Az online háttértárat biztosító szolgáltatásokkal lassan már Dunát lehet rekeszteni, amely nem meglepő annak fényében, hogy az egyre mobilabb életvitelünk következtében talán soha ekkora igény nem volt még az adataink bárhonnan való elérésére. A piac meglehetősen telítettnek tűnik, hiszen a Google Drive, Dropbox, SkyDrive és Box.net már mind bizonyítottak, megbízhatóan és kényelmesen használhatóak általános adattárolásra, állományok megosztására.
A legújabb fentiekkel rivalizáló megoldást a Mega jelenti, ráadásul a botrányhős Kim Dotcom nem kevesebbet állít, minthogy a szolgáltatásában tökéletes biztonságban vannak az adatok, ám a webböngészős működése miatt biztonsági szakemberek többször is megkérdőjelezték a titkosításának és anonimitásának mértékét.
Összességében elmondható, hogy aki erősen titkosított módon kíván fájlokat elérhetővé tenni az említett online háttértárak valamelyikében, annak első körben valamilyen titkosító szoftverrel manuálisan kódolnia kell az állományait, majd ezeket kell feltöltenie a háttértárára. A folyamat némi kreativitással nagy mértékben automatizálható, ám általánosságban véve nem egyetlen kattintással működő módszerről van szó.
Itt jön képbe a néhány napja immáron nyílt béta fázisban elérhető Tresorit: a hazai fejlesztésű, momentán 5 GB kapacitást adó online háttértár középpontjában a biztonság áll, a felhőjébe mentett állományok már a biztonságos kapcsolaton keresztül történő feltöltésük előtt, a kliensoldalon AES-256 algoritmussal titkosításra kerülnek. A fejlesztők szerint annyira magas fokú a kódolás erőssége, hogy ők maguk a rendszer működésének teljes ismertében sem képesek dekódolni a felhasználók adatait. Ezt bizonyítandó elérhetővé tettek egy hackerek által szabadon támadható szervert: aki képes ebből kiszedni a védett fájlokat, annak 10 ezer dollár üti a markát.
Sejthetően a Tresoritban tárolt adatok nem érhetőek el webböngészőn keresztül, kizárólag kliensprogrammal lehet szinkronizálni az állományokat. A szoftver egyelőre csak a Windowsra érhető el, ám már készül a Linux, Mac OS X, iOS, Android és Windows Phone rendszereken futó verzió.
A kliens beüzemelése után a felhasználót egy kellemesen egyszerű kezelőfelület fogadja, amely talán leginkább hangsúlyos része a baloldali Tresors hasáb. A trezorok egymástól független adattároló gyökérmappáknak mondhatóak: az alapértelmezettbe mehetnek például a személyes adataink, aztán opcionálisan létrehozhatunk egy másikat mondjuk a munkával kapcsolatos dokumentumoknak.
A Tresoritban tárolt állományok egyénileg történő megosztására nincs lehetőség, de a trezorokhoz adhatunk hozzáférést más felhasználóknak, ráadásul jogosultságkezelés is került a rendszerbe, így megszabható a meghívottaknak, hogy mit kezdhetnek az adott trezorral. Az olvasó csak megtekinteti az állományainkat, a szerkesztő módosíthatja azokat, míg a menedzser további személyekkel is megoszthatja a trezort.
A jelenlegi béta alapján a Tresorit pozitív benyomást kelt, ám különösebben messzemenő következtetéseket egyelőre nem kívánunk levonni. Viszont végszóként megemlítenénk, hogy a felhasználói fiók jelszavát érdemes nem elfelejteni, ugyanis akkor búcsút lehet mondani a regisztrációnak – ez talán sejtet valamit abból, hogy a fejlesztői csapat mennyire veszi komolyan a biztonságot.
