A fotózás is olyan, mint az összes többi hobbi, vagy munka. Megfelelő eszközök nélkül nehéz dolog igazi értéket alkotni a területén. Természetesen semmilyen fényképező nem pótolhatja a tehetséget, és a jó szemet, de sokat könnyíthet az ember a saját dolgán egy megfelelő masina kiválasztásával. A fotózás területén pedig ezek a megfelelő darabok mindig is a tükörreflexes gépek voltak.
A technikai részletek hosszas taglalása nélkül elmondhatjuk, e rendszer egyik fontos tulajdonsága, hogy az ember a keresőben pontosan azt látja, amit rögzíteni fog. A kompakt gépeknél például elég egy kis hideg, és máris lassul az LCD kijelző, ami komoly gondokat okozhat például egy téli vadlesen, de még egy jégkorongmérkőzésen is, hogy a városban maradjunk. Fontos még a cserélhető objektív, ami a lehető legtöbb szituációban használhatóvá varázsolja a gépet, és ami egy-két kompakttól eltekintve szintén a tükörreflexes gépek sajátja.
Mindezekért a tulajdonságokért pedig manapság már nem is kell rengeteg pénzt fizetnünk. E havi körképünkben például bemutatunk három belépő szintű tükörreflexes, digitális fényképezőt, amelyek szinte a profik által használt technikai megoldásokat kínálja az amatőrök számára is elfogadható áron.
Nikon D3100
A Nikon tükörreflexes termékcsaládjának legkisebb tagja a D3100-as, ami a sokak által talán már ismert D3000-es továbbfejlesztett változata. A gépváz szinte ugyanaz a kicsi, nagyon jól illesztett, könnyen átérhető darab, felső információs kijelző nélkül. A belépő DSLR gépeknél ezt sajnos divat elhagyni, és minden beállítási adatot a hátsó főkijelzőre migrálni.
Az ebben a kategóriában szinte szokásosnak - és kötelezőnek - nevezhető kezelőszervek mellett találunk a Nikon gépén egy LiveView-nak címkézett mini kart, amivel kiválaszthatjuk, hogy a keresőt, vagy a hátsó kijelzőt szeretnénk használni a megörökítendő téma megjelenítéséhez. Jóllehet az imént taglaltuk a kijelzőn való megjelenítés hátrányait, de például egy koncerten, vagy bárhol, ahol a tömeg feje felett szeretnénk “ellőni” egy-egy képet, nagyon jól jöhet ez a funkció.
A LiveView kar közepén találunk még egy piros gombot is, amelynek segítségével élőképes módban elindíthatjuk, illetve leállíthatjuk videofelvételünket - ez a készülék ugyanis, hasonlóan a “nagyokhoz”, már (Full HD!) videót is rögzít.
Ehhez pedig szükség van a megfelelő szenzorra is, ami egyértelműen a fényképező legfontosabb része. A D3100-ban egy 14,2 megapixeles CMOS szenzor található, automatikus öntisztító rendszerrel. Ezen a téren tehát valószínűleg nem lesz problémánk. A kijelzővel szintén nem, hiszen az a maga 3”-os méretével, és 230 ezer képpontos felbontásával semmivel sem marad el a versenytársaktól, sőt a legnagyobb az ezen írásban szereplő készülékek közül.
A menü tartalmára nem lehet panasz. Aki még nem mélyedt el a fotózás világában, és mégis a tükörreflexes gép mellett döntött, annak segítséget nyújthat a forgatható tárcsán megtalálható GUIDE állás. Használatával módunk nyílik rá, hogy magyarázatot kapjunk például azokra az alapvető fotós trükkökre, amiket egyébként máshonnan kellene ellesnünk (pl.: hogyan simítsuk el a hátteret portréfotózásnál stb.). Ha más módban, vagy manuálisan szeretnénk fényképezni, akkor is komoly szolgálatot tesznek az LCD-n megjelenő információk, melyeket a „i” gomb megnyomásával tetszőlegesen állíthatunk. Itt változtathatjuk meg a rekeszértéket és a záridőn túl a képminőséget, a fehéregyensúlyt, az ISO-t (ISO100 – 12800-ig), a kívánt fókuszpontot, a fénymérést, az Active D lighting be- és kikapcsolását, illetve a videó felbontását.
Mindent összevetve a Nikon D3100 egy egyszerűen kezelhető, remek belépő masina, és a hozzá adott objektívtől függően már 150.000 forint körüli összegtől megvásárolható.
Canon Eos 1100D
A Canon legkisebb modellje a 12,2 megapixeles APS-C CMOS érzékelős EOS 1100D szintén nem a nagykezű felhasználók kedvenc gépe lesz. Felső kijelző híján ennél a készüléknél is a hátsó kijelző veszi át az információs display szerepét. Ez - a Nikon gépén találhatóhoz hasonlóan - egy 230.000 képpontos, 2,7 hüvelykes LCD, de az elkészült képeket a beépített HDMI csatlakozón keresztül akár nagyfelbontású tévén is visszanézhetjük.
A HDMI csatlakozó megléte pedig valószínűleg már elárulta a hozzáértőbb olvasóknak, hogy az EOS 1100D is képes HD videofelvételek készítésére, de sajnos csak 720p módban.
A gép lelke a DIGIC 4 processzor, melynek köszönhetően, 3 kép/mp sebességű sorozatfelvételeket készíthetünk. Ez a szám persze messze elmarad a profi, vagy akár csak a félprofi gépek teljesítményétől, de egy szülinapi torta gyertyájának elfújását azért biztosan elég képpel rögzíti. A nagy, 100 és 6400 közötti ISO érzékenységi tartománynak köszönhetően a rosszul megvilágított témák is rögzíthetőek, bár ennél a gépnél is igaz az alapvető digitális “törvény”: ha nem akarunk zajos képet, ne menjünk ISO 400 fölé.
A gyors, 9 pontos autofókusz (AF) rendszer mellett a fényképezőgép az EOS 7D modellhez kifejlesztett iFCL fénymérő rendszert használja, amely a legösszetettebb megvilágítási helyzetekben is biztosítja, hogy a téma megfelelően exponált legyen.
A Canon EOS 1100D mindent tud, amit egy ilyen kategóriás fényképezőgépnek tudnia kell. Az a 2 megapixel, amivel felbontása elmarad a Nikonétól csak arra jó, hogy a dobozon keresgélő, vacilláló vásárlók dönteni tudjanak. Felhozhatjuk itt még a kisebb felbontású videó készítését, vagy a kisebb méretű kijelzőt, de az az igazság, hogy ez mind olyan tulajdonság, aminél sokkal fontosabb a személyes kontaktus. Szóval, ha valakinek mindezek ellenére a Canon gépe tetszik, az nyugodtan vegye azt, nem fog csalódni benne.
Pentax K-x
Utolsó gépünk a Pentax tavaly ősszel piacra dobott modellje a K-x. Ez a készülék szintén a belépő kategóriába készült és a legolcsóbb darab a három közül. Váza a társaihoz képest szinte puritánnak nevezhető, tényleg csak a legfontosabb gombok találhatóak meg rajta. Ez esetben sokkal inkább kell a menüre támaszkodnunk, mint az előző két modellnél. A menüt pedig a 2,7 hüvelykes kijelzőn keresztül érjük el, amelynek felbontása pontosan akkora, mint tesztünk többi darabjáé.
A K-x nem csak ennyiben hasonlít versenytársaira. Szintén APS-C méretű CMOS szenzor felel benne a képalkotásért, ami ezúttal 12,4 millió effektív pixeles felbontású. Vagy ha videót szeretnénk felvenni, akkor 720p-s felvételt készíthetünk vele másodpercenként 24 képkockás sebességgel. Ezt akár a kijelzőn is követhetjük, hiszen K-x is rendelkezik az élőkép funkcióval.
A készülék CMOS szenzorának köszönhetően 6400 a felső ISO határ, de sajnos a dolog csak 200-tól indul. Kiterjesztett módban ugyan ez 100-12800-ig változhat, de ez a terület már kicsit ingoványos, így ne is menjünk bele.
Az automata élességállítás a Pentax SAFOX VIII rendszerén alapul, és 11 ponttal bír, ami ennél a kategóriánál jónak számít.
A Pentax K-x egyáltalán nem maradt szégyenben e teszt során, és ez nem csak annak köszönhető, hogy ez a készülék rendelkezik a legkarcsúbb árcédulával a három közül. Olyan szolgáltatásokat is fel tudott mutatni, amelyek a társaiból hiányoztak. Gondolunk itt a manapság oly divatos HDR funkcióra, melynek segítségével meglepő fotókat készíthetünk, de egy érdekes tulajdonság a fehér, vagy a piros váz, amelyet a fekete helyett választhat a bohókás vásárló.