A telepítés és az első indítás után furcsa érzés kerítheti hatalmába mindazokat, akik CorelDRAW-s tapasztalatokkal vágnak bele az ismerkedésbe. Valami ahhoz hasonló, mint amit egy Opel Astra tulajdonos érezne, miután Londonba megérkezve autót bérel, és beül egy Vauxhall Astrába. Első pillantásra ugyanaz az autó, mégis minden más. Egy csomó minden máshol van - kezdve a kormánnyal –, néhány funkciót más gombokkal lehet elérni, eltérő a felirat. Vagy mintha egy szobában, ahol már vakon közlekedünk, néhány bútort arrébb tolnának, és a kapcsolókat átszerelnék. Az ismerős látvány okán mi is gyakran próbálkoztunk a jól megszokott billentyűkombinációkkal - feleslegesen, mert szinte egyik sem működött. Ami azért volt különösen meglepő, mert ha a DESIGNER 12-t elő tudták készíteni a Micrografx Designer 9, Adobe Illustrator és Microsoft Visio felhasználóinak, akkor a CorelDRAW miért maradt ki a listából?
Az első tapogatózó lépések után kellemes perceket töltöttünk a megszaporodott rajz- és rajzolást segítő eszközök kipróbálgatásával, amelyek között természetesen találtunk sok ismerőst - például a Linear Patternsre átkeresztelt Artistic Mediát -, de jó néhány újdonságot is. Immáron a Designerben is használható a CorelDRAW 12 új „snap”-csomagja, némi hasznos bővüléssel, amit itt Gravity snappingnek hívnak, és a dinamikus segédvonalakat szintén továbbfejlesztették az elmúlt bő egy évben.
Az újdonságok között találjuk egyebek mellett a B-Spline rajzolót, amelynél nem a csomópontokat, hanem a kontrollpontokat kell megrajzolnunk, és amely mindig sima görbületeket eredményez. Az egyik legfontosabb újítás mégis a Projected Drawing mode névre keresztelt ál-háromdimenziós rajzolási mód, amelynél megadhatjuk, hogy egy előre definiált vagy általunk beállított kocka mely oldalát tekintjük éppen rajzolási felületnek. A program onnantól kezdve minden objektumot -- még a szövegeket és a bitképeket is - a kiválasztott perspektívában rajzolja ki, valamint a különféle műveletek (mozgatás, nyújtás, forgatás stb.) ugyancsak ebben az elforgatott síkban történnek.
A „hagyományos módon” vagy perspektivikusan megrajzolt rajzelemek körvonalainál és kitöltésénél is szembesülünk egy-egy különleges újdonsággal. Az objektumok körvonalát ezentúl speciális körvonalakkal is elláthatjuk. Ezek között van több párhuzamos vonalból álló, cikcakkos, hullámos, láncszerű - és további érdekességek is akadnak. A kitöltések között pedig megjelent a sraffozás, amely vektoros, paraméterezhető mintákkal történik. A minták nemcsak az objektumhoz, hanem a laphoz is illeszthetők, ami azt jelenti, hogy az egymást fedő, azonos mintájú rajzelemek kitöltése pontosan illeszkedni fog. A nyitott és zárt görbék sarkait háromféle módon is nyirbálhatjuk: lekerekíthetjük, kicsíphetünk belőlük negyedköríveket, vagy egyenes mentén is lecsiszolhatjuk.
Természetesen komoly előrelépés történt a különféle állományformátumok kezelésében is: a Designer elboldogul az AutoCAD 2004 formátumaival, a CGM (Computer Graphics Metafile) v4-es változataival, az egyre több helyen felbukkanó SVG (Scalable Vector Graphic) webes vektorgrafikákkal és nem utolsósorban az Adobe PDF-jével is. Sőt: annak ellenére, hogy a Corel ezt egyetlen fórumon sem említette, a DESIGNER 12-vel készült PDF-ek megtartják a grafikák rétegstruktúráit is!
A cikk a 2005. júniusi számunkban olvasható.
