Windows telepítőkészletet többféleképpen módosíthatunk vagy alakíthatunk a kedvünkre. Az egyik lehetőség, amit az nLite vagy a vLite is végbevitt az, hogy a felesleges szolgáltatásokat és kiegészítőket letiltjuk, letöröljük vagy ellenkezőleg: javítócsomagokat adunk hozzá, tehát közvetlenül belenyúlhattunk a gyári csomagba. Egy másik módszer egy olyan fájl létrehozása, ahol a telepítőszoftver által feltett kérdések válaszait előre megadjuk, így választva ki, hogy mely komponensek legyenek alapértelmezés szerint engedélyezve vagy letiltva. A harmadik lehetőség, hogy a pluszfájlokat nem közvetlenül a telepítő állományok közé tesszük be, hanem mellettük, egy külön könyvtárba helyezzük el, majd a telepítés megadott pontján lefuttatjuk azokat.
Egyszerűen hozhatunk létre válaszfájlt a Windows-telepítőnek a Windows SIM segítségével
Sajnos a Windows Vista és a Windows 7 telepítőkészlete már másképpen működik, mint a korábbi rendszereké, ezért a módosításokat is teljesen más módon kell elvégeznünk. Ráadásul még nem jelent meg olyan eszköz Windows 7-hez, mint a vLite. Ezért a Microsoft hivatalos rendszerépítő eszközéhez, a Windows Automated Installation Kithez – rövidebb nevén Windows AIK vagy WAIK – kell nyúlnunk. Ez egy olyan szerszámosláda, aminek a nagy része parancssorból használható, és egyetlen grafikus felületű programot kapunk csak hozzá, a Windows rendszerképkezelőt. Ez utóbbival egyszerűen hozhatunk létre egy válaszfájlt, viszont a csomagok kezeléséhez már a parancssort kell használnunk. Mielőtt azonban belevágunk a barkácsolásba, lássuk, mire lesz szükségünk!
A szerszámosláda mélyén
Ahogyan a recepteknél, kezdjük most is a hozzávalókkal:
- 1 darab Windows 7 telepítőlemez;
- 1 „darab” WAIK, amely magyarul és más nyelveken is letölthető a Microsoft oldaláról;
- 1 darab írható DVD;
- 1 virtuális gép (például VMware Player) a kipróbáláshoz;
- legalább 20–40 GB üres tárterület;
- DOS-alapismeretek;
- sok-sok türelem és idő.
Amennyiben minden a kezünk ügyében van, folytassuk egy kis elmélettel: mi is az a WIM? A Vista megjelenésekor találkozhattunk először ezzel a rövidítéssel, amely a Windows Imaging Format kifejezést takarja. Ebből kitalálható, hogy a WIM fájlok valamilyen csomagot, lemezképet tartalmaznak, hasonlóan, mint az ISO. Sajnos a kezelésük nem olyan egyszerű: külön paranccsal egy üres könyvtárba kell kibontanunk a tartalmukat, ahogyan a ZIP vagy a RAR állományokat. Ennek a formátumnak az az egyik előnye a korábbi telepítőkhöz képest, hogy nem egyesével kell kicsomagolni a fájlokat, hanem egyszerre történik a berendezkedés az új helyre. Emiatt nem egyszerű egy ilyen állományban bármilyen műveletet elvégezni.
Először egy üres mappába kell kibontani mindent, abban módosíthatunk bármit, majd csomagolhatunk vissza. Első olvasásra kényelmetlennek tűnik a dolog, de az előnye, hogy ha a WIM állományban több hasonló fájl lenne, akkor az csak egyszer kerül bele, nem többször, ezzel értékes helyet spórolhatunk meg. Másrészt nem mindennap dolgozunk ilyesmi módon, tehát elég ezt egyszer megtenni, ha jól készítjük el a lemezképet.
A rendezkedéshez a WAIK-csomag elengedhetetlen, amelynek több mint egy gigabájtos a telepítőkészlete. Ennek az oka, hogy sok olyan kiegészítőt is tartalmaz, amelyekkel például egyedi, Windows-alapú indítólemezeket (WinPE) is készíthetünk. A WAIK ingyenes, és letölthető a Microsoft hivatalos oldaláról több nyelven is (Vista SP1/Server 2008-hoz és Windows 7-hez). A magyar nyelvű készlet magyar dokumentációt tartalmaz, tehát ha több kísérletre, vagy még egyedibb telepítőre lenne szükségünk, esetleg a partíciónkat egy WIM állományba szeretnénk csomagolni, érdemes a súgókat olvasgatni.
Válaszfájl készítése telepítéshez
A válaszfájlok előnye, hogy meglétük esetén nem kell a gépnél ülnünk és a gombokat nyomogatnunk, hanem előre megadhatjuk a telepítő kérdéseire a válaszokat. Ráadásul egyes szolgáltatások indítását, leállítását, funkciók telepítését is megszabhatjuk. Példánkban egy egyszerű válaszfájlt hozunk létre, amelyben megtiltjuk, hogy a Windows Media Player és a játékok települjenek.
A WAIK feltelepítése után indítsuk el a Start menüből a Windows rendszerképkezelőt (angolul: System Image Manager - SIM). Tegyük be a lemezmeghajtóba a Windows 7 telepítőlemezét. Elsőként válasszuk ki a megfelelő fájlt az alapértelmezett válaszok betöltéséhez, ezért a Fájl menüben kattintsunk a Windows rendszerkép kijelölése menüpontra. A DVD-n keressük meg a sources könyvtárat, majd jelöljük ki azt a .clg állományt, amelyhez válaszfájlt szeretnénk készíteni (legyen ez például az install_Windows 7 ULTIMATE.clg). A bal alsó, Windows-lemezkép sarokban megjelennek az alapértelmezett lehetőségek. A Components és a Packages ágban választhatunk a felsoroltak közül. Az előbbinél közvetlenül megadhatjuk a szolgáltatások és folyamatok paramétereit, amelyek a telepítés során lesznek beállítva, míg a Packages esetében a rendszerhez tartozó csomagokat, elérhetőségeket tilthatjuk, engedélyezhetjük. A Components ágban találhatjuk például az Internet Explorer vagy a Faxszolgáltatás, esetleg a felület paramétereit (Shell-Setup), de ugyanitt módosíthatjuk a telepítő alapértelmezéseit is például a partícióra, vagy a lapozófájlra vonatkozóan. Ha rákattintunk egy-egy elemre, a jobb oldali tulajdonságablakban nézhetjük meg a feltételeket.
Ahhoz, hogy ebből a listából bármit módosíthassunk, egy új válaszfájlra van szükségünk. Válasszuk tehát a Fájl menüben az Új válaszfájl opciót. Az ablak közepén megkapjuk ugyanezt a két könyvtárat, üres értékekkel. Példánkban az eredeti felépítésből a Packages könyvtár Foundation almappájában lévő csomagot szabjuk át. Kattintsunk jobb egérgombbal a névre, és válasszuk a Válaszfájl bővítése pontot. Ekkor a válaszfájlban a megfelelő helyen megjelenik a csomag, és a paraméterei is szerkeszthetővé válnak a tulajdonság ablakban. A Windows funkciók kijelölése ágban találjuk meg a telepített alkalmazásokat. Amelyeket le szeretnénk tiltani, csak állítsuk Disabled értékre, engedélyezéshez Enabledre. Példánkban az Inbox Game értékét letiltjuk, valamint a Media Playback ágban a Windows Media Playert szintén nem engedélyezzük.
Miután a Windows alkatrészeit átnéztük, az Eszközök menüben válasszuk a Válaszfájl érvényesítése menüpontot. Ezzel teszteljük le, hogy minden rendben van-e, értelmezni fogja-e a telepítő a válaszainkat. Hiba esetén az ablak alján olvashatjuk a probléma okát.
Ha minden rendben, a Fájl menüben a Válaszfájl mentésével készítsük el a szükséges XML állományt. Ezt egy külső meghajtó gyökérkönyvtárába helyezzük el, de ne a telepítőlemezre, mert akkor a telepítő állandóan ebből olvassa be a paramétereket. Javasolt USB-kulcsra, vagy (ahol még megtalálható) floppyra másolni, amit a telepítőlemezzel együtt helyezzünk be a gépbe, vagy (USB-kulcs esetén) csatlakoztassunk.
9h)z yd Fájlok integrálás nélkül
Ha nem szeretnénk a telepítőkészletbe belenyúlni, de plusz állományokat, illesztőprogramokat, csomagokat szeretnénk hozzáadni, akkor ezt a válaszfájllal együtt elkészíthetjük. Elsőként nyissunk egy üres könyvtárat a merevlemezen. Az előbbiek alapján – ha szükséges – módosítsuk a telepítő válaszait, tehát szükségünk lesz egy új válaszfájlra. A Fájl menüben válasszuk a Telepítési megosztás kijelölése pontot, és az első sorban adjuk meg az előbb elkészített mappát. Ekkor a bal felső sarokban három könyvtárat kapunk, amelyek az általunk készített helyen is létrejönnek: $OEM$ Folders, Out-of-Box Drivers és a Packages. Ezekbe kell elhelyeznünk a szükséges állományokat, a Packagesbe például a nyelvi csomagok, gyorsjavítások kerüljenek. Az előbbiek alapján jobb egérgombbal tehetjük a mappákba helyezett csomagokat és telepítőket a válaszfájl megfelelő helyére. Az illesztőprogramok esetében a telepítés három szakaszából tudunk választani attól függően, hogy hol van szükségünk a lefuttatásukra, illetve azt is megadhatjuk, hogy milyen formában szeretnénk telepíteni (EXE vagy INF típusként). Ha a próbatelepítés nem úgy futna le, ahogy szeretnénk, a válaszfájl XML formátuma miatt tetszőlegesen módosíthatunk benne bármit.
Saját csomagokat is készíthetünk a telepítőhöz, vagy gyári kiegészítőkkel tehetjük azt teljesebbé
Miután mindent össze- és beállítottunk, hozzunk létre egy másik üres könyvtárat a háttérben, ahová a majd a kész csomagot helyezzük az összes beállítással és fájllal. Ha a könyvtár kész, akkor válasszuk az Eszközök menü Konfigurációkészlet létrehozása pontot. Adjuk meg a most létrehozott üres könyvtárat és várjuk meg, amíg elkészül a csomag. Ebben minden benne lesz a szükséges könyvtárszerkezet szerint: a válaszfájl és a rendszerhez hozzáadandó plusz állományok. Ezt kell felmásolnunk az USB-kulcsra és ellenőrizhetjük a telepítést. Célszerű a tesztelést egy virtuális gépen megtenni, amelyre a VirtualBoxot vagy az új, hármas VMware Playert javasoljuk, mert ezekben beépített USB-támogatást kapunk Windows XP és Vista alatt is.
A feketeleves
Az eddigi módszer előnye az volt, hogy az eredeti telepítőlemezen nem módosítottunk semmit, hiszen egy külső meghajtón tároltuk a szükséges kiegészítőket. Az előbbi műveletsor nagy előnye, hogy a csomagot bármikor módosíthatjuk, ugyanis könnyen hozzáférhető és frissíthető. Ami viszont ezután jön, valóban csak olyan felhasználóknak való, akik szeretnek sokat gépelni, ismerik a DOS-parancsokat, valamint vállalják a Windows 7-telepítő közvetlen szerkesztését, kiegészítését.
A folyamat során nagyon oda kell figyelni, mert időigényes feladat és nem egyszerű az egyes módosítások visszavonása! Példánkban egy látványosabb műveletet végzünk el: a Windows 7 Ultimate telepítőkészletébe helyezünk el egy újabb nyelvet, esetünkben az angol verzióba a magyar felületet. Természetesen más nyelvekkel is ugyanígy működik a megoldás.
Kezdésnek egy üres könyvtárban (például C:Win7set) hozzunk létre három alkönyvtárat. Célszerű a neten is fellelhető minták alapján a DVD, az LP és a WIM neveket adni a mappáknak. Ebből kitalálható, hogy a DVD könyvtárba másoljuk majd bele a telepítő komplett tartalmát, az LP-be (Language Pack) a nyelvi csomagokat tesszük, a WIM könyvtárban pedig a wim fájl kicsomagolását, felcsatolását végezzük el. Fontos, hogy legyen rendszergazdai hozzáférésünk a gépen, máskülönben nem tudjuk elvégezni a módosításokat. Most lesz igazán szükség a nagy tárterületre és a türelemre!
Munkánk gyümölcsét a telepítő elindításánál is láthatjuk
Helyezzük be a Windows 7 telepítőjét a meghajtóba és a tartalmát másoljuk fel a DVD nevű könyvtárba. A magyar nyelvi csomagot az LP könyvtárba tegyük, elég csak az lp.cab állományt bemásolni. Ezután keressük ki a Start menüből a Központi telepítés eszközeinek parancssora ikont, majd futtassuk rendszergazdaként. (Célszerű a parancsikon tulajdonságai között előre beállítani ezt az opciót, mert sokszor lehet még szükségünk rá!) Ahhoz, hogy egy WIM állományt kibontsunk vagy becsomagoljunk, az imagex parancsot kell használnunk. Be kell állítanunk, hogy a lemezkép írható is legyen, ezért az alábbi parancsot adjuk ki a C: gyökérkönyvtárba belépve: Imagex /mountrw C:Win7setdvdsourcesinstall.wim 5 C:Win7setwim
Az ötös paraméter jelenti a WIM állományban az Ultimate verziót 32 bites rendszerek esetében. (64 bites telepítőnél ez a négyes.) Némi várakozás után a WIM könyvtárban megtekinthetjük az Ultimate verzió telepítőjét. A nyelvi csomag beolvasztását a „dism” paranccsal hajthatjuk végre. Ezzel további csomagokat is hozzáadhatunk a WIM állományhoz, például a javítóállományokat. A dism egyik kapcsolójával adjuk meg a képfájl helyét (tehát a WIM mappát), egy másik kapcsolóval végezzük el az integrálást, valamint jelöljük ki a csomag helyét. Pontosan az alábbi utasítást írjuk be: Dism /image:C:Win7setWIM /add-package /packagepath:C:Win7setLPlp.cab
Újabb várakozás következik, hiszen egy nyelvi csomag nem kis méretű. Amint ezzel elkészültünk, akkor kiválaszthatjuk a telepített rendszer felületének alapértelmezett nyelvét. Ez főleg akkor hasznos, ha az angol csomagba a magyar felületet olvasztottuk bele. Ez esetben egy újabb parancs következik, az „intlcfg”, amellyel módosíthatjuk az INI állományt. Válasszuk ki a DVD helyét, a kicsomagolt WIM mappáját, majd a szükséges paramétereket. Végül a következő parancsot írjuk be: Intlcfg –genlangini –dist:C:Win7setDVD –image:C:Win7setWIM –defaultlang:hu-HU –all:hu-HU
Amennyiben más nyelvet szeretnénk alapértelmezettnek, akkor azt az értéket adjuk meg, az angol esetén ez az „en-US” (a rövidítések és kódok teljes listáját a WAIK súgója tartalmazza). Egy kérdést kapunk, hogy felülírjuk-e az alapértelmezett INI állományt, amelyre természetesen válaszoljunk Y-nal.
Ezzel el is készítettük a kétnyelvű Windowsunkat, de a telepítő még mindig az alapértelmezett – esetünkben angol – nyelven fog hozzánk szólni, ezért célszerű azt is többnyelvűvé tenni. Ehhez szerencsére csak egyszerű fájlmásolásokra lesz szükség, amelyhez jól jön az „xcopy” parancs, amelynek a /cheryki kapcsolójával minden állomány a helyére kerül a megfelelő jogosultságokkal. Az alábbi négy sor beírásával magyaríthatjuk a telepítőt is, természetesen soronként egy [Enter]-t üssünk le:
xcopy C:Win7setDVDsourceslang.ini C:Win7setWIMsources /cheryki
mkdir C:Win7setWIMsourceshu-HU
xcopy C:Win7setLPsetupsourceshu-HU*.* C:Win7setWIMsourceshu-HU /cheryki
xcopy C:Win7setLPsourceslicense*.* C:Win7setWIMsourceslicense /cheryki
Ezután már a telepítőnk is többnyelvű lesz, az indításkor választhatjuk majd ki, milyen nyelven kívánjuk használni.
Ennyi fáradozás után jöhet a megérdemelt leválasztás, de ezzel egy időben mentenünk kell a módosításokat is! A művelet végén hibát kaphatunk, de ettől nem kell megijedni, a WIM állományunk megfelelő lesz. Ismét az imagex parancsot használjuk a mentéshez szükséges kapcsolóval (/commit): imagex /unmount /commit C:Win7setWIM
Ezzel a WIM fájlunk módosult. Ahhoz, hogy a licencállományok is a helyükre kerüljenek a telepítőlemezen, az lp.cab állományból bontsuk ki a sources és a setup mappát az LP könyvtárba. Ezután lépjünk be a Win7set mappánkba, majd a következő négy parancsot futtassuk le, a nyelvi kódokra figyelve:
mkdir DVDsourceshu-HU
mkdir DVDsourceslicensehu-HU
xcopy LPsetupsourceshu-HU*.* DVDsourceshu-HU /cheriky
xcopy LPsourceslicensehu-HU*.* DVDsourceslicensehu-HU /cheriky
Már csak a telepítőkészlet ISO formátumúvá varázslásával kell foglalkoznunk, amelyre szintén kapunk egy parancssori eszközt, az „oscdimg”-t. Az alábbi paranccsal adjuk meg a lemez fájlszerkezetét (UDF), az üzenetek megjelenítését, a bootfájl helyét, a címkét (Label), a könyvtárat és az ISO állomány helyét: oscdimg.exe -h -u2 -m -bC:Win7setDVDbootetfsboot.com -lWindows7DVD C:Win7setDVD C:Win7setWindows7.iso
A kész ISO fájlt kipróbálhatjuk virtuális gépen, vagy írjuk fel egy üres lemezre.
3,z^Hasznos(?) segédek
Egyes esetekben nagyon fontos lehet, ha a sok gépelés helyett egy-két gombnyomással elvégezhetnénk a fenti feladatsort. Mind az imagex és a dism eszközök használatához találhatunk grafikus felületet, sajnos nem mindegyik működik úgy, ahogyan azt elképzeljük. Természetesen ezeket is rendszergazdai jogosultságokkal kell futtatni, ellenben hibaüzeneteket kapunk. A leghasznosabb felület a GimageX, amellyel akár teljesen egyedi WIM állományokat is készíthetünk egy saját könyvtárból. Sokkal egyszerűbb csatlakoztatni egy WIM állományt a segítségével, megváltoztathatunk pár információt, vagy törölhetünk a képből néhány adatot.
A WIM lemezképek felcsatolásához és kisebb módosításához használhatjuk a GimageX alkalmazást
A WAIK dism parancsának használatához kétféle grafikus alkalmazást is találhatunk. Az egyik Java-alapú, ezért a futtatása is nehezebb rendszergazdaként: ez a dismGUI. Jelenlegi formájában főleg a program- és meghajtó-telepítők beépítésére képes, valamint a gyári szolgáltatások eltávolítására használhatjuk. Nemcsak a WIM állományokban képes módosítani, hanem az aktív Windows 7-es rendszerben is változtathatunk pár illesztőprogramot vagy javítóállományt, ezért éles rendszeren ebben a módban ne használjuk, csak előtelepített rendszereknél, a telepítő-lemezkép készítése előtt vegyük elő.
A dism parancs kezelésére találták ki a dismGUI-t, de sajnos nem mindig használható
Egy másik eszköz a dism grafikus kezelésére a Je Jin's Windows 7 WIM Mount GUI. A szoftver egyszerű felülete mögött jelenleg kevés tudás húzódik meg: pár dologban többet tud, mint a dismGUI, más szolgáltatásokban kevesebbet. Érdekessége, hogy Windows PowerShell alá írták, ezért XP-n és Vistán ennek a szkriptnyelvnek a telepítőjére is szükségünk lesz.
Próbálkozásaink után azt mondhatjuk, hogy bár egy-egy parancsot megspórolhatunk e grafikus keretrendszerek segítségével, de amíg elindítjuk az alkalmazást és elvégezzük a műveleteket, addigra már rég be is írhattuk volna a szükséges parancssori utasítást is.
Egy másik hasznosnak tűnő eszköz a DISM Tool
