legegyszerűbb persze, ha nem telepítgetünk semmit és egy online emulátoron nosztalgiázunk egy kicsit. Számos weboldal elérhető, ahol java alapokon, a JaC64 emulátorra építve készen kapjuk a játékokat. Így ugyan nincs annyi beállítási lehetőségünk, de legalább a hajdan csúcsbevételt hozó játékok némelyike körüli jogi hercehurca esélyét is meghagyjuk az oldal üzemeltetőjének.
A népszerű C64 egy mindent - a C64 elektronikát - is magában foglaló botkormány-konzol formájában éledt újra néhány éve és külföldön még ma is kapható. Több tucat beépített játékot tartalmaz, néhány ceruzaelem és egy videobemenettel ellátott monitor vagy TV kell hozzá csak.
Ha pedig valaki szeretné, ha mindig az örökéletű Commodore ősbillentyűzeten dolgozhatna, de nem nélkülözné a mai számítástechnika vívmányait sem, akkor neki találták ki a C64x-et. Az autentikus megjelenésű C64 gépházban egy Intel Atom-ION alapú konfiguráció rejtezik, mely akár Blu-ray olvasóval felszerelt változatban is kapható, persze jó drágán.
