Sokat tett Hollywood azért, hogy a gengszterromantika sajátos légköre vegye körül a köznyelvben csak maffiózókként emlegetett bűnözőket. Ők az 1920. január 16-án életbe lépett 18. alkotmánymódosítás, más néven a Volstead-törvény hatására országos szintre emelt szesztilalmat szigorúan betartató hatóságokkal dacolva szó szerint mindent megtettek azért, hogy kielégítsék az alkoholos italok után szomjazó lakosság igényeit. Azt ugyanis tényleg csak a szabályozás legnaivabb támogatói hihették, hogy az amerikai nemzet egésze egyik napról a másikra absztinenssé válik.
Ehelyett rendkívül kockázatos, ám annál jövedelmezőbb üzletként virágzott a feketekereskedelem, és ha valami kis túlzással nyomtatja a pénzt, arra bizony sokan szemet vetnek. Mások üzleti érdekeltségeinek megkaparintása pedig (ne feledjük, az emberéletet kevésre tartó, minden hájjal megkent gazfickókról beszélünk) rendszerint nem tárgyalásos úton, mindkét fél megelégedésére szolgáló kivásárlással történt.
Egészen 1933-ig tartott, mire ráébredtek a törvényhozók, hogy az alkoholtilalom káros társadalmi hatásai jócskán felülmúlják az előnyöket, de hiába törölték el, a szervezett bűnözés velünk maradt. Ahogy számos film, sorozat és nem egy játék, úgy az Omerta - City of Gangsters is ezt a kétségtelenül érdekfeszítő korszakot dolgozza fel, méghozzá oly módon, hogy a menedzserjátékok stratégiai mélységét ötvözi a körökre osztott taktikai játékok harcrendszerével.
Gengszterkorzó
Nincstelen szicíliai bevándorlóból az alvilágot a markában tartó nagyfőnökké történő felemelkedésünknek a faborítású sétálóutcáiról híres Atlantic City ad otthont. Természetesen kicsiben kezdünk, szép fokozatosan építjük ki kapcsolati hálónkat, és igyekszünk úgy mozgatni a szálakat, hogy a játék által használt erőforrások (legális tevékenységből származó pénz, mocskos pénz, sör, likőr és lőfegyverek) mindegyikében dúskáljunk. Eközben vérmérsékletünknek megfelelően egyensúlyozunk azon a reputációnkat megtestesítő képzeletbeli skálán, amelynek egyik véglete azt jelenti, hogy a nevünket is csak suttogva merik kiejteni, a másik pedig, hogy nincs nálunk körülrajongottabb személy közel s távol.
Ha kedvelnek az üzlettársak, szívesebben kereskednek velünk, és vállalkozásaikat is egyszerűbb átvenni, nem muszáj száguldó autóból kihajolva legéppuskázni a tulajdonost. Bérelt helyett egy idő után már saját telken is felhúzhatunk kaszinót, lepárlót és sörfőzdét, a tevékenységünkre felfigyelő zsaruk érdeklődésére válaszolhatunk ólommal vagy kidudorodó borítékkal. Ha szükséges - márpedig az lesz -, ne riadjunk vissza a városi tisztviselők megvesztegetésétől sem, mert többek között segíthetnek az illegálisan szerzett jövedelem tisztára mosásában.
Közellenségek
Képtelenség minden nézeteltérést szép szóval rendezni a játékban, ugyanakkor a fegyveres összecsapások jelentős részének lebonyolítását rábízhatjuk a gépre, csupán azokkal kell személyesen foglalkoznunk, amelyek a történet szálait hivatottak előrelendíteni. A lövés- és ütésváltások kivitelezése az XCOM szériát idézi, bár korántsem annyira nehéz, éppen ellenkezőleg. Miután elsajátítottuk az alapokat, és kiismertük a különféle fegyverek korlátait, már csak annyi van hátra, hogy mindig a megfelelő módon reagáljunk, bármivel is próbálkozik az MI.
Amennyiben például sörétessel vagy nagy szórású gépfegyverrel támadnak az emberei, akkor szívleljük meg a járványügyi előírások gyülekezésre vonatkozó részét, és tartsunk távolságot mindenkitől, aki husángot, bökőt szorongat, és nem a mi csapatunkat erősíti. Ha így teszünk, minden összetűzés helyszínéről győztesként távozhatunk, és még úgy is mi lehetünk a keresztapák keresztapja, ha üzleti érzékünk egy nem túl éles elméjű kődarabéval sem ér fel.
Ha szeretnéd ezt a játékot - és mellette részletes teszteket, érdekes cikkeket, alapos elemzéseket, remek teljes verziós programokat, valamint kiváló biztonsági szoftvereket is - bezsebelni, akkor szerezd be a novemberi PC World magazint.