Barnaby, egy a Linux fejlesztések iránt erősen fogékony blogger szerint a jelenleg zajló változások a Slackware gyökeréig is elértek. Az alapértelmezett desktopként például már egy KDE 4 szerű megoldás jelenik meg. Ez azt tükrözi, hogy a fejlesztők figyeltek a részletekre. A Linux-al most ismerkedő felhasználókat a segédalkalmazásoktól a beállításig számos elem segíti.
Most pedig ismerkedjünk meg Barnaby tapasztalataival a Slackware 13.37-el kapcsolatban.
A grafikus X szerver gond nélkül ismeri fel és állítja az optimális maximumra kijelző felbontását. Nincs szükség a Terminálban történő mount/unmount utasítások kiadására. Körülbelül úgy jellemezhető a rendszer, mint ahogy manapság a (K)ubuntu-t is szokás emlegetni, de a csomagkezelője valamivel jobban sikeredett, mivel a slackpkg frissítésein keresztül a Slackware disztribúció naprakész állapotban tartható.
Barnaby Acer Aspire 5551 laptopjának egyik partícióján futó Slackware 13.37 ingyenes fejlesztésű driverei tökéletesen kezelik a rendszer ATI/AMD HD 4250 videokártyáját. Az AMD saját fejlesztésű megoldásaihoz csak abban az esetben kell folyamodni, ha mindenképpen szükség van rájuk. Igaz Barnaby Slackware alatt nem sokat használja a KDE-t, de ha viszont szeretné látni annak grafikus megoldásait gond nélkül beállítható. A Composting Xfce szintén jól muzsikál. Az ingyenes driverek nem produkálnak hibákat, nem szakad a kép és furcsa grafikai jelenségek sem tapasztalhatóak. Az AMD Phenom X3 2100MHz processzor frekvenciáját az OS pontosan lövi be és az órajelet is automatikusan állítja be. A 13.1-ben a governors még manuális szerkesztést igényelt. A hibernálás és a készenléti mód és az abból visszatérés meglehetősen simán zajlik. „Az összes disztribúció közül, melyeket volt szerencsém kipróbálni ezen a laptopon talán ez az eddigi legmegbízhatóbb megoldás." A visszatérésnél nincs fekete képernyő és a vezetéknélküli hálózat is azonnal feláll.
A másik fő probléma, amivel manapság egy Linux felhasználó szembesülhet az a vezetékes vagy vezetéknélküli hálózati vezérlők támogatottságának hiánya. Az FSF (Free Software Definition) értelmében számos disztribúció ragaszkodik az ingyenes szoftver szabványhoz, így például Barmaby laptopjának Broadcom Netlink tg3 chipjét a Debian és annak néhány leszármazottjában, mint például a Red Hat és a Scientific Linux egyáltalán nem támogatja. Sőt ekkor még nem is beszéltünk a Broadcom 802.11n Wi-Fi jelenlétéről, amit a fent említettek szintén nem tudnak kezelni.
A Slackware-t ugyan lehet csipkedni, hogy honnan szedi össze alkotóelemeit, de még mindig egy praktikusabb megközelítési módot képvisel. A telepítés után a vezetékes hálózat gond nélkül üzemel és a Wi-Fi-nek sincs szüksége többre, mint egy két lépcsős beállításra. Mindez pedig annak köszönhető, hogy a Slackware telepítője alapból rengeteg firmware-t ismer. A kernele az Intel, az Atheros chiepek hosszú listáján és a Ralink eszközökön túl jó pár USB stickkel is képes megbirkózni. A támogatott firmware-ek száma pedig kiadásról kiadásra növekszik. Erre jó példa, hogy korábban egy Ralink adapter csatlakoztatása után az előző verziók (13.0, 13.1) kernel modulért könyörögtek. Mára már alapfelszerelésként kapjuk a motorház alá.
A tipikus telepítés után csak pár dolgot szükséges vagy érdemes letisztázni. Először is nem árt beállítani azt a desktopot, amit kedvelünk. Másodszor pedig célszerű feltelepíteni a Sbopkg-t. Ezen keresztül az összes scripthez hozzáférhetünk, amit a SlackBuilds.org (SBo)-n tárolnak, sőt helyettünk állítja össze a szükséges csomagokat majd installálja is azokat.
A Slackware 13.37 gyors áttekintésének első fele
Az ncurses kezelőfelület elsőre elrettentő lehet, de minden megtalálható ott, amire szükségünk lehet és a későbbiekben ráébredünk, hogy kezelni sem olyan nehéz. Barmaby wireless ügye tekintetében kezdetnek szinkronizálta eszközét, makd első dolga az volt, hogy összeállítatott és telepíttetett egy broadcom-sta csomagot. Gépét újraindítva a Wi-Fi már működött is. Az /extra tartalmából minden nekünk kedves és megszokott eszközt beszerezhetünk. A Slackware ennek köszönhetően közel sem olyan idejét múlt és konzervatív, mint ahogy azt sokan állítják. Chrome build script-jét adoptálva például még Chromium-on is dolgozhatunk. Igaz az OTOH nem tartalmaz PAM vagy systemd-t, de ezekre egy átlag felhasználónak nem is lesz szüksége.
A közösségi hálózatok iránt érdeklődőknek sem kell más OS-ekre váltani. Az SBo-ban található egy teljesen kiforrott Twitter kliens. A qtwitter névre hallgató megoldás, azonban nem csak a Twitterrel kapcsolhat össze minket. Támogatja az ingyenes és GPL-es identi.ca túl számos egyéb szolgáltatásra is csatlakozhatunk vele. A teljes telepítés mára már magában foglalja az Mplayer-t, de a gstreamer codec-ért ismét vissza kell térni az SBo-ra. Amennyiben Adobe Flash-t vagy VLC-t szeretnénk azokat egy fejlesztői oldalról szerezhetjük be.
A Qt-vel és a telepítő legtöbb könyvtárának jelenlétével már nincs sok dolgunk, mint elvezni gépünk teljesítményét. Ami azért kissé zavaró lehet, hogy az egyszerű installnál KDE 4 és LibreOffice nélkül a Slackware 6.7 GB adatot pumpál fel a partícióra, míg ehhez képest a Sabayon 6 KDE x64 új telepítőjének csak 5.6 GB helyre van szüksége. Igaz az egész attól függ, hogy mit szeretnénk használni. A Slackware telepítőjéhez, minden hozzáadható, ami az otthoni használathoz szükséges. A Wireshark, az SMplayer, és számos böngésző, köztük az Opera könnyedén csatolható.
A Slackware 13.37 gyors áttekintésének második fele
Magáról a telepítésről elmondható, hogy meglehetősen egyszerű szinte már bizarr is. A Sbopkg minden szükséges nyílt forráskódot letölt, összedobja a scripteket és ezzel rengeteg időt takarít meg számunkra. Összességében nem egészen fél óra alatt a rendszer teljesen üzemkész és ebbe a különböző média és a hálózati funkciók is beleértendőek.
Amennyiben azonban nincs türelmünk külön scriptek után bogarászni, akkor olyan megoldásokat is találhatunk, ahol a telepítés alatt szinte semmi dolgunk sincs. A Linux Mint például mindent tartalmaz, amire egy átlag felhasználónak az otthonában vagy az otthoni irodájában szüksége van. Az Ubuntu igaz nem tartalmaz minden codecet, de könnyen telepíthetjük azokat. A fentiek fényében a Slackware-ről nehezen állíthatnánk, hogy a telepítése bonyolult ráadásul egyik ága a Salix már codec telepítőt is tartalmaz.
Valójában minden csak azon múlik, hogy mi mit szeretnénk. Válogathatunk a BDFL-ek között (Mark, Clem, Texstar vagy Patrick, Mint vagy Slack) vagy továbbra is harcolhatunk a Debian-nal. Ha saját megoldást szeretnénk ott a Crux vagy az LFS. A hangsúly most azonban az egyszerű és könnyű használaton volt és a Slackware-re ez teljes mértékben igaz.
