Semmit sem változott az alapbeállítások java része, de egy-két újdonság ide is bekerült, ezért, illetve az új olvasók kedvéért ezeket újból átvesszük, majd pedig kitérünk a folytatásban a gyártóspecifikus beállításokra és opciókra is.
Az alaplapgyártók továbbra is kétféle BIOS-szoftvert használnak, az egyik az Award/Phoenix, míg a másik az American Megatrends Inc., közismertebb nevén AMI cég gyártmánya. Már ránézésre is könnyű megkülönböztetni a két gyártó termékét, hiszen színvilágát és felépítését tekintve jelentősen különböznek egymástól, nem úgy, mint régen. Míg az Award megtartotta a klasszikus formát (kék háttér, egész képernyős főmenüből nyíló szintén teljes képernyős almenük), addig az AMI változtatott a koncepción és szakítva a klasszikus formával, a hagyományos szoftverekhez hasonlóan a menüt felülre helyezte, ami ebből adódóan egy állandóan látható menüsorként funkcionál.
A BIOS-beállítómenü elérése, vagy köznyelven szólva „a belépés a BIOS-ba” egy billentyű vagy billentyűkombináció lenyomásával lehetséges. Az, hogy az adott alaplapunknál melyik ez a billentyű, arról az indításkor látható képernyőn kaphatunk információt. Sajnos vannak monitorok (legyen az LCD vagy katódsugárcsöves), amelyek lassan élednek, így gyakran lemaradhatunk erről az információról. Ilyenkor elővehetjük az alaplap kézikönyvét, vagy megpróbálkozhatunk a [DEL], [Delete], [F2], [F8], [F11] vagy [F12] billentyűk valamelyikével belépni. Régebbi alaplapokkal szerelt, USB-csatolófelületű billentyűzettel párosított asztali gépeknél előfordul, hogy egyik gombra sem sikerül belépni, ilyenkor a hiba a BIOS-ban keresendő, mivel az USB-s billentyűzet és egér BIOS-szintű támogatása ki van kapcsolva, vagyis ezek kezelése az operációs rendszerre van bízva, ami ilyenkor természetesen még nem fut, tehát a beviteli eszköz sem érthető el. A megoldást ebben az esetben egy PS/2 csatlakozóval szerelt billentyűzet ideiglenes használata jelenti, ez a BIOS-beállítástól függetlenül mindig működik.
Az elérhető beállításokat és opciókat az alaplap gyártója határozza meg, de a frissítésekkel gyakran egy-egy új opció is felbukkan, tehát érdemes mindig az adott alaplaphoz elérhető legfrissebb változatot használni – pláne abban az esetben, ha első szériás alaplapot vásárolunk közvetlenül a megjelenése után.
Felhívnánk a Gigabyte alaplapok felhasználóit a rejtett beállításokra, amelyek közvetlenül a belépés után a látható főmenüben kiadott [Ctrl]+[F1] billentyűzetkombinációval tehetők láthatóvá (ezek a rejtett opciók csak az almenükben fognak felbukkanni, a főmenüben nem fogunk új menüpontokkal találkozni).
Standard CMOS Features
Date: a pontos dátum beállítása
Time: a pontos idő beállítása
IDE Channel 0/1/2… Master/Slave: az első, második, harmadik stb. IDE-vezérlő elsődleges (master) vagy másodlagos (slave) vezérlőjén elfoglaló eszköz (merevlemez vagy optikai meghajtó) típusa.
Master/Slave Drive PIO Mode: beállíthatjuk a PIO- (Programmed Input/Output) módot az IDE-eszközök (Master és Slave) számára. Javasolt az alapértelmezett automata beállítás használata, változtatni csak abban az esetben kell, ha a merevlemez képességénél rosszabb beállítást kapunk az automata beállítással. Ne állítsunk be nagyobb PIO-módot, mint amire az eszközök képesek, mert az hibás működést eredményez!
Master/Slave Drive UDMA Mode: az Ultra DMA-mód beállítása az IDE-eszközök (Master és Slave) számára. Szintén az automata beállítás javasolt, változtatni csak hibás automatikus felismerés esetén kell. Ne állítsunk be gyorsabbat, mint amire a merevlemez képes!
IDE HDD Block Mode: merevlemezeink szektorait egyesével vagy csoportokban is olvashatjuk. Ez a kapcsoló az egyszerre több szektorból álló adatátviteli csomagok használatát kapcsolja be, ezáltal csökkenti a merevlemez elérési idejét, gyorsítja az adatátvitelt. Amennyiben a Block Mode-ot bekapcsoljuk, a BIOS ellenőrizni fogja, hogy merevlemezünk valóban támogatja-e a Block Transfert – a nagyon régi típusokat kivéve minden meghajtó engedi –, tehát nyugodtan engedélyezzük a Block Mode-ot, gond nem lehet belőle.
32-bit Disk Access: e funkció bekapcsolásával engedélyezhetjük a 32 bites átvitelt a merevlemez-vezérlő és a processzor között, ezáltal csökkentve a busz terheltségét. Manapság szintén minden modern merevlemez ismeri.
Drive A: amennyiben még használunk floppymeghajtót, állítsuk be a csatlakoztatott meghajtó típusát.
Floppy 3 Mode Support: a japán szabványnak megfelelő floppymeghajtókhoz engedélyezni kell ezt az opciót. Itthon felesleges.
Halt On: ez egy diagnosztikai funkciót ellátó beállítás, amely engedélyezés esetén megállítja a POST és BOOT folyamatokat, ha valamilyen hibát észlel (például akkor, ha a merevlemez SMART-hibát jelez vagy memóriahiba esetén). Azt is beállíthatjuk, hogy milyen hibáknál álljanak le az említett folyamatok.
Advanced BIOS Features
Hard Disk Boot Priority: a bootolható merevlemezek sorrendjének beállítása. Itt határozhatjuk meg, hogy a BIOS milyen meghajtósorrendben keresse a rendszerindító fájlokat a merevlemezeken.
First/Second/Third Boot Device: a bootolható eszközök sorrendjének felállítása, azaz nem csak a merevlemezeké. A modern alaplapoknál LAN- és USB-eszközök is beállíthatók.
Quick Power On Self Test: a már említett POST-folyamatok közötti rendszerellenőrzési procedúrát rövidíti le néhány kevésbé fontos teszt kihagyásával vagy lerövidítésével.
Boot Up Floppy Seek: ez az opció ellenőrzi, hogy a floppymeghajtó – ha van – 40 vagy 80 sávos-e. Mivel ma már csak és kizárólag 80 sávos meghajtók vannak, felesleges engedélyezni ezt a funkciót. Sőt, a gyorsabb indítás végett mindenképpen javasoljuk az opció tiltását.
Boot Up Num-Lock Status: bootolás során a numerikus billentyűzet állapotát állítja be. Amennyiben bekapcsoljuk, az indulás során a billentyűzet LED-je világítani fog, és a számbillentyűzet numerikus módban fog működni – azaz számokat írhatunk vele.
Password Check: a számítógép indításának jelszavas védelme. Két lehetőség kínálkozik: a Setup beállításnál csak a BIOS-ba lépést védi a jelszó, míg a System ezen felül a rendszer indításához is (!) kéri a jelszót.
HDD S.M.A.R.T Capability: ezzel az opcióval engedélyezhetjük a merevlemezek beépített S.M.A.R.T. (Self Monitoring Analysis And Reporting) szolgáltatását, amely folyamatosan figyeli merevlemezünk állapotát és jelzi a várható meghibásodást.
No-Execute Memory Protect: az opció bekapcsolása megnehezíti a rosszindulatú kódoknak, hogy átvegyék a rendszer feletti uralmat puffer-túlcsordulásos típusú támadásokkal.
CPU Enhanced Halt (C1E) vagy AMD C1E: a CPU energiatakarékos funkciója, amely minden új processzorban megtalálható. A C1E, azaz az Enhanced Halt State engedélyezése szoftveres órajel- és feszültségcsökkentést tesz lehetővé.
CPU C2/C2E State Support: A Core 2 Duo processzorok megjelenésétől a C2E, azaz az Extended Stop Grant funkció is elérhető, ami ugyanaz, mint a C1E, csak nem igényel szoftveres, azaz operációs rendszeri támogatást.
CPU C4/C4E State Support: jellemzően a mobilprocesszoroknál és a Core processzorcsalád egyes tagjainál érhető el az Enhanced Deeper Sleep funkció, amely még az alacsonyabb processzorfeszültséget és a gyorsítótár kikapcsolását is engedélyezi az energiatakarékos üzemmódba való lépéskor.
CPU Thermal Monitor 2 (TM2): ez az Intel processzorokba épített védelmi funkció, amely folyamatosan figyeli a központi egység hőmérsékletét és túlmelegedés esetén (aminek oka lehet akár egy elromlott CPU-hűtőventilátor) az órajel és feszültség csökkentésével védi meg a processzort a sérüléstől.
Virtualization: a processzorokba épített virtualizációs technológia engedélyezése vagy letiltása. Akkor kell bekapcsolni, ha használunk valamilyen virtuális gép szoftvert (Windows Virtual PC, VMware stb).
CPU EIST vagy AMD Cool&Quiet: az Intel processzorokban található energiatakarékos (Enhanced) SpeedStep, vagy az AMD processzoroknál a Cool&Quiet technológia ki- és bekapcsolása. Ha bekapcsoljuk, akkor a processzor terheletlen állapotban alacsonyabb órajelen és feszültségen fog működni, aminek köszönhetően nemcsak energia takarítható meg, de a processzor kevésbé melegszik.
Delay for HDD (secs): e beállítás segítségével akár több másodperccel késleltethetjük a POST során a merevlemezek felismerését, ezzel időt hagyva a lassan felpörgő eszközöknek. Az opció használata csak akkor szükséges, ha közvetlenül a bekapcsolás után gépünk még nem találja valamelyik merevlemezünket, ugyanis előfordulhat, hogy az adott merevlemezünknek nem volt elég ideje felpörögni.
Full Screen LOGO Show: a POST és boot folyamat alatti történéseket a gyártók előszeretettel rejtik el egy díszes kezdőképernyővel, ami általában a [TAB] billentyű lenyomására eltűnik, de teljesen ki is kapcsolhatjuk, ha ezt az opciót engedélyezzük.
Init Display First: az alaplap abban a foglalatban fogja elsőként keresni a grafikus vezérlőt, amelyiket itt beállítjuk.
Integrated Peripherals
SATA RAID/AHCI Mode: a SATA-vezérlő beállítása normál (Disabled), RAID- vagy AHCI-módba. RAID-tömbökhöz a RAID opciót választva a RAID BIOS elérhetővé válik és létrehozhatók a RAID-kötetek. Amennyiben nem kívánunk RAID-tömböket alkalmazni, tiltsuk le (Disabled), vagy állítsuk AHCI-re. Míg a letiltás egyfajta IDE-kompatibilitási módot jelent, addig az AHCI-beállítás aktiválja az AHCI BIOS-t, ezzel elérhetővé válik néhány extra SATA-funkció (NCQ, Hot Swap). Mivel a Windows 7 előtti operációs rendszerek meghajtóprogram nélkül nem támogatják az AHCI-t, ezért a telepítésnél kérni fogják a vezérlőhöz szükséges fájlokat tartalmazó lemez behelyezését.
SATA Port 0-3 Native Mode: a kompatibilitási mód beállítása, amely az operációs rendszer számára IDE-eszközként emulálja a SATA-meghajtót. Három esetben tiltsuk le: ha Windows XP-nél régebbi operációs rendszert használunk, vagy valamelyik régi SATA-eszközünk nem működik megfelelően, illetve mindenképpen tiltsuk le, ha engedélyeztük az AHCI-t.
USB Controller: az USB-vezérlő engedélyezése vagy letiltása.
USB 2.0 Controller vagy USB ECHI Contoller: az USB 2-vezérlő működését szabályozhatjuk, illetve tilthatjuk le ezzel az opcióval. Ha használunk USB-re kapcsolt eszközt, engedélyezzük. Esetenként egyes régebbi USB 1.1-es perifériák nem működnek jól a 2.0-s beállításokkal, ekkor jöhet jól a Legacy vagy más néven 1.1-es mód külön bekapcsolása is a 2.0-s protokoll mellé.
USB Keyboard Support: meghatározhatjuk, hogy az USB-s billentyűzetet az operációs rendszer (OS) vagy a BIOS (BIOS) támogassa. DOS operációs rendszer – például BIOS-frissítő floppy – betöltődése esetén használjuk e BIOS-beállítást, ugyanis ekkor külön DOS-os meghajtóprogram nélkül is tudjuk használni USB-s billentyűzetünket. Minden más esetben az OS-t állítsunk be.
USB Mouse Support: ugyanaz, mint az előző, csak az USB-s egérre vonatkozik.
USB Storage Function (Legacy USB Storage Detect): bootolható USB merevlemezek és bootolható pendrive-ok számára szükséges funkció. Amennyiben bekapcsoljuk, a BIOS-ban az USB-re csatlakoztatott tárolóeszközök is választhatók rendszerindításhoz. Szükséges akkor is bekapcsolni, ha a BIOS-ba épített frissítési funkciót akarjuk használni, és az ehhez szükséges fájl USB-s meghajtón található.
Azalia codec: az alaplapra integrált hangvezérlő engedélyezése. Amennyiben nem használjuk, mert nincs szükségünk rá, vagy külső hangkártyát alkalmazunk, tiltsuk le.
Onboard H/W 1394: az alaplapi FireWire-vezérlőt kapcsolhatjuk be, illetve ki. Ha nem használunk FireWire-eszközt, kapcsoljuk ki.
Onboard H/W LAN1/LAN2: az integrált hálózati vezérlő (hálózati „kártya”) engedélyezése és tiltása. Amennyiben nincs rá szükségünk, vagy külön hálózati kártyát (például Wi-Fi) használunk, kapcsoljuk ki.
Green LAN: a vezetékes hálózati vezérlő energiatakarékos funkciójának engedélyezése vagy kikapcsolása.
SMART LAN1/2: a vezetékes hálózati csatolóra kötött kábelek diagnosztikája. Ha valami gond van a hálózati kapcsolatunkkal, e funkció segítségével tudhatjuk meg, hogy a rendszer egyáltalán érzékeli-e a csatlakozókba dugott vezetékeket.
Onboard LAN1/2 BOOT ROM: lehetővé teszi a hálózatról való rendszerindítást. Ha nem aknázzuk ki az ebben rejlő lehetőségeket, kapcsoljuk ki a gyorsabb indítás érdekében.
Onboard eSATA/SATA/IDE Device: a nem lapkakészletbe integrált háttértár vezérlő ki- és bekapcsolása. Az új alaplapok többségén a PATA- és eSATA-, illetve extra SATA-eszközöket is egy külön lapka vezérli (például JMicron), ezért ezt az opciót érdemes bekapcsolva hagyni.
Onboard SATA/IDE Ctrl Device: lásd a SATA RAID/AHCI Mode leírását.
Onboard FDC (vagy FDD) Controller: az alaplapi hajlékonylemez-vezérlőt engedélyezhetjük vagy tilthatjuk le e beállítás segítségével. Amennyiben letiltjuk, figyeljünk arra, hogy a Standard CMOS Features beállításoknál a Drive A működése „None”-ra legyen állítva, továbbá a Boot Up Floppy Seek funkció is ki legyen kapcsolva az Advanced BIOS Features menün belül.
Onboard Serial Port: a soros port engedélyezése vagy tiltása, illetve megszakításának (IRQ) automata vagy kézi beállítása. Ha nem használunk soros portra csatlakoztatható eszközt, tiltsuk le, hogy erőforrást takarítsunk meg. Ha engedélyezzük, az automata beállítás általában jól szokott működni.
Onboard IR Port: az infravörös csatlakozóval ellátott alaplapok esetében engedélyezhetjük a csatoló használatát. Amennyiben nincs erre csatlakoztatható eszközünk, tiltsuk le.
Onboard Parallel Port: hasonló az Onboard Serial Port beállításaihoz, de ez a párhuzamos, azaz a nyomtatóportra vonatkozik.
Parallel Port Mode: a párhuzamos port üzemmódjai. Az SPP üzemmód lassú, de kompatibilitás szempontjából az egyik legjobb. Az ECP kétirányú szinkron kommunikációt tesz lehetővé és másodpercenként 2,5 megabit átviteli sebességet biztosít. Az EPP mód is, de aszinkron kommunikációt jelent, általában a régi nyomtatók és lapolvasók számára ez a legjobb beállítás. Az ECP+EPP automata választási lehetőséget biztosít a BIOS számára, ha nem tudjuk, hogy melyik átviteli módot kell alkalmaznunk – sajnos nem minden esetben választ jól.
EPP Mode Select: ez is a párhuzamos port üzemmódját határozza meg, egész konkrétan az EPP szabvány 1.7-es és 1.9-es verziója között dönthetünk. Az 1.9-es a gyorsabb, ezért csak kompatibilitási problémák felmerülésekor állítsuk vissza 1.7-re.
Power Management Setup
ACPI Suspend Type: a számítógép készenléti állapotára vonatkozó beállítás. Több lehetőség közül választhatunk, amelyek közül az első az S1, azaz a Power On Suspend mód. Ha S1 állapotot állítunk be, és számítógépünket készenléti állapotba helyezzük (például a Windows kikapcsolása helyett a készenlétet választjuk), akkor csak a merevlemezek, a grafikus kártya és a processzor kapcsol ki, a számítógép tápegysége továbbra is folyamatosan bekapcsolt állapotban marad és biztosítja az energiaellátást az alaplap, valamint egyes, főleg a visszakapcsolást kiváltó részegységek, például az egér számára.
Az S3 beállítás (Suspend To RAM) az S1-nél mélyebb alvási lehetőséget biztosít. Az S1-gyel szemben a gép látszólag teljesen kikapcsol, de a tápegység készenléti ágán keresztül az alaplap folyamatosan biztosítja az energiát a memóriamodulok számára, ami ennek hatására nem felejti el a benne tárolt információkat. Hátránya, hogy a tápellátás megszűnésével az aktuális állapot elvész.
Utolsó választásunk az S4 vagy Suspend To Disk mód, ismert nevén a hibernálás, amely notebookoknál gyakran használt funkció. A memória tartalma először a merevlemezre íródik, majd a számítógép teljesen kikapcsol. A rendszer visszatöltésekor munkánkat ott folytathatjuk, ahol a hibernálás előtt abbahagytuk.
A helyes beállítás sajnos gépünk más hardvereitől is függ. Ha Windowsunk már a telepítés közben elszáll, érdemes először ide ellátogatnunk.
USB Device Wake-Up From S3: a gép felébresztésének engedélyezése S3 állapotból USB-s beviteli eszközökkel.
Soft-Off PWR-BTTN: a régebben „PWR Button < 4 Secs” opció új név alatt. Beprogramozhatjuk, hogy a számítógépház bekapcsológombjának megnyomásakor a gép azonnal kikapcsoljon, vagy csak négy másodperces folyamatos nyomva tartás után történjen meg a leállás. E beállításra leginkább akkor van szükség, ha nem fut az operációs rendszer. Bár az operációs rendszeren belül a bekapcsológomb egyszeri, rövid lenyomása felülbírálható (pl. az azonnali kikapcsolás helyett energiatakarékos állapotba lépést is kérhetünk), a hosszú lenyomásra való kikapcsolás jól jöhet, ha biztonsági okok miatt nem kötöttük be a ház Reset gombját.
PME Event Wake-up: a Power Management Enhanced mód engedélyezi, hogy egyes PCI-kártyák (például tévétunerek) is felébreszthessék a gépet.
Power On by Ring: csak telefonvonalas modem használatánál van jelentősége e beállításnak, amivel engedélyezhető, hogy bejövő híváskor (mondjuk fax fogadása miatt) a gép az alvó állapotból felébredjen.
Resume By Alarm: a megadott időpontban és napon a számítógép automatikusan bekapcsol. BIOS-tól függően konkrét dátumra vagy a hét adott napjára, minden napra stb. adhatunk meg indulási időpontot. E beállítás alaplaptól függően lehet, hogy csak az alvó, avagy készenlétben várakozó gép felébresztésére alkalmas, kikapcsolt gép indítására nem.
HPET Support: a High Precision Event Timer a korábbi órajel-generátorok precízebb és jobb felbontással dolgozó változata. Csak akkor kapcsoljuk be, ha operációs rendszerünk legalább Windows XP SP2!
HPET Mode: válasszuk a 32 vagy 64 bites üzemmódot attól függően, hogy 32 vagy 64 bites operációs rendszert használunk. Ha egy gépen 32 és 64 bites operációs rendszert is használunk, akkor alkalmazzuk a 32 bites beállítást.
Power On By Mouse/Keyboard: beállíthatjuk, hogy a számítógépet ne csak az előlapi gombbal lehessen bekapcsolni, hanem PS/2-es egérről és/vagy billentyűzetről is.
KB Power On Password: csak akkor érhető el, ha engedélyeztük a billentyűzettel való bekapcsolást. Beállíthatjuk, hogy a billentyűzettel való bekapcsolás után kérje-e a biztonsági kódot, amivel engedélyezhető a gép elindulása. Ha van [Power] gomb a billentyűzetünkön, akkor annak használatát is itt kell beállítanunk.
AC BACK Function: meghatározhatjuk, hogy egy áramszünet okozta leállás után a számítógép bekapcsoljon-e automatikusan, vagy maradjon kikapcsolt állapotban. Leginkább szerverek esetén nyer értelmet ez a funkció. Javasolt az opció letiltása, mert engedélyezésekor egy szándékosan kikapcsolt gép is újraindulhat az áramkimaradás után.
PnP/PCI Configurations
Ennek a beállítómenünek az ISA- és PCI-buszos időkben – amikor még nem volt ennyi integrált eszköz – több létjogosultsága volt, manapság nem nagyon kell vele foglalkozni, csak ha valamelyik PCI-buszba szerelt kártyánk megszakítás-ütközés miatt egyáltalán nem bírható működésre, de ez manapság nem szokott előfordulni.
Resources Controlled By: beállíthatjuk, hogy a megszakítások kiosztása automatikusan vagy kézzel történjen. Régebbi, ISA-sínnel ellátott alaplapok BIOS-ában találkozhatunk ezzel a funkcióval. Ha nincs ISA-csatolós kártyánk, hagyjuk Auto módban. Ha van, de a rendszer jól működik Auto módban, ne állítsuk el, mert előfordulhat, hogy az ISA-kártyák nem fognak megfelelően működni. A kézi (Manual) módra akkor van szükség, ha a BIOS egy PCI-kártyához oszt ki egy olyan megszakítást, amelyre az egyik ISA-kártyának szüksége lenne. Manual módba állítva a kapcsolót, kapunk egy IRQ-listát: állítsuk ezen Legacy To Isa módba azt, amelyre az ISA kártyá(k)nak van szüksége.
PCI Latency Timer(CLK): ezzel a beállítással konfigurálhatjuk, hogy egy PCI-eszköz mennyi ideig foglalhatja le a PCI-sínt. Az optimális érték 32 vagy 64, ha ennél kisebbet vagy nagyobbat választunk, az problémákat okozhat (hangkártyáknál például recseg, akadozik a hang).
PCI1/2 IRQ Assignment: megadhatjuk, hogy melyik bővítőkártyahelyhez melyik megszakítás (IRQ) tartozzon. Sajnos egyes megszakítások gyárilag ki vannak osztva egyes foglalatokhoz, így ezeket nem variálhatjuk kedvünk szerint. Ha minden jól működik, érdemes ezt a beállítást automatán hagyni. A kézi beállítást csak abban az esetben javasoljuk, ha megszakítás-ütközés tapasztalható – előtte azonban érdemes a hibásan működő/felismert kártyát egy másik foglalatba helyezni, mert ez gyakran megoldja a problémát.
PC Health Status
E menüben számos beállítási lehetőségen felül láthatjuk a diagnosztikai értékeket, mint például a CPU- és memóriafeszültséget (ezek általában mindig pontosak), valamint a processzor és lapkakészlet hőmérsékletét és az alaplapi ventilátorcsatlakozókról táplált ventilátorok fordulatszámát is, illetve gyakran itt tekinthető meg a hálózati csatlakozókba dugott vezetékek státusza is.
CPU Warning Temperature: védelmi funkció, amely az elégtelen hűtési teljesítményre figyelmeztet. A beállított processzorhőmérséklet elérésekor figyelmeztetést kapunk.
CPU FAN/System FAN/Power FAN Fail Warning: a BIOS figyeli az alaplapi csatlakozókra kötött ventilátorok működését és a rendszerindításnál jelez, ha valamelyik nem működik.
CPU Smart FAN Control: a processzorhűtő „intelligens”, azaz teljesítmény/hőmérsékletfüggő fordulatszám-szabályzásának engedélyezése.
CPU Smart FAN mode: amennyiben az előző opciót bekapcsoltuk, kiválaszthatjuk, hogy PWM- vagy feszültségalapú (Voltage) vezérlést akarunk alkalmazni. Az automata funkció általában jól működik, ha nem, akkor módosítsuk a beállítást. Amennyiben processzorhűtőnk csatlakozója négytűs, a PWM-et válasszuk, ha csak három, akkor a Voltage opciót.
