A fogyasztói elektronikai piac következő alacsony hatótávolságú adatkommunikációhoz széles körben használandó szabványa az NFC lesz, a technológia terjedésének legnagyobb gátja jelenleg a szükséges chipek telefonokba és táblagépekbe való beépítésének költsége. A Microsoft kutatóborja szerint ez kiküszöbölhető, ugyanis hangszóró és mikrofon mindegyik mobilban található, ezeket is lehet ilyen célra hasznosítani.
A kutatólaborban elkészített technika a Dhwani nevet kapta, a működése pedig alapjában véve egyszerű: a küldő és fogadó telefonokat közel kell egymáshoz tartani, majd előbbi „átcsipogja” a másiknak az adatokat. A különféle akusztikus problémák – háttérzaj, hangszórók és mikrofonok minősége, biztonságos kommunikáció – figyelembe vétele után a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a Dhwani másodperceként 2,4 kilobites (0,3 kilobájt/s) adatátvitelre képes. Összehasonlítási alapul az NFC esetében 424 Kbps (53 kilobájt/s) az elméleti maximum.
Az elképzelés koránt sem új, a 80-as években többek közt hazánkban is rengeteg mikroszámítógépes programot adtak le a rádióban és televízióban, amelyeket a közönség egyszerű magnószalagra rögzítve futtathatott a kompatibilis eszközén.
