Alig néhány évesek a felhasználói gépekbe szánt SSD-k, máris felborították a számítástechnikai piacot és előkelő helyet harcoltak ki maguknak a legfontosabb PC-fejlesztések toplistáján. 2015-re oda is eljutottunk, hogy a létező összes szabványukat ki is nőtték, ezért alapjaiban kellett megújítani a Solid State Drive-okat. Ennek eredménye az Intel SSD 750 is.
Belső
Az SSD-k kezdetben a HDD-knél bevezetett, azokra szabott szabványokat használtak és erre nagy szükség is volt, hogy a kompatibilitás adott legyen. Mostanra azonban olyan meghatározó komponensei lettek az SSD-k a PC-nek, hogy itt volt az ideje saját szabványokat, csatlakozásokat készíteni. A 2,5 colos formátum és SATA csatlakozás ma már elavultak, nem illenek a jelenlegi követelményekbe, és az AHCI adatkapcsolati szabvány is kevés.
A megoldás a minden PC-ben megtalálható PCI Express lett, amely dinamikusan növelhető sávszélességű, soros kapcsolatot létesít akár egyenesen a CPU-val is. Erre épülnek az új SSD-csatlakozási szabványok is, amelyből háromféle jelent meg a piacon. A legsötétebb a SATA Express jövője, amely széles csatlakozót és 2,5 colos meghajtót feltételez, a kapcsolat pedig maximálisan 1 Gbit/s-ra képes PCIe 2.0 ×2-n keresztül. Kompatibilitási okokból több gyártó inkább a HHHL kártyákkal lépett be az új generációs SSD-k piacára. Ez a Half Height Half Length PCIe kártya, amelyet a hagyományos PCIe foglalatba kell illeszteni, akárcsak egy videokártyát.
A legsikeresebb mind közül a harmadik lesz. Az M.2 egészen miniatűr kártyára zsúfolja össze a vezérlőt és a flash chipeket, márpedig a mobil PC-k világában ez az ideális formátum. Az M.2 kis mérete ellenére rugalmas szabvány, így kompatibilis az SATA és AHCI szabványokkal, de kezeli az NVMe módban dolgozó tárolókat akár PCIe 3.0 ×4 sávszélességen is.
Adatkapcsolatban is váltottak a gyártók és az AHCI-t nyugdíjazva megjelent az NVMe, amely a Non-Volatile Memory Express rövidítése (a vezérlőre hivatkoznak NVMHCI rövidítéssel is). Ez mindhárom fizikai kapcsolatnál elérhető és kifejezetten azokon a területeken hoz előrelépést, amelyek az AHCI gyengéi. Mind közül talán a legfontosabb az egyszerre lekezelhető adatkérési parancsok száma. Ez az AHCI szabványnál 1 sorban 32 parancs lehetett, az NVMe-nél azonban 65 535 sor érhető el, melyek mindegyikében 65 535 parancs sorakozhat fel. A változtatások hatása a szekvenciális sebességekben kevésbé látszik meg, azonban a véletlenszerű olvasási/írási tempó és az IOPS-értékek látványosan megugorhatnak, amely nem is igazán egy-egy fájl másolásakor lesz látványos, hanem olyankor, amikor egyszerre sok-sok programot kell a tárolónak kiszolgálnia.
Intel SSD 750: NVMe a gyakorlatban
PCI Expressbe kapcsolódó SSD-t már láthattunk, de ezek legtöbbször egy egyszerű trükkre épültek: a PCIe kártyán két SATA6G-n kapcsolódó SSD volt RAID 0-ba fűzve egy RAID vezérlő által. Az Intel 750-es szériájánál egészen más a helyzet: itt natív, belső-RAID nélküli megoldással találkozunk, vagyis a flash chipeket egy PCIe-n kapcsolódó vezérlőchip kezeli. Az új számítógépekben ez azt jelenti, hogy az SSD vezérlője egyenesen a processzor UnCore részébe integrált PCIe vezérlőre kapcsolódik. Ez az Intel esetében PCIe 3.0 ×4 kapcsolatot jelent, amely a jelenlegi szabvány felső határa. Itt azonban nem állt meg az Intel és a saját fejlesztésű vezérlőchipnél az AHCI-t is kukázta, hogy helyette az új generációs NVMe-nek adja át a terepet.
Az Intel 750 SSD teljes egészében saját fejlesztés, így a vezérlő is Intel, ahogy a flash chipek is. Konkrétan a tavalyi P3700-as Intel SSD-nél megismert NVMe vezérlővel és 20 nm-es Intel MLC NAND flash chipekkel találkozunk, de ami ezúttal kiemelten fontos, hogy mindezt megfizethető ársávba hozta le az Intel. Persze itt továbbra is abszolút prémiumról van szó, de már a méregdrága szerverek világából már kiléptünk, ami jól mutatja, hogy bizony hamarosan árban ennél sokkal lejjebb is ezzel fogunk találkozni.
Noha a 750-es széria SFF-8639-es csatlakozóval, 2,5 colos méretben is elérhető, normál asztali gépbe könnyebb beilleszteni a HHHL kártyát. A Half Height Half Length kártya egy normál PCIe eszköz, amit szimplán a gépbe kell csavaroznunk, a BIOS pedig azonnal felismeri és kezeli a tárolót. Ha rendszermeghajtónak is szeretnénk különösebb hajtépés nélkül használni, bizony H/Z97-es chipkészletű alaplapra és Windows 8.1-re lesz szükségünk. Emellett hajlamosak sokan elfelejteni, hogy mivel a CPU-hoz kapcsolódik a kártya 4 PCIe vonallal, az esetlegesen mellé illesztett VGA kártya ×16-os kapcsolata feleződik, illetve H97-es lapban csakis a PCH-hoz kapcsolhatjuk, amennyiben videokártyánk is van a gépben. LGA2011-3 platformon van elegendő CPU-ból érkező PCIe vonal, ott ilyesmi gondok nem igazán merülhetnek fel.
Sebesség
A vezérlő 18 csatornán kezeli a flash chipeket, amely a szokásos 8 csatorna több mint duplája, és ez bizony a sebességen is meglátszik. A szekvenciális adatátvitel közel 1,5 GB/s, amelyhez hihetetlenül magas, közel 400/300 ezres IOPS értékek tartoznak. Az adattárolók sebességére fókuszáló, valós használatot szimuláló tesztek során is érezhető és szépen mérhető az Intel 750 SSD tetemes előnye, de azért azt hozzá kell tennünk, hogy gyors SATA6G SSD-ről váltva az ugrás nem lesz mellbevágó. Fontos még kiemelni a fogyasztást, amely meglehetősen magas – maximálisan akár 25 Wattot is kérhet az SSD 750 1,2 TB-os kiadása, és átlagos fogyasztásnál is 4 Watt körüli értékre kell számítanunk. Aki ennél olcsóbban szeretne 1 GB/s fölé ugrani, annak még mindig a SATA6G-n kapcsolódó RAID 0 SSD-tömböt tudjuk ajánlani, ahol a kompatibilitással sem lesz annyi gondja, de persze ezeket a szédítően magas IOPS-értékeket sem fogja elérni.
Összegzés
Egy átlagos, nagyon jó teljesítményű SATA6G SSD-nél jelenleg átlagosan 150-160 forintot fizetünk Gigabájtonként, míg itt ennek a dupláját, 330 Forint/Gigabájtot. Ez komoly drágulás és a kompatibilitási gondokat is számba kell vennünk, továbbá azt, hogy a tároló teljes potenciálját csak speciális felhasználásnál, egyidejűleg rengeteg olvasási-írási feladatnál lehet teljesen kihasználni. Ezt leszámítva messze az Intel 750-es szériája a leggyorsabb SSD, amelyből a sokkal barátságosabb árcetlivel rendelkező, 400 GB-os modell is elérhető a hazai szaküzletekben.
