Hétfőn már írtunk arról, hogy Kína pályára állította a Csang'o 3 űrszondát, mellyel az ország a Szovjetunió és az Egyesült Államok nyomdokába lépne a Holdra szállást illetően, most pedig a gizmag jóvoltából erről értekeznénk kicsit bővebben azok kedvéért, akiket jobban is érdekel a téma. A Xichang Sattelite Launch Centerből indított egység a tervek szerint december 14-én érhet célba, ahol a szonda a Hold északi féltekéjén, a Sinus Iridiumnál landolhat, méghozzá a remények szerint vaj puhán. Aprócska érdekesség, hogy a névadásban a kínai Holdistennő játszott szerepet és a hordozórakéta visszahulló darabjai két házat is megrongáltak.
A Jütü, vagyis Jáde nyúl névre hallgató holdjáró 0,8 méter magas, nyolcszögletű teste 3,8 méter széles, a négy kitolható láb pedig 4,76 méter, míg teljes terheléssel (üzemanyag+egyéb kütyük) 3780 kilogrammot nyom a szerkezet, amiből 2600 kilogrammnyi hajtóanyag kell az ereszkedéshez és a biztonságos landoláshoz. A háromlépcsős Chang Zheng 3B rakéta a SpaceX Falcon 9-nek a funkcionális megfelelője, méreteit tekintve pedig 55 méter hosszú, 3,35 méter széles, valamint 426 tonnás (felszállósúly).
Az első két szakaszban nitrogén-tetroxid és aszimmetrikus dimetil-hidrazin biztosítják a kraftot, míg a harmadik fázisban kriogén hidrogén és oxigén rakétahajtással röppen tova az űrjármű. A Hold körüli pályára állás december hatodikán fog megtörténni, amit az igazán trükkös rész követ, vagyis az emberi beavatkozás, illetve irányítás nélküli leszállás a Holdra, ami rendkívül precíz méréseket és számításokat igényel a számítógéptől, mely közben még a felszínt is figyeli, hogy ne valami lukba essen a szerencsétlen egység, ahol aztán a méregdrága technika az idők végezetéig lapul majd, dolgavégezetlen.
A terület feltérképezése is több fázisban történik, vagyis először 100x100 kilométeres köröket repül a Holdistennő 3, majd csökkenti a magasságát 15 kilométerre és csak ezt követően kezdi meg a süllyedést a leszálláshoz. Eközben sincs azonban tétlenkedés, hiszen a számítógép folyamatosan kutatja a veszélyforrásokat, de ha mindent rendben talál, akkor az utolsó négy méteren kikapcsolja a hajtóműveket és a földre (Holdra) ejti a szerkezetet.
Ez az ottani gravitációs körülmények figyelembevételével mindössze 3,6 m/s-os esést jelent, ami durván 13 km/h-s sebesség, ami egy koccanásos baleset erejével felelhet meg. Amennyiben a szerencse is a kínaiakkal lesz és minden rendben megy, ennél a pontnál már ki lehet engedni a hatkerekű Jáde nyulat, mely a meghajtását egy DC motorról kapja (ezt pedig napelemek látják el), míg a Csang'o 3 a kéthetes holdi éjszakákhoz napelemekkel és radioaktív thermo-elektromos generátorról nyeri a delejt.
Érdekesség a dologban, hogy a holdjáró felfüggesztése hasonló ahhoz, mellyel egy ideje a Curiosity is a Marson barangol, így 20 fokos lejtőkön/emelkedőkön is könnyedén boldogul, miközben akár 20 centis akadályokon is képes átküzdeni magát. Amíg a Jütü gurulgatva teszi a dolgát, addig a leszállóegység sem tétlenkedik, ugyanis egy olyan ultraibolya teleszkóppal van felszerelve, mely hosszútávú működésre lett kitalálva, mint az első csillagászati obszervatórium a Holdon.
A Jáde nyúl a hírek szerint az eddigi legkifinomultabb műszerekkel felszerelt holdjáró, melyek közül a legjelentősebb az a radar, ami akár 30 méteres mélységbe is képes behatolni a Hold talajába, illetve 100 méterre a holdi kéreganyagokba, hogy elemezze ezek szerkezetét. A sugárzás méréséhez felszerelték az APXS-t (Alpha Particle X-ray Spectrometer), melyhez egy szenzor és egy kar is tartozik, így ennek segítségével tulajdonképpen röntgenvizsgálatokat lehet végrehajtani az elemzések érdekében. Mindezektől Kína valódi eredményeket is remél, tehát az csak az érem egyik oldala, hogy így az ország meg tudja mutatni a világnak, mennyire ott vannak az űrkutatás terén is.
