Miközben az okoseszközök teljes kitiltásán ügyködnek a hazai oktatásban, már nem újdonság, hanem teljesen hétköznapi, hogy az általános iskolától az egyetemig a diákok amire csak lehet, bevetik az AI-alapú szolgáltatásokat. No nem azért, mert a tanárok, vagy a tanterv arra ösztönzi őket, hogy a hétköznapjainkat alapvetően meghatározó digitalizációt készségszinten megtanulják kezelni és hasznos dolgokra fordítani, hanem azért, mert életkorukból adódóan a könnyebb, egyszerűbb megoldásokat keresik.
A tanár pedig jó eséllyel nem is veszi észre, hogy a magolás és körmölés helyett a csodás munkát készítő diák valójában 15 perc alatt végzett a feladattal, hiszen az új technológiák nyújtotta lehetőségeket és azok oktatásban való alkalmazását neki nem tanították meg. A diák azért tudja megtenni, mert autodidakta módon, közösségi oldalakon és fórumokon megtanulta, hogyan állíthatja szolgálatába az AI-t.
Az elzárkózás, tiltás, "ha nekünk jó volt, nekik is jó lesz" hozzáállás helyett be lehetne emelni a hétköznapi oktatásba az AI-t vagy bármely új digitális technológiát, és megfelelően irányítva a diákokat, újfajta számonkérési módokat bevezetve meg lehetne ragadni a figyelmüket, felkelteni az érdeklődésüket és sokkal kreatívabbá tenni őket. Egy ilyen oktatásban nem tiltani kell az új technológiát, hanem megmutatni, hogy miként lehet agyatlan feedpörgetés vagy éppen cyberbullying helyett hasznos dolgokra használni okoseszközeiket. Ez a tudás garantáltan jövőbiztos, ami minden generáció minden tagjának alapvető érdeke.
