Sötét fellegek gyűlnek Redmond felett, amit még az is érzékelhet, aki nem követi nap, mint nap az informatikai világ történéseit. A Windows 8 megjelenése nem rengette meg a piacot, az Office 2013 érkezését a legtöbb technológiai weboldal egy rövid hírrel elintézte, a Windows Phone még mindig csak marginális szeletet hasított ki a mobilpiacból, míg a dollármilliókból kifejlesztett Bing nemhogy közeledik a Google keresőjéhez, még az orosz Yandex is megelőzte azt. Bizony változnak az idők, a fogyasztók számára a Microsoft már nem egy vonzó cég, hanem egy olyan szervezet, amelyet könnyen pellengérre lehet állítani.
Beszédes, hogy míg korábban a redmondiak kisajátították a CES nyitóelőadását, addig idén egy mobilchip-fejlesztőt, a Qualcommot érte az a megtiszteltetés, hogy megadja a világ legnagyobb technológiai szakkiállításának az alaphangját. Mellettük még többek között a Verizon, a Samsung, és a Panasonic kapta meg a nagyszínpadot, míg a tradicionális PC-gyártók a show kiállítási területén és a környező hotelekben húzták meg magukat. Kétséget sem hagyva afelől, hogy egy poszt-PC és ezzel együtt poszt-Microsoft korszakba léptünk. A Microsoft korábbi helyét ugyanis idén két kínai tévégyártó foglalta el, míg Steve Ballmer csupán a Qualcomm vendégeként tudott színpadra lépni. S akkor sem jelentett be semmit, csupán jó kereskedő módjára méltatta a Windows 8 és a Windows Phone 8 rendszereket, azt próbálva elhitetni, hogy siker termékekről van szó. Pedig a piaci adatok nem ezt igazolják.
A rankings.hu számai alapján a Windows 8 egyelőre csak 1,64 százalékos részesedéssel rendelkezik Magyarországon, míg globálisan 2,26 százalékon áll, ami nem túl sok annak tudatában, hogy jelenleg az Egyesült Államokban szinte nincs magazin teljes oldalas Windows és Windows Phone hirdetések nélkül. Jelzés értékű az is, hogy habár a Surface letarolta a Windows 8-as táblagép piacot, az iSuppli szerint csak 750 ezer darabot adhattak el az RT-s táblából az elmúlt negyedévben, miközben ugyanezen időszak alatt az iPad 22,9 milliós példányban fogyott és az egész táblagép piac 75 százalékkal növekedett az elmúlt hat hónapban. Persze vannak biztató jelek. A Windows Phone például lassan, de biztosan növeli a részesedését, és a Microsoft is jó pénzügyi negyedévet zárt. A rekord bevétel mégse győzte meg a befektetőket, hiszen a bejelentés hírére esni kezdett a redmondi szoftvercég papírjainak az értéke. Megőrült a tőzsde? Nem, csupán a számok önmagukban csalókák, valójában a Microsoft komoly pácban van.
A dominanciának vége
A cég termékeivel kapcsolatban ugyanis mostanában gyakran használjuk a megkésett szót. A redmondiak nem tudtak reagálni a Google előretörésére, csak évekkel később kapcsoltak, hogy a Live Search kevésnek bizonyult a vetélytárssal szemben. Szintén több éves késéssel követte az iPod-ot a Zune, illetve az iPhone-t a Windows Phone, előbbi egyértelmű bukás lett, utóbbinak még most írják a sorsát. A Windows 8 is megkésettnek nevezhető, hiszen abba a mobil szegmensbe akarnak betörni vele, ahol éppen minden az iPhone és Android készülékekről szól. A Microsoft immár nem diktálja a trendeket, mint 15 évvel ezelőtt, hanem követi a riválisokat. Ez hosszútávon megbosszulja magát, és a bukás jelei már most érezhetőek. Ezen a ponton előcitálnánk a Goldman Sachs grafikonját, amely remekül megmutatja, hogy a Microsoft által dominált piac miként vált többszereplőssé.
Az ábra alapján a kliens eszközök piacán a Microsoft részesedése jelenleg csupán 20 százalék, miközben 2004-ben még 95 százalék volt ezen összeg. Időközben felzárkózott az Apple (24 százalék), a Google (42 százalék) és a többi gyártó (14 százalék). Habár a Goldman Sachs grafikonja első látomásra meredeknek tűnik, ha kutatni kezdjünk az információk tengerében, akkor hitelesebbé válik az adathalmaz. 2012 első negyedévében például az Apple 22,7 milliárd értékben adott el iPhone-t (egy olyan terméket, amely az előtt öt évvel még nem igazán létezett), miközben ugyanezen időt alatt a Microsoft 17,4 milliárd dolláros forgalmat zárt. Azaz az összes termékükből (Windows, Office, Xbox, Windows Phone és így tovább) kevesebb eladást realizáltak, mint a cupertino-i cég egyetlen mobilból.
A Wall Street adatira is érdemes figyelni. A Windows és az Office korábbi dominanciája és a számtalan termék ellenére a Microsoft részvényeivel már hosszú idő óta 30 dollár körüli értékben kereskednek, miközben az Apple papírjai hússzor többet érnek, mint tíz évvel ezelőtt. 2000 decemberében a Microsoft még a világ legértékesebb cége volt, 510 milliárd dollár tőzsdei kapitalizációval. Cikkünk írásakor viszont már azon Apple állt az élen (439 milliárd dollárral), amely 2000-ben még nem fért be a top cégek közé, Steve Ballmer cége viszont a nyolcadik helyre csúszott vissza (229,3 milliárd), amit azóta a Google is megelőzött (254,3 milliárd). Az nem csoda, hogy egy informatikai cég áll az élen, ám az megér a misét, hogy a Microsoft miként tudott ennyire lemaradni egy dinamikusan fejlődő iparágban.
Az üzleti érdek diktál
Az kívülről remekül látszik, hogy a szoftvercég Bill Gates távozása után szinte minden trendre megkésve tudott csak reagálni. Steve Ballmer persze még jó irányba fordíthatja szervezetét, ám ha az eddigi eredményeiből indulunk ki, akkor minél előbb távozik, annál hamarabb várható pozitív változás a cég életében. A Vanity Fair korábbi – ex-Microsoft dolgozók megkérdezésén alapuló – tényfeltáró riportja alapján ugyanis a Microsoft egy megkövült struktúra, ahol a vezetőség inkább figyel a részvényárfolyam alakulására és az elérhető bónuszokra, mint a tényleges termékfejlesztésre. S mindez egyértelműen az üzleti világból érkező Ballmernek köszönhető, emlékezzünk csak arra, hogy mi történt az Apple-vel John Sculley vezetése alatt.
Egyrészt problémává vált az, hogy a korai Microsoft dolgozók a részvényopciók miatt majd mind milliomosok lettek, akiket így minden részvénymozgásra érzékenyen reagálnak. Nem vállaltak be semmilyen felesleges kockázatot, nem akartak semmi olyanba belemenni, ami egy kicsit is legyengítette volna a papírjaikat. A Windows és az Office dominálta a gondolkodásukat, a vezetés ennek megfelelően csak eme két termékben gondolkodott/gondolkodik, és ahhoz igazította/igazítja a többi fejlesztést. Ez káros.
A Microsoft fejlesztői például már 1998-ban kifejlesztettek egy érintőkijelzős elektronikus olvasó eszközt, amelyekre a felhasználók digitális tartalmakat (könyveket, magazinokat és újságokat) tölthettek volna le, kvázi Redmondban már előbb rendelkeztek e-readerrel, mielőtt az Amazon megjelent volna a Kindle szériájával (vagy az Apple az iPaddal). A cég vezetősége azonban nem látott fantáziát benne, mivel felhasználói felülete nem hasonlított a milliárdos üzletet hozó Windowsra, így elkaszálták a fejlesztést, s így elszalasztották az esélyt, hogy elsőként érkezzenek arra a több milliárd dolláros piacra, amit később az Amazon learatott eszközével. Az eredmény a Microsoft Reader szoftver lett, amelyet kiadtak a Windows és a Windows Mobile operációs rendszerekre, de ennél sokkal nagyobb kincs volt a birtokukban.
A megölt kreativitás
A korábbi dolgozók elmondása alapján Steve Ballmer vezérigazgatóvá válása is negatív folyamatokat indított el. A cégnél már nem a termékfejlesztésre koncentráltak, hanem az üzleti sikerre, így a szervezeten belül hamar elszaporodott a meetingek száma. Elhatalmasodott a bürokrácia. Marc Turkel, a Windows CE korábbi termékmenedzserének beszámolója alapján frusztráló volt, hogy az ablaka előtt felépítettek egy 12 emeletes épületet, miközben ő ugyanezen idő alatt a végeláthatatlan találkozók miatt nem tudott egyáltalán előre lépni. A Microsoftnak így sokszor évekbe telt, hogy reagálhasson egy új kihívásra (például az iPod megjelenésére), mivel elsőként alaposan át kellett azt beszélniük a meetingeken.
Ráadásul a váltással hamar csökkenni kezdett a cég értéke, amellyel együtt véget ért az aranykor a cégnél. Több korábbi juttatást is megkurtítottak, ami szintén feszültséget szült, hiszen a cégben a milliomosokkal együtt dolgoztak az újonnan jövő „egyszerű” alkalmazottak. A kisebb fizetésből gazdálkodóknak így csak egy cél lebegett a szemük előtt: a feljebb jutás, és inkább az üzleti sikerekre figyeltek, mint a jó termékek fejlesztésére. Ráadásul a cég belső szabályzata alapján hat havonta osztályozzák az egyes csoportok működését, ahol kötelezően meg kell nevezni a jobbakat és rosszabbakat. Ez első egy hatékonyságnövelő döntésnek tűnhet, ám nem az, mivel így a nagyobb koponyák elkerülték egymást, és a tehetséges emberek nem érdekeltek abban, hogy egy csoportba kerüljenek. Pedig együtt valami igazán kiválót is alkothatnának. A dolgozók ahelyett, hogy együtt dolgoztak volna, a jó fizetés, a talpon maradás érdekében inkább egymással foglalkoztak, mint a vetélytársaikkal.
A Microsoft megkövült egy olyan iparágban, ahol folyamatos megújulásra van szükség. Ezek után már csak az a kérdés, hogy a redmondi szoftvercég felkészült-e megújulásra? Ha nem, akkor hosszútávon bukásra van ítélve az autóipartól eltérően ugyanis nem lehet megszokásból gyártani az újabb és újabb autókat/Windowsokat.
