Dèja vu élmény kerített hatalmában, mikor kibontottam az Xbox One méretes dobozát. Anno, még az Xbox 360 megvásárlása, majd gyors kicsomagolása után a nagy sietség hevében nem találtam meg a hozzá adott játékokat, így ott voltam egy konzollal a nappaliban, játékok nélkül, és fogalmam sem volt, hogy mihez kezdhetnék a géppel, főként hogy az előtelepített arcade programok már akkor is a „hagyjuk már” kategóriába tartoztak. Most, pár évvel később a történelem megismételte önmagát, hiszen az elsők között próbálhattuk ki az Xbox One-t, játékok nélkül, mivel az utóbbiak tesztelését az e területen szakértő Gamestaros kollégákra bíztuk, akik elvégezték a házi feladatot.
Gondoltam sebaj, amúgy is a kétarcú konzol másik énjét, a multimédiás központot akartam kipróbálni, ám utóbbi Magyarországról használva olyannyira csökevényes, mondhatni prebéta állapotú, hogy fél órát követően ismét a „most mihez kezdjek ezzel” érzés kerített hatalmába. Hamar megértettem, hogy a hazai Microsoft kirendeltség miért kér mindig türelmet, ha a One-ra terelődik a szó, jelenleg ugyanis gyakorlatilag e téren egy 30 ezres Blu-ray lejátszó is okosabb a gépnél. A hazai bevezetéshez emiatt még legalább egy évet kell várni, hogy a köré épülő ökoszisztémát felhúzzák, és az Xbox One tényleg a teljes funkcionalitását tudja kínálni. Mi ettől függetlenül mégis kipróbáltuk, és talán mondani sem kell, hogy az eszközt nem a Microsoft Magyarországtól kaptuk, főként hogy az hivatalosan országunkban nem értékesíthető, magyar terméktámogatás és garancia nincs hozzá.
A másik világ
Az új Xbox immár nem csak a játékokról szól, hanem az új generációs médiafogyasztás központjává akar válni. Valahol érthető, hogy ezen irányba indultak el, mivel egy korábbi felmérés szerint az Egyesült Államokban a 360-at már többen használják filmnézésre, mint játékra, ami nem csoda, hiszen a tengerentúliaknak adott a Netflix, a Hulu és több más kiváló video on demand szolgáltatás.
A One pontosan e téren próbál különbözni a Playstation 4-től, hiszen megvásárlásával egy olyan okos – Windows alapú – multimédiás központhoz juthatunk, amellyel nem mellékesen játszani is lehet, míg a Sony a régi konzolos receptet követi. Mivel az Xbox 360 szoftveres kerete nem könnyítette meg az alkalmazásfejlesztők dolgát, ráadásul valódi multitasking nem volt elérhető benne, ezért a Microsoft mellé ültette a Windows 8-ban is használt kernelét, majd mindkettő alá beépített egy harmadik operációs rendszert, egy úgynevezett hypervisort, amely közvetlenül kommunikál a hardverrel és továbbítja a vendég platformoktól érkező kéréseket. Ennek köszönhetően a One nem csak az Xbox játékokat tudja futtatni, hanem egy Windows-szerű felülettel is rendelkezik, amelyen a nyolcas rendszerből már jól ismert csempéket találjuk, snap ablakváltóval, valódi multitaskinggal, a 8.1-hez hasonló felépítésű áruházzal és számos letölthető alkalmazással.
A konzol a két világot ötvözi, így ha a Microsoft és a már meglévő One tulajdonosok szempontjából jól alakulnak a dolgok, akkor hamarosan megtelik majd az új Xbox áruháza jobbnál jobb alkalmazásokkal, amelyekkel egyszerre párhuzamosan két ablakot is futtathatunk. A kiegészítő képernyő (úgynevezett second screen) szolgáltatók pontosan egy ilyen platformért imádkoztak. A lehetőségek tárháza tényleg végtelen: akár egy NB1 meccs nézése közben is valós időben játszhatunk egy magyar bajnokságon alapuló menedzser játékot, egy film nézésekor mindig az adott jelenethez kapcsolódó enciklopédiát olvashatjuk, illetve tévézés közben követhetjük a Facebook és Twitter ismerőseink megosztásait.
Az Egyesült Államok kritikusai tollából az elmúlt napokban nem véletlenül olvashattuk gyakran olyan mondatokat, mint például „a One az eddig legambiciózusabb próbálkozás, amely a nappalit próbálja meghódítani az elkövetkező évtizedben”, mivel elméletben az új Xbox tényleg képes lehet erre. De az "elméletben" szót jobb, ha kétszer is aláhúzzuk, jó vastagon.
Új generációs vas
Nem csak a szoftveres háttérnél érzékelhető a kétarcúság, hanem a videomagnóra emlékeztető gép házánál is. Felerészt elegáns, fekete zongoralak műanyagot használtak tervezői, míg a másik térfélen egy grillrács szerű felület húzódik. Utóbbinak nem csak esztétikai oka van, hanem gyakorlati is, mivel ezeken a réseken keresztül tud kiáramolni a bent keletkező forró levegő.
Úgy tűnik, hogy a Microsoft tanult a 360-as bevezetésekor tömegesen felmerülő három ledes hibából (Red Ring of Death), így a hűtésnél teljesen biztosra mentek. Ahogy a lenti iFixit videóban is látható, a házba egy méretes 112 milliméteres ventilátor került, ami valamelyest megmagyarázza a konzol viszonylag nagy - 330x274x79 milliméteres – méretét. A nagyobb testért cserébe a Xbox One rendkívül halkan dolgozik, sokszor még egyáltalán az sem tűnik fel, hogy be van kapcsolva, ami komoly előrelépést jelent a megállás nélkül zúgó 360-hoz képest.
A gép előlapján a Blu-ray meghajtót találjuk, ami értelemszerűen – egy alkalmazás telepítését követően – a filmjeinket is le tudja játszani, igaz a 3D-s nyersanyagokat majd csak egy később érkező frissítéssel fogja emészteni. A túloldalon találjuk a fehér háttérvilágítású ki- és bekapcsoló gombot, amely halk ciripeléssel ébreszti a konzolt.
A hátoldalára sorrendben a hálózati csatlakozó, egy 4K-jel továbbítására is alkalmas HDMI, egy S/PDIF digitális audio kimenet, egy set-top-box forrás fogadására alkalmas HDMI, két USB 3.0 kapu, a Kinect csatlakozója, valamint egy IR és egy Ethernet kimenet került, míg az oldalán egy további, süllyesztett USB kapu helyezkedik el. A ház belsejében pedig egy A/B/G/N dual-band 2.4 és 5 GHz-es beépített Wi-Fi gondoskodik a kábelmentes internetelérésről.
E téren nem vagyunk maradéktalanul elégedettek, két okból sem. Egyrészt mulatságosan hangozhat, hogy egy Xbox-ba DVB-C/T tunert követelünk, ám mivel a Microsoft a nappali császárának szánja konzolját, ezért a jellemzően kábeles tévé-előfizetéssel rendelkező magyar háztartások csak akkor tudják a konzol TV-s képességeit is kamatoztatni, ha HDMI kimenettel rendelkező dekódert használnak. Annak beszerzése ráadásul még az amerikai kollégáknak sem volt mindig egyszerű feladat, sőt a beszámolóik szerint az Xbox sokszor nem ismerte fel a dekódert, így a csatornaváltáshoz mindig a másik eszköz távirányítóját kellett elővenni. Jelenlegi helyzetben tehát nem tudunk egy már meglévő eszközt kiváltani, az Xbox-szal egy külön set-top-boxot is fent kell tartanunk, pedig a piac egy ideje már az egyszerűsítés és az összevonás irányába indult el.
Másrészt hiába kapunk USB 3.0 csatlakozókat, azokat nem nagyon tudjuk még mire használni, mivel gyors tesztünk alapján az Xbox One nem ismeri fel a csatlakoztatott külső meghajtókat. Vélhetően a redmondiak saját meghajtó titkosítást alkalmaznak, hogy így ösztönözzék a felhasználókat a filmek és zenék megvásárlására, ám jelenleg emiatt úgy állunk, hogy az Xbox One a 3D-s Blu-ray filmeket nem tudja kezelni, médialejátszóként egyáltalán nem működik (csak „Play to/Lejátszás a következőn” átküldött tartalmakat dolgoz fel), és még a tévéadást is nehezen tudjuk átvezetni rajta.
Azaz jelenleg e téren egy 30 ezres Blu-ray lejátszók sokkal többet tudnak, mint a több mint 100 ezer forintos konzol, pedig azok is bőven el vannak eresztve okos alkalmazásokkal és on-demand video szolgáltatásokkal. Persze az Xbox One e téren még beelőzhet, és mivel a jövőben a lineáris tévészolgáltatások folyamatosan vesztenek majd népszerűségükből, ezért elméletben akár működőképes is lehet a Microsoft stratégiája. Elméletben. Ismét duplán aláhúzva, kiemelve, hiszen a siker érdekében tartalmakkal kell megtölteni a platformot.
Xbox kapcsolj be!
Nem csak a gépház érdemel figyelmet, hanem a két vezérlő is. A 100 millió dollárból (!) kifejlesztett kontroller habár első pillantásra nem nagyon tér el az elődjétől, azért tetten érhető a fejlődés. Talán a leglátványosabb változás a hátulján lévő elemtartó besüllyesztése a házba, így az már kevésbé lesz útban. Másrészt az Xbox gomb is feljebb került, ami immár egy Home gombként funkcionál, amellyel mindig visszaugorhatunk a kezdőképernyőre, dupla tappal pedig a Snapot kezelhetjük.
Az áthelyezésével nagyobb terület nyílt középen, így a Start (Menu) és a Back (View) gomb utódjai beljebb kerültek, távolabb például az „X” gombtól. Újdonság még ezen felül a négyirányú D-pad, az új force-feedback impulzusravaszok (amelyek például gázadásnál is remegnek), az energiatakarékosabb működés, valamint az ahhoz csatlakoztatható, jobb hangminőséget kínáló Xbox One Chat Headset.
Sajnos utóbbit, valamint a rezgő ravaszokat játék hiányában nem volt alkalmunk kipróbálni, ám azt bizton állíthatjuk, hogy az új kontroller remekül belesimul az ember kezébe, és az újfajta irányítás is hamar megszokható, még a Blu-ray filmeknél sem hiányzik a távirányító. Egyedül a belefektetett 100 millió dollárt nem értjük, de mivel nem mi költöttük el, és nem közpénzt herdáltak, ez legyen a Microsoft gondja.
A kontrollert remekül kiegészíti a 2.0-ás Kinect, amely a – mostanság az Apple célkeresztjébe került – PrimeSense technológiáját elhagyva több mint 250 ezer pixelt tud kezelni egy időben, 2GB/s-os adatátvitel mellett, amelyhez egy meglepően vastag kábel szolgálja az alapot.
A szenzorjába egy infravörös érzékelő került, így akár teljes sötétségben is irányítható, sokkal jobban le tudja képezni a testrészeinket, érzékeli az érzelmeinket, felismeri az arcunkat és még a szívdobbanásunkat is tudja mérni, amit például az új Xbox Fitness alkalmazás ki is használhatunk, már amennyiben rendelkezünk Gold előfizetéssel. Sőt, az eddigi két ember helyett már hat személyt is tud kezelni, automatikusan bekapcsolja a konzolt és köszönt, ha meglát minket (és azt engedélyezzük), valamint full HD Skype beszélgetéseket is kínál.
Az új hangvezérléssel – egyelőre angol nyelven – is meglepően sok utasítást adhatunk ki. Az „Xbox” szó kimondása után a Kinect azonnal figyelni kezd, és ha pontosan mondjuk ki a kifejezést (például "Bing …", "Go Home" vagy "Go to …"),akkor azonnal végrehajtja azt. A megoldás hátránya, hogy a keresőnél a hazánkban nem igazán használható Binget találjuk, illetve a „Go to” kifejezés után pontosan ki kell mondanunk az alkalmazás nevét, valamint hogy sokszor ordibálni kell a konzollal, hogy az meghallja amit mondunk.
Ha ezt csak mi állítanánk, akkor azt a magyar akcentus számlájára írnánk, ám érdekes módon az amerikai kollégák is érzékelték ezt a hibát. Ettől függetlenül jó, hogy megkapjuk a funkciót, főként hogy azt bármikor kikapcsolhatjuk, mint ahogy a Kinect folyamatos megfigyelését is letilthatjuk (többek között e téren is meghátrált a Microsoft), az igazán jó azonban az lenne, ha egyszer az Xbox a magyar utasításokra is hallgatna.
Első lépések
A hardver alapján kétségtelen, hogy a One az Xbox 360-nál sokkal jobb játékkonzol (lásd a Gamestar vonatkozó tesztjében), ám mivel az eszköz ennél jóval többet kínál, érdemes megvizsgálni a rendszerét. Az első indítás során végig kell mennünk a konfiguráció lépésen, ami kezdődik a nyelv megadásával (jelenleg angol, német és spanyol válaszható), majd országunk kiválasztásával (ahol szintén csak pár szerencsés ország bukkan fel), ami után a korai belépőket a day one patch fogadja, mely nélkül nem is használható a konzol. Ha túl vagyunk a frissítésen, az időzóna beállítása után következik a Kinect beállítása, az energiaséma kiválasztása. Utóbbi képernyőn két lehetőség közül választhatunk.
Az energiatakarékos móddal konzolunk lassabban fog elindulni és minden esetben meg kell várnunk a frissítések telepítését, pontosan úgy mint az Xbox 360 gépeknél. Az instant-on gyakorlatilag az always-on üzemmódot jelöli, mikor a One folyamatosan készenlétben áll, a Kinect automatikusan fel tudja ébreszteni érkezésünkre a konzolt, gyorsabb rendszerbetöltődést is kapunk, valamint a frissítések azonnal települnek. E megoldás hátránya, hogy a Kinect folyamatosan megfigyel majd minket, illetve magasabb áramszámlával is számolhatunk. Mindenki döntsön belátása szerint.
Ezt követően be kell jelentkeznünk a Microsoft, azaz Xbox Live fiókunkba, ám itt komoly dilemma elé nézünk. Mi biztos, ami biztos alapon egy Egyesült Államokba bejelentett fiókot használtunk, ám a fórumbejegyzések alapján sokan magyar profillal használják a konzolt. Mivel hivatalos tájékoztatás nincs a magyar accountok kezeléséről - mivel a konzol hivatalosan nem létezik nálunk, ezért nem merjük azt állítani, hogy mindenki a már meglévő profilját használja. Elméletben bannolástól nem kell félni, ám aki nem akar kockáztatni, az inkább használjon nyugati profilt.
Ha így teszünk, akkor megérthetjük, hogy miért nem érhető el az Xbox One Magyarországon hivatalosan, mivel itthoni szolgáltatások nincsenek, így csak amerikaiakat, vagy angolokat használhatjuk, amelyeknél viszont – például Netflix – az IP-címünk alapján automatikusan életbe lép a régiózár. Másoknál a használatért cserébe – például Xbox Video és Xbox Music – kell fizetnünk, ám ha egy nem az Egyesült Államokba bejelentett bankkártyával próbálkozunk, akkor ismét a bannolást kockáztatjuk.
A harmadik kategóriát az Xbox Gold előfizetéshez kötött appok jelentik, amelyeknél szintén problémát jelent a fizetés, és mivel a hazai Xbox Live indulásakor az itthoni felhasználók többsége haza költöztette a profilját, ezért ez egy szintén nehezen megugorható korlát lesz, mivel kevesek rendelkeznek csak amerikai tesztfiókkal, a Windows 8 és a WIndows Phone 8 tulajdonosoknak pedig a többi eszköz felhasználói élménye romolhat meg egy "átköltözéssel". A rossz hír az, hogy demó verziók még nem igazán vannak a játékokhoz (vélhetően így akarják vásárlásra ösztönözni a korai belépőket), ezért a programokat is csak fizetés ellenében szerezhetjük be. Természetesen az Xbox Live ajándékkártyákkal kikerülhetjük a felhúzott régiós korlátot, ám ezen eljárás korántsem nevezhető felhasználóbarátnak. Viszont ha már vásároltunk egy Xbox One konzolt, akkor az elérhető funkciók miatt mindenképpen érdemes trükközni.
Amint beléptünk nyugati fiókunkkal, következnek a végső lépések: a felhasználói felület színének kiválasztása, a kinectes bejelentkezés beállítása, ami történhet arcfelismeréssel is, valamint a rendszer a Live Gold előfizetést is rögtön felajánlja, ha még nem lennénk arany fokozatú tagok. Sőt, még egy 30 napos próbaidőszakot is ajándékba akar adni, ha makacsul ellenállunk az ajánlatainak, ám utóbbi megkezdéséhez meg kell adnunk a bankkártya adatainkat…
Készen vagyunk, egy rövid videó megtekintése után az új nyitóképernyőn landolunk, amelynél olyan érzésünk lesz, mintha a Windows 8-cal találkoznánk. Egyrészt a csempék miatt, másrészt azért, mert első nekifutásra szinte biztosan nehezen ismerjük ki majd magunkat a rendszerben, így elsőként érdemes a „Tips & Tricks” csoporthoz navigálni, hogy ellessünk az alapvető funkciókat.
A felület egyébként logikusan épül fel: a „Pins” csoport alatt a letűzött alkalmazásokat találjuk, amelyeknél a Menu gombot (régi Start gomb) megnyomva előcsalhatjuk a helyi érzékeny menüt, ott pedig az „Unpin” utasítással a többi program közé száműzhetjük a kijelölt szoftvert, és értelemszerűen a letűzés is ugyanígy működik. Ez gyakorlatilag egy Windows 8-hoz hasonló kezdőképernyő, csak éppen egyméretű csempe választható.
A „Home” csoport az Xbox központja, ahol láthatjuk az éppen aktív ablakot (ami jobbára valós időben fut), a profilunkat, alul a legutóbb használt programokat, míg oldalt a Snap megnyomásával előcsalhatjuk az alkalmazások párhuzamosan futtatására kész oldalsávot, a „My Games & Apps” alatt böngészhetünk a telepített játékok és programok között, míg a jobb alsó sarokból a lemezmeghajtóban lévő lemezt indíthatjuk el. A képernyő szélén pedig néhány ajánlatot találunk. A harmadik képernyőt a „Store” jelenti, ahol immár a játékokat, a mozifilmeket és tévéműsorokat, a zenéket és az alkalmazásokat elkülönítve találjuk. Bárhol legyünk a bal felső sarokból mindig elérhetjük az értesítéseket, valamint kezelhetjük a bejelentkeztetett felhasználókat. Vissza gombot azonban sehol sem érdemes keresni, a „B” gomb lett kinevezve e feladatra, ami remekül működik, ám elviselnénk több navigációs lehetőséget sok alkalmazásban.
Appok
Érdemes tüzetesen megvizsgálni az alkalmazásokat, mivel egy fejlett ökoszisztéma nélkül az Xbox One sikere nem garantálható. Ha áruháza tele lesz tömve programokkal, akkor könnyedén lekörözheti a Playstation 4-et, viszont jelenleg nagyon távol áll ettől. Így megengedhetjük azt a luxust is, hogy minden letölthető alkalmazást megemlítenünk, mivel azokból jelenleg nincs túl sok: SkyDrive, Fox Now, Xbox Video, NFL, Hulu Plus, Upload Studio, Machinima, Xbox Music, YouTube, Twitch, Uplay, Amazon Instant Video, Skype, Audio CD Player, Blu-ray Player, TED, ESPN, Speech Tutorial, The CW, Crackle, Redbox Instant, Netflix, VUDU Movies & TV, FXNOW.
Ezekből nyolc az, amely a rendszerhez kötődik, míg igazi tartalomszolgáltatásból jelenleg csak 16 darab van, amelyek többsége a régiózár miatt (például Netflix és Hulu) egyáltalán nem érhető el országunkban, míg soknál amerikai bankkártya nélkül nem megyünk majd sokra (Xbox Music és Video például), és ha ez nem lenne elég, olyan a felhasználói élményt alapjaiban meghatározó alkalmazásokat is Gold előfizetésnek kötnek, mint a Skype, a SkyDrive, a YouTube, az Xbox Fitness és az Internet Explorer. Egy böngészőért fizetni? Ugyan már! Lassan 2014-et írunk és a jövő eszközéről beszélünk. Ez hibás stratégiai döntés, és emiatt a médiafunkciókat a jövőben csak azon felhasználók használhatják majd, akik költenek a Gold évi körülbelül 12-14 ezres előfizetési díjára. Szóval ne legyenek illúzióink, a One megköveteli a Gold előfizetést, a nélkül csak egy félkarú óriás.
A Snap üzemmódot támogató alkalmazásokat a jobboldalra, körülbelül egynegyed képernyőszélesség méretben dokkolhatjuk, így az egyik ablakban játszhatunk, filmezhetünk, tévézhetünk, miközben a másikban követjük az ismerőseink és a követetteink állapotfrissítésit, nyitva tarthatunk egy böngészőablakot, zenét hallgathatunk és így tovább. A most elérhető appok jelentős része támogatja ezt az üzemmódot, ám a hazai felhasználóknak a képernyőrögzítő Game DVR, az Activtiy feed, a CD lejátszó és a parti üzemmód lehet érdekes, illetve Gold előfizetés mellett a SkyDrive és az Internet Explorer is.
Érdemes kipróbálni a fent már megnevezett Game DVR funkciót, amellyel megoszthatjuk a játékokban elért emlékezetes pillanatainkat, mondjuk egy remek Forza előzést, vagy egy káprázatos FIFA gólt. A funkció egyelőre csak 5 perces klipek rögzítését teszi lehetővé, ám az bőven elegendő, főként hogy az ingyenesen letölthető Upload Studio segítségével megvághatjuk, narrálhatjuk, összefűzhetjük azokat, sőt a Kinect segítségével még a nappalink képét és magunkat is rögzíthetjük.
Ezeket a videókat nem csak barátainkkal, hanem az Upload közösségével is megoszthatjuk, amit akár professzionális célokra is használhatunk. Egy srác például már most videó tesztetek készítésére használja ezeket a funkciókat, még akár igazi One sztár is lehet belőle.
Újdonság ezen felül, hogy immár nem csak barátaink lehetnek, hanem a Twitterhez hasonlóan mi is követhetünk másokat, illetve idegenek is követhetik publikus megosztásainkat, amely jogosultságokat aprólékosan szabályozhatunk. Ezen felül a rendszerben megjelentek a limitált idejű kihívások (például ölt meg 1000 zombit minél hamarabb), amelyek teljesítésével plusz pontokkal gazdagodhatunk, az elégedettség kellemes érzése mellett, plusz a Gold előfizetők bármikor elindíthatják a Skype alapú parti üzemmódot, ahol egyszerre akár 8 felhasználó is cseveghet egyszerre.
És persze a játékokról sem szabad megfeledkezni. A konzol 22 darab nyitócímmel indít, amelyek közül a Killer Instinct, a Ryse: Son of Rome, a FIFA 14, a Forza Motorsport 5, a Battlefield 4 és a Need for Speed: Rivals érkezett hozzánk. A Gamestar átfogó tesztje alapján azonban nem érdekes túl sokat várni tőlük, mivel azok leginkább erődemonstrálásnak, technológiai fitogtatásnak tekinthetőek, élvezhető játékélményt csak elvétve kínálnak.
Összegzés
Nehéz értékelni az Xbox One teljesítményét. Az kétségtelen, hogy az erősebb hardver, a jobb Kinect szenzor és az átszabott rendszer miatt sokkal jobb konzol, mint amilyen a 360 volt, ám e téren az új Playstation talán egy fokkal jobban kiszolgálja a játékosokat, mivel a Sony eszköze főként e területre összpontosít. A két lovat is megülő Xbox One játékos fronton hozza azt, ami elvárható ám a windowsos kernel kapcsán nagyjából ugyanazokat a lehetőségeket és kritikus pontokat látjuk, amelyeket a Windows 8 megjelenésekor korábban megfogalmaztunk.
Egyrészt akkor lehet sikeres, ha a rá épülő ökoszisztéma kellően fejlett lesz, sok jó alkalmazással és szolgáltatással. Ha ez nem valósul meg, akkor nem akarunk majd a kezdőképernyőn sokat időzni, inkább elindítjuk majd a játékot plusz egy lépésen keresztül és kész. Ismerős a helyzet? Ugyanaz, mint a Windows 8-nál, ahol a modern képernyő jó appok híján nem nyerte el a felhasználók tetszését, akik elkerülték azt, és így a többség elkezdte visszasírni az Asztalt.
A kevés alkalmazás és elérhető szolgáltatás miatt sajnos itthonról nézve az Xbox One egyelőre nem tette kívánatossá az új felületét, miközben médialejátszóként is borzalmasan teljesít. Ha Magyarországon is jól használható lesz a Bing, ha az Xbox Video és Music nálunk is megjelenik, akkor már más lenne a leányzó fekvése, de jelenleg az új konzol itthon leginkább béta állapotúnak tűnik. Ha az eszközben lévő potenciált nézzük, akkor a One tényleg az elmúlt évek egyik legambiciózusabb termékének tekinthető, ami a jövő szórakoztató központjává válhat, elméletben.
A gyakorlat majd megmutatja, hogy a Microsoft mennyire tudja csábítóvá tenni a fejlesztők számára a platformját, és miként tudja felduzzasztani annak a szolgáltatásait. A hazai kirendeltségre is rengeteg munka vár, mivel a konzolt a legfontosabb szolgáltatások honosítása előtt nem érdemes bevezetni Magyarországon, sőt néhány magyar alkalmazás is jól jönne a kínálatba. Most emiatt mi itt le is zárnánk az Xbox One értékelését, tegyük el emlékként, ám ne vonjunk le messzemenő következtetéseket belőle, hiszen itthon az érzékelhető hiányosságai miatt még meg sem jelent. Majd a magyar indulás, a köré épülő ökoszisztéma felhúzása után visszatérünk a konzolhoz, amikor már elég érett lesz a hazai használathoz.
