Minden bizonnyal a felsőkategória az alaplapgyártók kedvence, ahol megmutathatják, mire is képesek valójában, ha nem folyton az árcédula miatt kell aggódni, hanem beleadhatnak „apait-anyait”. Ehhez keresve sem lehetne jobb alapokat találni az Intel HEDT platformjánál, melyből éppen nyár végén jelent meg az Intel Core i7-5900-es Haswell-E processzorszéria. Az X99-es nagyon sok újdonságot hoz ebbe a szegmensbe, ami nem is olyan nehéz feladat, tekintve, hogy utoljára 2010-ben jelent meg ezen a platformon friss chipkészlet.
Nagy lépés a HEDT-nek
Az X79-hez hasonlítva az X99 minden tekintetben komoly előrelépés. Mivel mára az Intel platformok esetében a legfontosabb vezérlők kivétel nélkül a processzorlapkán vannak, az X99 is egychipes megoldás, vagyis egy PCH (Platform Controller Hub). Az egyik legfontosabb újdonság, hogy az eddigi két darab SATA6G-port helyett immáron tízet kínál az X99, és a Z97 mintájára már a PCIe-vonalakon csatlakozó SSD tárolókat is teljes mértékben támogatja. Nagy szó, hogy végre az USB 3.0 vezérlő is natív lett a HEDT platformon, ráadásul mindjárt hat portot kínál az X99.
Gigabyte X99-UD7 WIFI
Emellett nyolc darab extra, PCH-ból kiinduló PCIe-vonalat is kapunk, bár továbbra is 2.0-s szabványt használt az Intel. A szolgáltatásokból, mint például a Rapid Storage Technológia (RAID-kezelés), ugyancsak a legfrissebb verziókat alkalmazta az Intel, és az UEFI-ből is megkapjuk a legfejlettebbet full HD-felbontású kezelőfelülettel. Ha mindezt összehasonlítjuk a Z97-tel, nem sok újdonságot találunk, de az X79 után ezekre az újdonságokra hatalmas szüksége volt a platformnak.
Mindenből a legjobb
Persze az X99 által nyújtott szolgáltatáscsomag még messze nem elég egy luxus alaplapon – itt lépnek a képbe az alaplapgyártók, akik ezekhez az alapokhoz hozzáadták azt a rengeteg egyedi fejlesztést és dizájnt, ami megkülönbözteti az ő megoldásukat a többi szereplőétől. Ezek a fejlesztések általában három csoportra bonthatók: extra vezérlők, speciális kapcsolók, mérési pontok, hűtés, valamint a dizájn. Az igazán drága alaplapok dobozaiban még speciális kiegészítőkkel is találkozhatunk – erre jó példa az Asus Deluxe lapja. Persze azokra is gondoltak a gyártók, akiknek csak a 16 programszálas feldolgozás a fontos, ezért tesztünkbe az egyik legolcsóbb X99-es alaplapot is belevettük.
AsRock X99 Extreme4
X99 tuning: 4,3 GHz stabilan
A teszt során az alaplapok automatikus tuningopcióját és a manuálisan elérhető legnagyobb léghűtéses tuningját is vizsgáltuk. A lapok egy kivétellel hozták a 4,3 GHz-es eredményt, de automatikus tuningkor nagyobb volt a szórás.
Automata tuning:
– Asus X99-Deluxe: 4,12 GHz (33×125 MHz)
– ASRock X99M Killer: 4 GHz (40×100 MHz)
– Gigabyte X99-UD7 WIFI: 4,3 GHz (43×100 MHz)
– ASRock X99 Extreme4: 4 GHz (40×100 MHz)
Manuális tuning
– Asus X99-Deluxe: 4,3 GHz (43×100 MHz)
– ASRock X99M Killer: 4 GHz (40×100 MHz)
– Gigabyte X99-UD7 WIFI: 4,3 GHz (43×100 MHz)
– ASRock X99 Extreme4: 4,2 GHz (42×100 MHz)
Asus X99-Deluxe
A mezőny legdrágább alaplapját az Asus küldte tesztünkre, ám a szédítő árcédula mögött kellő mennyiségű tudást, extrát és teljesítményt találtunk. A Deluxe kivitel még éppen nem a RoG (Republic Of Gamers) gaming kategóriába tartozik, hasznosabb lehet annak, aki ettől eltérő felszereltségű gépbe, munkára keres X99-es lapot. A koromfekete nyáklapra épített, fehér borítású lapon mindenből a legjobbat kapjuk, ráadásul a tuningra is külön odafigyelt a gyártó. Az Asus egyedi extrája az O.C. Socket, ami annyit tesz, hogy a processzor minden lábát bekötötték, még azokat is, amelyek a normál működéshez nem feltétlenül szükségesek. Mindehhez egy, a végletekig finomhangolt BIOS/UEFI-t készített az Asus, aminek eredménye meg is látszik a mérésekben és a tuningban.
Az elegáns lap szolgáltatásai hasonlóképp felsőkategóriásak. Az X99-nél obligát SLI-/CFX-támogatás (maximum 3-utas) mellett két darab, Intel Gigabites LAN vezérlőt kapott a lap, amelyek Teamingben is működnek, a Crystal Sound 2 hangrész pedig ALC1150 kodek köré épül. A 12 SATA6G csatlakozás mellett két SATA Express csatlakozót és egy M.2 ×4 helyet is kapunk. Ez utóbbi érdekessége, hogy az állig megpakolt lapon csak vertikálisan fért el az M.2 SSD, amihez rögzítő keret is jár.
A dobozban mindehhez még egy extra Hyper M.2 foglalattal szerelt PCIe ×4-es kártyát találunk, így egyszerre akár két M.2 SSD-t is kapcsolhatunk egyenesen a CPU PCIe 3.0-s vezérlőjéhez. A lista még innen számítva is kilométeres, így kapunk Broadcom Wi-Fi ac+BT 4.0 kártyát hátlapra kivezetett, háromcsatlakozós antennacsatlakozással (és antennával), valamint egy FAN Extension kártyát, amivel együtt kilenc ventilátort kezel az alaplap.
Előny: O.C. Socket, temérdek extra, kiváló teljesítmény
Hátrány: konzervatív automata tuning, nincs teljes Quad SLI/CFX
ASRock X99M Killer
Már senki sem lepődik meg azon, ha egy miniatűr számítógép olyan erős, vagy akár erősebb, mint egy böhöm nagy, klasszikus asztali PC. A mini-ITX ugyan elképzelhetetlen HEDT platformon a nagy fogyasztás és bonyolult felépítés miatt (48 PCIe vonal, négycsatornás DDR4 vezérlő stb.), de a microATX abszolút megvalósítható. Hogy mennyire így van ez, arra kiváló példa az ASRock X99M Killer, amit tudása alapján is jó helyre, a középkategóriába árazott a gyártó. Az mATX méretű lapon nem spóroltak az extrákkal, és természetesen az X99-től elvárható minden szolgáltatást megkapunk. Ilyen az SLI-/CFX-támogatás (2-utas kivitelig), a tíz darab SATA6G és a négycsatornás memóriakiépítés.
A kisebb méret miatt azonban a nyolc helyett csak négy DIMM-foglalatot kapunk, és a SATA Express sem része a szolgáltatásoknak. Ugyanakkor a hűtőbordákból a lehető legnagyobbat alkalmazta a gyártó, valamint sikerült két LAN-vezérlőt és minőségi hangrészt is felzsúfolni az alaplapra. Előbbivel kapcsolatban egyrészt jó hír, hogy Intel és Killer E2200-as vezérlővel gazdagodunk, ugyanakkor le kell mondanunk a Teamingről. A hangrész a Purity Sound 2 nevet kapta, és igazán jó hangminőségre képes, ráadásul árnyékolt, így a zajjal nem lesz különösebb gondunk. Az alaplap alsó felén egy extra tápcsatlakozót is találunk, ami sok PCIe-kártya esetén stabilabb tápellátást nyújt. A lap másik sarkába még sikerült bezsúfolni az alaplapi kapcsolókat, és a felső sarokba egy POST (Power On Self Test)-kijelző is került, amely főleg tuningkor és hibakeresés közben hasznos.
A teszt során meg voltunk elégedve az ASRock lapjával: reális árazás mellett elegendő szolgáltatást kínál, plusz a gyártótól szokásos első osztályú, villámgyors UEFI-t. Ugyanakkor a tuningeredmények csalódást okoztak, és az átlagteljesítmény sem Fatal1tyhez méltón élvonalbeli.
Előny: kétféle LAN-vezérlő, minőségi komponensek, mATX
Hátrány: méret miatt csak négy DIMM, közepes teljesítmény
ASRock X99 Extreme4
Fontos szereplője tesztünknek az ASRock X99 Extreme4, méghozzá azért, mert nemhogy a gyártó kínálatában, de a teljes X99-es platformon ő az egyik legolcsóbb lap. Ez nagyjából 70 ezer forintos árat jelent, vagyis ez alapján joggal feltételezzük, hogy a költségcsökkentés érdekében minden kicsit is felesleges extrát lecsiszoltak. Persze ha alaplapról van szó, a 70 ezer forint éppen elég sok pénz, és az ASRock sem ma kezdte az alaplapgyártást, így nem kell tervezési hibától vagy gyenge minőségű alkatrészektől tartanunk.
Első látásra feltűnően letisztult a lap, hiszen az extra vezérlőket lehagyta róla a gyártó. Ennek ellenére kapunk Intel Gigabites LAN-t, 7.1-es Purity Sound 2 hangrészt, CrossFireX- és SLI-támogatást is (noha utóbbi licencdíjas extra). A hűtésből hiányzik ugyan a hőcső, de a nem kell aggódnunk túlmelegedéstől, mert az alumíniumbordák kellően nagyméretűek. A háttértárkezelés és az USB front maradt az alap, vagyis annyi, amennyit az X99 natívan nyújt: ez összesen tíz darab SATA6G és 6 USB 3.0 csatlakozást jelent (plusz nyolc darab USB 2.0). Ugyanakkor nem maradunk jövőálló technológia nélkül: egy direktben a processzorba bekötött ultra M.2 csatlakozó is rejtőzik két PCIe ×16 foglalat között. Mindezt kiegészíti még a nyolc darab DIMM-foglalat és az ASRock egyedi BIOS-a.
Aki azt várta, hogy majd a legolcsóbb alaplap lesz a teszt leglassabb szereplője, az csalódni fog, ugyanis az Extreme4 kiválóan teljesített, olyannyira, hogy a drágább X99M Killerrel összevetve is mérési hibahatáron belül volt. Tuning alatt is jól teljesített, bár tény, hogy a többi lapot erre a célra jobban felkészítették, és esetükben a hűtések is jobban bírják a tartós extra terhelést. Akinek egy stabil, de sallangoktól mentes X99 lap kell, nyugodtan válassza az Extreme4-et, amely megbízható, és minden olyan szolgáltatást megad, amire normál használat mellett szükségünk lesz.
Előny: letisztult felépítés, adottak a szükséges extrák, „olcsó”
Hátrány: tuningra csak mérsékelten alkalmas hűtés
Gigabyte X99-UD7 WIFI
Hajszálnyival 100 ezer forint alatt miénk lehet a Gigabyte X99-UD7-es lapja, amiről már messziről lerí, hogy nem holmi szürke „bóvli” PC-be szánták. A manapság divatos fekete szín ezúttal is dominál, azonban a többi modellel ellentétben a lap szexepiljét nem a színes bordák, hanem a szintén fekete, nagyméretű bordák közé rejtett világítás, plusz a hátlapi kivezetéseket kéken megvilágító LED-ek adják. Ez tényleg nagyon jól néz ki, különösen akkor, ha plexi oldallapos, szintén fekete házba szereljük új csúcsgépünket. Az már csak hab a tortán, hogy egy apró programmal akár a zene/hangeffektek ritmusára pulzáltathatjuk is a LED-eket.
A látvány mögött azért érték is van, az X99-es chip adta szolgáltatásokat alaposan kipótolta a gyártó. A SATA Express és az M.2 természetesnek vehetők, ahogy a dupla Intel Gigabites LAN-vezérlő is adott. Az M.2-es foglalat alatt találunk egy rövidebb kártyákat fogadó második helyet is, ahová a gyártó egy Wi-Fi ac kártyát rejtett, ami azonban csak 867 Mb/s-ra képes, lévén hogy két antennával dolgozik. A video-alrendszerből az elérhető legerősebb kiépítéssel számolhatunk akár AMD, akár Nvidia oldalon, mert mindkét technológiától megkapjuk a négyutas támogatást. A hangrészért ALC1150-es kodek és az árnyékolt AMP-UP audio felelős, plusz érdekes megoldás, hogy a két sztereó csatornát külön-külön nyáklaprétegen oldották meg, hogy tovább csökkentsék az áthallást.
A tesztek során némileg csalódtunk az UD7-es lapban, ugyanis normál alapbeállítások mellett a mezőny leglassabbja volt. Ez persze csak néhány százalékos eltérést jelent, de mindenképpen mérhető lemaradás. Tuning közben már sokkal jobb eredményeket mutatott, ugyanis az automatikus tuning is képes volt stabilan hozni a manuális maximumát, 4,3 GHz-et.
Előny: látványos dizájn, jó hűtés, Wi-Fi, dupla Intel LAN
Hátrány: kusza BIOS, átlagosnál rosszabb alapteljesítmény
Összegzés
Nem lepődtünk meg, amikor a tesztre érkezett lapok legolcsóbbikán is 72 ezer forintos árcédula lógott – nagyjából ezt vártuk az új asztali csúcsplatformtól. Sőt, a teszt végeztével abszolút elégedettek vagyunk, ugyanis a 100-120 ezer forintos lapokhoz viszonyítva az ASRock 72 ezer forintos Extreme4-ese ugyan sivárnak tűnik, mégis minden olyan technológia adott rajta, ami egy erős asztali PC-hez kellhet. Arra is figyeltek a tervezők, hogy a minőségi komponensek terén ne kössenek kompromisszumot, sőt, mivel kevés extra vezérlőt kapunk (sőt, szinte semennyit sem), a fogyasztás is egészen barátságos. Persze nem mindenki fogja beérni ennyivel, sőt, aki 300 ezer forintért vásárol processzort, annak nem lesz gond, hogy az alaplapra 70 helyett 100-120 ezer forintot adjon ki.
ASRock X99M Killer
Éppen a lélektani 100 ezer forint alatt találjuk a Gigabyte UD7-es modelljét, ami teljes, négykártyás SLI/CFX-et nyújt (minden foglalat a CPU-ba van bekötve), emellett pedig megtaláljuk az M.2-t, a SATA Expresst és a dupla LAN-t is. A teljesítmény egy kicsit még elmarad a többi lapétól, de ezen a gyártó egészen biztosan javítani fog, ráadásul a tuninggal nem akadt gondunk. Elismerést érdemel még a lap okos audiorészlege, illetve szabályozható világítása is.
120 ezer forintos vételárával az X99-es csúcslapok között is a felsőkategóriába sorolódik az Asus Deluxe, ám ezért az összegért meg is kapjuk a megfelelő mennyiségű és minőségű ellenszolgáltatást. Mérhetően az Asusé a leggyorsabb X99-es lap a tesztben, ami azért is érdekes, mert manapság már alig-alig van eltérés az alaplapok teljesítményében. A tuningrészleg is első osztályú, bár az automata beállításoknál még van mit javítani az algoritmuson (szerencsére manuális tuninggal elértük a CPU stabil maximumát, azaz 4,3 GHz-et).
Az extrák terén jól látszik, a készítők nem ma kezdték: mindegyik kiegészítő jól átgondolt, hasznos szolgáltatást ad a laphoz. Ilyen az extra M.2 kártya, ami önmagában is 5-10 ezer forintba kerülne, de említhetjük a ventilátorszabályzót is vagy a teljes sávszélességre képes, háromantennás Wi-Fi ac vezérlőt is. X99-es gépet építeni nem filléres mulatság, de tesztünkből jól látszik, hogy az alaplapgyártók mindent megtettek azért, hogy állig felszerelt, abszolút modern eszközünk legyen, ha már egyszer fél-egymillió forintot áldozunk asztali számítógépünkre.
