Az utóbbi időben a Lenovo nem egy kiváló teljesítményű készüléke miatt volt a címlapokon, hanem azért, mert a világ legnagyobb PC-s gyártójaként egy Superfish nevű kártevőt telepített előre a gépeire. Azóta ezt leállították, és sok útmutató is létezik már az eltávolításához. Ennek ellenére a bloatware-re - remélhetőleg - már mindenki jobban odafigyel. Mi is az pontosan?
Ezért érdekeljen a bloatware
A bloatware eredetileg rosszul megírt vagy megtervezett szoftvert jelentett, de manapság azt is így nevezzük, ami kéretlen, ellenben előretelepített szoftver egy gépen, a hardver gyártójának köszönhetően. A videokártya beállításaihoz felrakott alkalmazás nem bloatware, de ami már árakat ellenőriz, eszköztárként jelenik meg vagy keresni akar segíteni, az szinte biztosan az.
A Lenovo botránya egy különleges eset volt. A bloatware általában próbajellegű vagy lite kiadású szoftverekről szól, amelyeket azért raknak fel, hogy az emberek egy kis használat után vegyék meg a teljes kiadást. Némelyik bloatware azonban adware vagy spyware jellegű (az első hirdetéseket juttat az életünkbe, a második figyeli és elküldi, hogy mit csinálunk). Mondani sem kell, hogy típustól függetlenül jelentősen csökkenthetik a gép teljesítményét.
Az üzletnek is rossz
Egyes vélemények szerint a Sony hiába csinál jó okostelefonokat, nem véletlenül akar kivonulni a szektorból. A háttérben többek között a kéretlen szoftvereket lehet hibáztatni, amelyeket előszeretettel alkalmazott a Sony is. A Samsung egy ideje jó útra tért, ugyanis míg korábban teleszórta a készülékeit ezekkel, addig a Galaxy S6 már mentes lesz minden túlzó extrától.
Miért telepítenek a gyártók bloatware-t, ha az eszköz lassabb lesz tőle és néha még veszélyes is? A válasz természetesen az, hogy a pénz miatt.
A kritikusok előszeretettel példálóznak az Apple tiszta gépeivel, azonban hozzá kell tenni, hogy a cupertinóiak óriási haszonkulccsal dolgoznak. A windowsos PC-k jóval olcsóbbak, mindez pedig jóval alacsonyabb hasznot is jelent. Ami azt illeti, egy Macen az Apple 2013-ban 230-240 dollárt keresett, miközben a legnagyobb PC-s gyártók 15 dollárt sem szereztek gépenként - az Acer pedig két éven át minden PC-jén pénzt veszített. Az ár által meghatározott fogyasztói szektorban pedig nem lehet márkahűségre vagy drága szolgáltatásokra alapozni mindezt egyensúlyozni.
Extra appokra viszont lehet, ugyanis a fejlesztők szívesen fizetnek, ha a programjuk előre lesz telepítve a gépeken - a gyártók általában nem is állnak ellen az ajánlatoknak. Bár hozzáadott értéknek tekintik ezeket a programokat, nagyon ritka az, aminek valóban hasznát is vesszük.
A bloatware éppen emiatt még sokáig jelen lesz, hiába rontja a gyártók hírnevét és így az üzletét. Addig is be lehet vetni olyan eszközöket, mint a PC Decrapifier - hosszú távon pedig remélni, hogy a Microsoft fokozatosan leszabályozza, hogy az OEM-ek mennyire szabhatják át a Windowst.
A ti laptopokra hány extra programot tett fel a gyártója?
