Felejtsük el a 100 MB/s-os sávszélességet és a kerregő merevlemezeket, sőt, temessük el a 300-500 MB/s-os SATA SSD-ket is - itt bizony 1 Gigabyte/s felett kezdődik a számolás, az IOPS-értékek az egekben és akkor még nem is beszéltünk a RAID-ről. Csak hát ugye ez ma még nem olyan egyszerű, ráadásul aranyárban mérik. Így sikerült elérni a csúcssebességet.
Mi az az U.2?
Az M.2-es SSD-vel operáló ultrabookok és pillekönnyű hibridek terjedésével a 2,5 colos adattárolók lassan háttérbe szorulnak, ám az asztali gépeknél és a szerverek világában csak most kezd elterjedni ez a méret. Természetesen az ok az SSD-k előretörése, ahol a 3,5 colos méret már erős túlzás, azonban az M.2-es nyáklapnyi méret nem minden esetben ideális. Például a kicsi hely korlátozza a kapacitást (chipek számát), nehézkesebb a hűtés és működés közben sem tudjuk cserélni a tárolókat (Hot Swap).
Az Intel az U.2-es szabványban látja a megoldást. Ez egy speciális csatlakozó, amely az M.2 szabvány minden előnyével rendelkezik, a tároló azonban kábelen kapcsolódik az alaplaphoz/vezérlőhöz, így a méret maradhat 2,5 col. Ez egyrészt nyűg, mert extra kábelre van szükség, a házban is több helyre van szükség, ám cserébe a nagyobb helyen sokkal több NAND flash chip elfér, a kapacitás az egekbe szökhet, ráadásként pedig a hűtés is könnyebben megoldható. Természetesen az U.2 a Hot Swapot is támogatja, így szervereknél egyszerűen cserélhető az U.2-es tároló, ami fontos szempont ebben a kategóriában.
Ahhoz, hogy U.2-csatlakozót kapjunk gépünkben, először is szükségünk lesz egy teljes értékű M.2-es foglalatra, amely négy vonalas PCIe 3.0-n kapcsolódik lehetőleg egyből a processzorba. Ha ez megvan, még mindig szükségünk lesz egy átalakítóra, ami nem más, mint egy nyáklap 2260-as méretben. Ez az M.2-es foglalatot alakítja át U.2-es csatlakozóvá - semmiféle egyéb chip nem található rajta, mégis jó pár ezer forintunkba fog kerülni.
Hasonlóan nem olcsó a kábel sem, ami sokkal vastagabb, mint egy hagyományos SATA6G kábel, ráadásul a speciális csatlakozó, ami az adattárolóhoz kapcsolódik, igen széles, így a betáplálást külön elágazással lehetett csak megoldani. Itt máris egy kellemetlen tapasztalattal szembesültünk a teszt során. A két darab, 400 GB-os U.2 meghajtót a rendszert tartalmazó SATA6G SSD-vel azonos tápkábelre csatlakoztatva a rendszer nem indult el, illetve ha mégis, akkor lefagyott - egyszerűen túl nagy volt az U.2 SSD-k áramfelvétele, így sokszor a SATA SSD-t nem is látta a BIOS sem. Egy darab U.2-nél is olykor-olykor előjött a probléma, pedig egy 1,2 kWattos ADATA 80Plus tápegységet használtunk, de szerencsére a külön ágra kapcsolás egycsapásra megoldotta problémánkat.
A tároló saját hűtőbordával
Az Intel SSD 750-es családban megjelent modell legkisebb tagja 400 GB-os és 2,5 colos méretű, ám vastagsága 15 mm. Ez főként a fémháznak köszönhető, amelynek egyik fele hűtőborda-szerű kialakítást kapott. Erre a nagy teljesítményű, melegedő chipek miatt volt szükség, ugyanakkor a vastagabb kivitel nem okoz gondot sem asztali gépnél, sem pedig szerverben.
Az SSD 750 elérhető HHHL kártyaként és U.2 kivitelben is, a belsejük azonban azonos. Természetesen Intel vezérlőchipet és NAND flash-t kapunk, ahol NVMe kapcsolat, titkosítás és szerver-szintű megbízhatóság fogad. A garancia 5 év, ami ugyan nem éri el a Samsung 10 éves rekordját (Pro modellek), de ehhez igen magas, 219 TBW írhatósági mutató is jár, vagyis nem kell attól tartani, hogy hamar besülne SSD 750-es tárolónk.
A körítés és teszt
A teszthez legújabb kedvencünket, a Gigabyte X170 Extreme ECC lapot használtuk, ezúttal egy Core i7-6700k processzorral. A Gigabyte lapján ugyan nincsen U.2-es csatlakozó, de szerencsére a gyártó figyelmesen két átalakítót is küldött, ami éppen kapóra jött a két SSD csatlakoztatásához. A tápegységről már szóltunk, ahogy arról is, hogy a Windows 10 egy hagyományos SATA6G SSD-ről futott.
Már a szimpla SSD 750 tesztjénél is sikerült lazán átlépni az 1 GB/s-os adatátviteli sebességet, azonban az IOPS értékek még inkább tetszettek. Itt egy átlagos SATA6G, AHCI SSD 70-90 ezer IOPS-re képes, ellenben az Intel SSD-je 365/209 ezer IOPS-t hozott, ami bámulatos gyorsulás és bizony látványos, érezhető hétköznapi használat során is.
A következő lépés a RAID 0 kiépítés volt, ami sajnos már nem ment ilyen egyszerűen. Az Intel ehhez a tárolócsaládhoz már nem a hagyományos RST (Rapid Storage Technology) szoftvert adja, sőt drivert is kell telepíteni, mert a Windows beépített SSD-drivere nem tökéletes NVMe célokra. A szerverszintű RSTe telepítése nem sokkal problémásabb, de azért az Intel oldalán keresni kell, sőt mi több, tudni kell, hogy ilyenre igenis szükségünk van. Emellett az UEFI-beállításainál is oda kell figyelnünk. Sajnos a teszthez használt alaplap BIOS-ával nem sikerült az RSTe-t telepíteni és az UEFI-ben sem aktiválhattuk az NVMe RAID 0-t, így kényszermegoldásként a Windows szoftveres RAID-jét vetettük be csíkozott kötettel.
Az eredmény nem éri el azt a szintet, mint a natív RAID esetében, de az AS SSD-nél így is sikerült 2,9 GB/s feletti szekvenciális értékeket mérnünk, ami igen szép eredmény.
Összegzés
Az U.2 szabvány logikus, nem vészesen túlbonyolított és életképes, ugyanakkor nem olyan nagyon biztos, hogy rövid időn belül széles körben el fog terjedni a hagyományos, végfelhasználóknak szánt otthoni PC-k világában. A professzionális felhasználásnál, a komoly gamer konfigoknál azonban van esélye, ahol szükséges a hatalmas tárhely, így az M.2 kiesik és a hűtés is könnyebben megoldható.
Az Intel SSD 750-es szériája nagyon jól sikerült és megbízható, de ezért a csúcssebességért nem csupán a gépet kell nagyon körültekintően felkészítenünk a fogadására, magáért az adattárolóért is hatalmas felárat kell fizetnünk. A tesztelt, 400 GB-os modell jelenleg valamivel 100 ezer forint felett kapható, ami őrülten sok pénz még ilyen sebesség mellett is. Persze professzionális felhasználásnál a sebesség és egyéb funkciók fontosabbak, mint az ár, így akár meg is érheti, főleg, ha vissza is keressük az árát bivalyerős PC-nken dolgozva.
Aki otthoni, bivalyerős PC-jébe szeretne nagyon gyors tárolót, még mindig inkább a SATA6G RAID kiépítést válassza, ami sokkal olcsóbban és egyszerűbben kivitelezhető, igaz, a 3 GB/s és a 400 ezres IOPS nem lesz meg. A másik alternatíva az NVMe M.2 SSD választása, ahol a sebesség egészen jó, ám itt a kapacitás jelenleg még behatárolt és a melegedéssel is számolnunk kell.
