Mindamellett, hogy igen érdekes küldetésnek hangzik a Marson kolonizálni, valamelyest visszatartó erőt jelenthet, hogy nincs hazaút, tehát akit egyszer fellőttek, az többet nem látja a kék égboltot, nem hallja a madarak csicsergését, nem bosszankodik az elromlott bankautomata miatt és nem fog vonzó női kebleket bámulni a strandon. Elgondolkodtató... De vannak, akik tojnak az előbb felsorolt dolgokra, hiszen az egyirányú Mars expedíciónak két hét kellett ahhoz, hogy 78.000 jelentkező jöjjön össze a Mars One oldalán, akiket bárki megtekinthet és szívecskézhet. Nem kétséges tehát, hogy a bírálóbizottság nehéz helyzetben lesz, hiszen a jelentkezőkből mindössze négy személynek adatik meg a lehetőség, hogy a Marson öregedjen meg.
A legtöbb jelentkezés az Egyesült Államokból érkezett, szám szerint 17.324, a második helyen Kína áll 10.241 fővel, míg harmadik helyre az Egyesült Királyság került, a maga 3.581 elvágyódó állampolgárával. A lista egyébként Oroszországgal, Mexikóval, Brazíliával, Kanadával, Kolumbiával, Argentínával és Indiával folytatódik. Az elvileg 2022. szeptemberében induló expedícióról a Bas Lansdorp, a Mars One társalapítója és vezérigazgatója azt mondta, hogy "a Mars One missziója az egész emberiséget képviseli, és ennem szellemisége nem válhat valóra másként, csak úgy, ha a világ minden tájáról érkezett emberek képviseltetik magukat. Büszke vagyok rá, hogy most pontosan ez történik.
Az online jelentkezés 2013. augusztus 31-ig tart, addigra azt remélik a szervezők, hogy összejön egy félmilliós tömeg, akiknek a kötelezően "beadandó" egyperces videójukból jókat lehet csemegézni, mire a többfordulós válogatás végén kialakul a szerencsés négyes. Habár a közönség is értékelheti a jelentkezőket (erre van a szívecskés lehetőség az oldalon), a második fordulóba való bejutás döntéshozói szerepköre a Mars One szakértőit illeti meg. A cég fontosnak tartja kiemelni, hogy nem a végzettség, sokkal inkább az emberi értékek alkotják a főbb szempontokat az alkalmasságot illetően, vagyis a rugalmasság, az alkalmazkodóképesség, a kíváncsiság, az egymásban bízás képessége, valamint a kreativitás/találékonyság az, ami igazán számít. A tervek szerint a kiválasztási folyamat 2015-ben zárul le, mely után a hét évig tartó kiképzés veszi kezdetét.
Egyszóval igen érdekes a kezdeményezés, de ha csak egy kicsit is belegondol az ember, igen gyökértelennek kell lenni ahhoz, hogy valaki bele merjen vágni egy ilyen kalandba, hiszen nem arról van szó, hogy elugrunk pár évre egy másik országba, aztán majd jövünk. Aki bekerül a négybe, az szó szerint mindent maga mögött kell, hogy hagyjon, soha többé nem látja azokat, akikkel addig élt, és még az olyan hétköznapi apróságok sem lesznek ott az életében, melyről soha nem gondolta volna, hogy valaha is hiányozni fognak. Másrészről viszont annyiban mindenképpen jó lehet ez a marsi őrület, hogy a vörös bolygón értékét veszti minden olyan tényezi, ami a mai világban meghatározó lehet. Vagyis nem számít többé a pénz, a társadalmi rang, nem szívja ki az ember vérét a munkáltató, nem száll rá az APEH (bocsánat, NAV), nem kell a szomszédot hallgatnia, aki kora reggel nekilát sarokcsiszolóval dolgozni és még sokáig sorolhatnánk. Ugyanakkor mindössze négy ember éveken át egy helyen, összezárva...elég rosszul hangzik még akkor is, hogy ha nem halnak meg még az odaúton, hanem évekig egészségben élik az életüket a Marson.
