A cikk első része, melyet 2009. november 10-én délelőtt írtam:
Kedd reggel kezdődött. Otthon, mobilnetről még beléptem a postafiókomba, megnéztem pár levelet, válaszoltam is egyre, majd kinyomtam a notebook szemét és bejöttem a PC World barátságos és eleven Tesztlaborjába. Indul a gép, és én is gépiesen csinálom a megszokott lépéseket. PC World admin, jelszó, belép. Messenger, jelszó, belép. Gmail, jelszó... Hibaüzenet. Nocsak, pedig ráadásul öreg Firefoxomban el van mentve a jelszó, amivel másfél órája még beléptem, szóval a félregépelés esélye is kizárt.
Sebaj, azért próbáljuk meg manuálisan. Beír, vár, hiba. Oké, nézzük meg, nincs-e nagybetűváltó bekapcsolva. Nincs. Azért persze beír, vár, hiba. "A felhasználónév vagy a jelszó nem megfelelő". Hm, informatív. Sebaj, rábökök a hiba esetére kikészített hivatkozásra. Kedvesen meg is kérdezi az online segéd, hogy mi volt a baj - elfelejtettem a felhasználónevemet, a jelszavamat, vagy esetleg jól írtam be mindkettőt és mégis zátonyra futottam? Kiválasztottam ez utóbbit, és még mindig nem pánikoltam, hiszen annak idején furmányos biztonsági kérdést és választ állítottam be. Itt jött az első hideg zuhany.
A következő oldalon ugyanis a Google segéd bájos egyszerűségével közölte velem, hogy a jelszóváltoztatási információkat elküldte nekem... az e-mail címemre!!! Namármost én ezt mégis hogyan olvassam el, ha egyszer nem tudok belépni??? Rendben, lehet, hogy a másodlagos e-mail címemre gondolt, de emlékszem, hogy amikor évekkel ezelőtt létrehoztam a fiókot, nem állítottam be ilyen második címet, azon egyszerű okból, hogy akkoriban nem volt semmilyen más aktív címem.
Sebaj, gondoltam, most jön az újabb hivatkozás, amivel elbattyoghatok a biztonsági kérdésig, amit megválaszolva ismét lesz e-mail fiókom. Nem lett. Azt írja, most kicsit várjak, és 24 órán belül jöjjek ismét ide, majd akkor megengedi, hogy használjam a biztonsági kérdésemet. Addig esetleg menjek pecázni, ússzam át a Balatont, vagy csak úgy szimplán mélázzak az élet nagy kérdésein.
Oké, értem én, a hiba legalább annyira az én készülékemben van: egyrészt a fenének nem gondoltam arra, hogy igenis legyen még valamilyen másodlagos e-mailem? Másrészt, számíthattam volna rá, hogy ez mégis csak egy ingyenes szolgáltatás, ami bármennyire is elterjedt, meg népszerű, bizony produkálhat érdekes dolgokat. Meg persze van pár jóakaróm is, akik - bár nem tudom, hogyan szerezhették volna meg a nem túlzottan egyértelmű és könnyű jelszavamat - meghekkelhették a fiókomat. De lehet akár szimpla hiba is, a több száz millió felhasználó és fiók között a nagy számok törvénye alapján bárhol történhet valami kis gikszer.
Szóval, most várok, telik szépen a 24 óra. A kommunikációtól némelyest el vagyok vágva, hiszen azóta szerzett e-mail fiókjaim mindegyikét átirányíttattam a most épp lefagyasztott accountomra, gondolván, ne kelljen már naponta 5 fiók között szambázni. És bizony, ahogy csigalassúsággal telnek az órák, egyre inkább belegondolok, mennyi mindenben függök ettől a kis szolgáltatástól. Ide jön mindenféle tevékenységem visszaigazoló levéláradata, a céges levelezésem, a zenekari megbeszélések, a levelezőlisták. Itt tárolom a naptáramat az összes fontos feladattal és találkozóval, itt figyelnek a félkész doksijaim, meg úgy egyáltalán, az egész elmúlt négy vagy öt évem betűkbe, képekbe és csatolmányokba foglalva.
Így hát, bármennyire is azt hittem, hogy elkerültem a dohányzást, az alkoholizmust, a különböző tudatmódosítókat és egyéb addikciókat, mégiscsak függő vagyok, és az egyetlen "anyagforrásom" egyelőre el van zárva. Ki tudja, mi lesz velem 24 óra múlva?
Update, 2009. november 11-én, 14 órakor:
Nos, nem volt egyszerű szülés, és a végeredmény is felemás.
Kivártam a 24 óra türelmi időt, majd izgatottan benéztem a jelszóvisszaállító oldalra. Ott egy elég részletes kérdőívet kellett kitöltenem, melyben rákérdeztek pár érthetően fontos és a beazonosításomat elősegítő adathoz (legfontosabb levelezőpartnereim közül öt, esetlegesen használt cimkéim, átirányított e-mail accountok nevei, stb.). Igaz, amikor napra pontosan tudakolták meg, mikor indítottam a kérdéses fiókot, kissé ráncba szaladt a homlokom - durva vagy nem, de már az évre sem emlékszem tisztán. Sebaj, kitöltöttem mindent, és elhaló reménnyel várakoztam.
Várakozásom nem volt hiábavaló. A 24 órás böjthöz képest tényleg gyorsan, 2 órán belül egy Google Ügyfélszolgálat feladójú levél landolt nálam, amelyben leírták: a megadott adatok alapján elbírálták a kérelmemet és szerintük is tényleg én vagyok a fiókgazda, így vissza is állították a szolgáltatást, adjak meg egy új jelszót és máris megkapom az accountomat. A félsiker azonban annak tudható be, hogy a tegnapi naptól visszafelé minden e-mailem és beállításom eltűnt. November 10-i az első levelem, elveszett minden más, beleértve a leveleken kívül az összes ide irányított fiók adatát, cimkéket és egyéb beállításokat is. A naptáram és a doksijaim azonban érintetlenek.
Többen mondták és egyre bizonyosabb, hogy beleestem valamilyen random hacker szórásába, amit az is megerősített, hogy a Gmail képernyő aljá megnéztem, milyen IP címekről nézték legutóbb a fiókomat. Egy egyiptomi, egy USA-beli és két török címet trace-eltem vissza egy IP-keresővel... Ez sajnos magáért beszél.
Mindenesetre, régi leveleimet siratva de megkerült fiókomnak örülve folytatom tovább virtuális életemet, lassacskán állítgatom vissza az összes POP3 importot, cimkét és egyebet, és csak remélni merem, hogy jól emlékszem, és semmi olyasmit nem írtam vagy kaptam e-mailben, amit egy ilyen kósza hacker (főleg török vagy egyiptomi) felhasználhat ellenem.
A fiókmentési munkálatokban óriási segítséget nyújtott a Gugliságok Blog agya, lelke és tisztelendő anyja, Estee, akinek ezúton is hatalmas köszönet!
Update, 2009. november 12-én, 7 órakor:
Azóta történt még két érdekes "utórezgés". Egyrészt, egyik pillanatról a másikra a Google visszaadta a múltamat: épp valamilyen beállítást zizgettem, majd mikor visszaléptem az Inboxba, ott várt az eddig gmailesként felhalmozott 9867 levelem (illetve beszélgetésem, mivel a Gmail téma szerint csoportosítva tárol). Hogy pontosan honnan és hogyan kerültek vissza a kis kószák, most sem tudom, de örülök nekik, így hát szeretettel fogadtam őket, megetettem, megitattam a kis vándorokat... legalábbis olyan tekintetben, hogy újra alkalmaztam rájuk visszamenőleg a cimkéket, hogy átlássam a káoszt.
Aztán este 10 körül egyszer csak ismét nem engedett be a Gmail, ugyanaz a "jól" ismert hibaüzenet fogadott. De a kezdeti sokkot felváltotta a diadal érzete, amikor két kattintás után működni kezdett az új védelmi és visszaállítási mechanizmus: már pittyegett is a telefonom, a Google küldte a visszaállító jelszót. Így hát harmadszor is jelszót cseréltem, és a jelenlegi kábé olyan hosszú és érthetetlen, mint egy korabeli Brezsnyev-beszéd, szóval remélem, most már egy ideig rendben leszek.
