Régebben, a DOS-os időkben sokkal nagyobb keletjük volt az úgynevezett Undelete típusú alkalmazásoknak, mivel akkor a törölt állományok azonnal elvesztek, hisz nem létezett még a Lomtár, amely a felhasználó külön utasításáig megőrizte volna a szükségtelen dokumentumokat. Aki rendszeresen használja a Windowst, az tisztában van azzal, hogy a Lomtárnak is megvannak a maga hátrányai: többek között a hálózati meghajtókról törölt és a túlságosan nagy méretű állományok nem kerülnek bele, és ha ezeket kellene visszahozni, akkor bizony bajban lehetünk. Az Undelete 5 megoldja ezeket a problémákat, egy úgynevezett Recovery Bin használatával, amely lényegesen nagyobb tudású, mint windowsos testvére. Ebből következik, hogy a program csak akkor tudja hatékonyan visszahozni a véletlenül törölt állományokat, ha azok az Undelete telepítése után törlődtek le.
Ha korábban tűnt el valamilyen dokumentumunk, arra is van megoldás: a szoftver telepítőlemezén található különálló alkalmazás, az Emergency Undelete. Mivel egy letörölt állományt akkor lehet a legnagyobb biztonsággal visszanyerni, ha a művelet óta nem történt semmilyen írás az adott lemezre, ezért az Emergency Undelete közvetlenül a telepítőlemezről fut, és alapszintű visszaállítási képességeket nyújt. Meg kell adnunk a visszaállítandó állomány(ok) nevét, illetve az elérési utat. A program ezután az adott helyen megkeresi az összes visszaállítható állományt, amelyek közül bármelyiket egy mozdulattal „újraéleszthetjük”.
Lényegesen több lehetőségünk van akkor, ha telepítjük gépünkre az Undelete 5-öt, amely gyakorlatilag lecseréli a Windows Lomtárát. Első látásra csak a kuka megváltozott ikonja tűnhet fel, de ha rákattintunk, máris egyértelmű a különbség. A Windows kukájához hasonlóan itt is megadható, hogy minden meghajtóra külön szabályok vonatkozzanak-e, vagy a beállítások az összesre érvényesek legyenek.
Megadható, hogy a program a lemezterület hány százalékát használhatja fel, továbbá az is, hogy a kukában lévő állományok egy bizonyos idő múlva automatikusan törlődjenek-e. Emellett beállítható, hogy mi történjen akkor, ha a kuka megtelik, illetve az is, hogy a Lomtárból való törléskor az állományok helye felülíródjon-e véletlenszerű adatokkal -- erre természetesen akkor van szükség, ha nem szeretnénk, hogy az eltávolított állományt valamilyen úton-módon vissza lehessen állítani. Fájlverziók követésére is képes a program, azaz ha felülírunk egy állományt, akkor a megadott számú régebbi változat nem tűnik el, hanem a kukában landol, így könnyedén visszaszerezhető, ha szükség van rá. Előre megadhatunk olyan állományneveket és elérési utakat, amelyek nem kerülnek a kukába, hanem azonnal törlődnek; továbbá a Lomtárban lévő elemek között részletesen keresgélhetünk is.
A program nemcsak a merevlemezeket (FAT és NTFS), hanem a cserélhetõ meghajtókat is támogatja, egészen addig, amíg azok a FAT 16 vagy FAT 32 állományrendszert használják. A 16 megabájtnál kisebb lemezeken (például flopikon) -- mivel azok a FAT 12-t használják -- nem képes mûködni. Ezen kis hibája ellenére nagyon jól használható, és lényegesen nagyobb tudású, mint a Windows beépített Lomtára.
A cikk a 2005. júliusi számunkban olvasható.
