Tizenöt éves a Photoshop

A képfeldolgozás egyik kiemelkedő szereplőjének a története a Michigan állambeli Ann Arbor-ban (USA) kezdődött, egy Glenn Knoll nevű professzor főszereplésével...

Glenn lelkesen fényképezett, és ahogyan az egy igazi fotóshoz illik, rendelkezett egy sötétkamrával is háza alagsorában. Emellett az éppen akkoriban elterjedő személyi számítógépek is igen érdekelték, amely vonzódását két fia, Thomas és John is örökölte. A jövőbeni komoly fejlesztéseket és alkotásokat a két fiú kíváncsisága, apjuk sötétkamrájának felfedezése, és egy Apple II Plus megvásárlása alapozták meg.

A fényképészet volt a legnagyobb hobbim középiskolában" - meséli Thomas. "Apa sötétkamrájában tanultam meg, hogyan készítsek fekete-fehér és színes képeket, és hogyan állítsam be a színegyensúlyt valamint a kontrasztot." Míg Thomas a sötétkamrában a kép manipulációjának a lehetőségeit tanulmányozta, Johnt inkább a különös alakú, személyi számítógépnek nevezett doboz vonzotta, amelyet apja hozott haza. "Az első igazi computer, ami elé leültem, és tudtam már vele dolgozni... nos ez 1978-ban volt. 16 éves középiskolás diák voltam, amikor apa hazahozott egy 64 kB memóriájú Apple II Plus gépet" - emlékszik vissza John. "Az első emlékem, ami igazán felkeltette az érdeklődésemet, 1984-ben történt, amikor a Time magazinban olvastam a Macintosh-ról. Azonnal éreztem, hogy közelebbről meg kell ismernem ezt a szerkezetet!" A gondolatot pedig tett követte: néhány hónappal később Knoll úr meg is vásárolta az éppen piacra kerülő első Macintosh-ok egyikét.

Bár Thomas nagyon szerette a sötétkamrás munkát, emellett megszállottan érdeklődött a computerek és a programozás iránt is. 1987-ben vásárolt egy Apple Macintosh Plus-t "A digitális képek feldolgozása" című Ph.D dolgozata elkészítéséhez. Legnagyobb megdöbbenésére azt kellett tapasztalnia, hogy a Mac nem hajlandó megjeleníteni a képek szürkeárnyalatait. A probléma megoldásaként Thomas írt egy szubrutint a szürkeárnyalatok szimulálására. Ahogy egyre jobban belemerült a témába, többször megismétlődtek még hasonló esetek, így Thomas egyre újabb és újabb szubrutinokat és képfeldolgozási algoritmusokat fejlesztett ki. A "számítógép mágia" ezen részei felkeltették John érdeklődését is, amikor szabadsága ideje alatt Ann Arborba látogatott.

"A képfeldolgozás az alapeleme minden ilyen jellegű munkának, és Tom már egy halom képfeldolgozó eszközt kifejlesztett ekkor" - emlékszik vissza John. "Mikor Tom megmutatta nekem a munkáit, megdöbbentett, hogy mekkora a hasonlóság a Pixaron használt képfeldolgozó funkciókkal" (ez egy képfeldolgozó számítógép volt akkoriban az ILM-nél). "Volt egy csomó parancssoros felület, hasonlóan a Pixar Unix C shell parancssoros interfészéhez." Röviddel ezután John és Thomas ezeket a kóddarabkákat elkezdte összeillesztgetni, és Thomas elkészített egy alkalmazást, amelyet "Display"-nek nevezett el.

"Nagyon izgatott voltam," - meséli John - "de egyre több lehetőséget szerettem volna. Mi lenne, ha a Display más formátumba is el tudná menteni a képeket, így más programokkal is ki tudnám őket nyomtatni? A Display-t arra használtam, hogy megnyissak néhány mintaképet, amelyet az ILM grafikai osztályáról kaptam. Ezek viszont túl sötétek voltak a képernyőmön, így hirtelen szükségem lett gammakorrekciós eszközökre is." John kérésére Tom félretette diplomamunkáját - az igazat megvallva őt is jobban érdekelték a személyi számítógép alapú képfeldolgozási lehetőségek. A Display-t így még hónapokig finomították, 1988-ra pedig elkészült az alkalmazás továbbfejlesztett verziója, amely az "ImagePro" nevet kapta. Ekkor javasolta először John Thomasnak, hogy az ImagePro-t bocsássák kereskedelmi forgalomba. "Az ösztöndíjam éppen elfogyott, a feleségem viszont az első gyerekünket várta" - meséli Thomas. "Ez elég motivációt adott ahhoz, hogy befejezzem, amivel foglalkoztam, és munkát keressek."

1988 elején Thomas úgy döntött, hogy további hat hónapot ad magának az ImagePro beta verziójának a befejezésére, hogy John segítségével később azt a Szilikon-völgyben terjeszthessék. Ahogyan az lenni szokott az igazán nagy áttörést jelentő feljesztéseknél, jó néhány ottani cég hűvösen fogadta John prezentációját... A SuperMac is kikosarazta, mivel nem látták, hogy fejlesztésük hogyan tudná kiegészíteni a PixelPaint névre hallgató, akkor még népszerű terméküket. Végül a BarneyScan nevű cég mutatott némi érdeklődést. Ők a szkennerükkel együtt, egy csomagban kínálták az időközben Photoshop névre átkeresztelt alkalmazást. Összesen kb. 200 Photoshopot adtak el a szkennerekkel együtt. Azonban még ugyanebben az évben változás állt be: a Knoll testvérek mellé szegődött a szerencse. John tartott egy bemutatót az Adobe kreatív fejlesztő csapatának, akiknek nagyon megtetszett a termék. A licencmegállapodást nem sokkal később alá is írták, és a Photoshop 1.0 tíz hónapos fejlesztőmunkát követően, 1990 februárjában piacra került. (Aki további részletekre kiváncsi a Photoshop történetével kapcsolatban, ingyenesen letöltheti az erről szóló könyvet a www.szoftver.hu/book.asp?id=12 címen.)

Thomas azóta is Photoshop fejlesztőjeként dolgozik, John karrierje pedig az ILM-nél folytatódott. Számos film vizuális effektusainak felelőse volt, mint a Mission Impossible (1996), Star Trek: First Contact (1996), Star Wars - Episode I, II, III (1999-2004). Glenn Knoll még mindig a michigani egyetem professzora. Most már egy G3-as Powerbook-ot használ. Az alagsori sötétkamráját pedig időközben lecserélte... mire is? Természetesen Photoshopra. :-)