Avid Liquid 7 Pro

Bizony nem (csak) a mindennapok családi albumaihoz találták ki a Liquid családot. Az Avid a Pinnacle megvásárlásával annak szinte teljes termékskáláját magába olvasztotta, így olyan portfólióra tett szert, amellyel a teljes videós piacot lefedheti, a belépőszinttől a tévéstúdiós, milliós felszerelésekig. A Pinnacle eddig a félprofesszionális-professzionális piacra szánta Liquid csomagját, ez azonban az új családban már messze nem a "legnagyobb testvér". Az új Liquid verziónak azonban csak besorolása változott, képességekben nem gyengült, sőt az eddigieknél teljesebb szolgáltatáskészletet kínál.

Továbbra is a Liquidre jellemző hagyományos szemléletű kezelőfelülettel szembesülünk. Először egy előkészítő asztallal találkozunk, itt halmozhatjuk fel a "filmtekercseket" és "hangszalagokat", akár egy hagyományos vágószobában. A vágófelület továbbra is nagyon aprólékos és éppen ezért elsőre bizonyosan zavarba ejtő, úgymond "pilótavizsgás" darab. Nagy előnye viszont, hogy szinte mindenre képes, némi gyakorlat után pedig elég tempósan dolgozhatunk vele.

A komoly kezelőfelület és a professzionális, a végletekig precíz vágás mellett üdítően hat néhány "laza" újdonság. Igénybe vehetjük például a SmartSound automatikus háttérzene-generátort. Formátumok tekintetében is bővült a kör: közvetlenül szerkeszthetők DivX és Windows Media 9 kódolású képsorok, illetve a DV-anyagok rögtön MPEG-2 kódolással is rögzíthetők. A program immáron a hang és a kép szétválasztása nélkül, egy állományból is képes szerkeszteni. A számos CPU- és GPU-alapú effektus mellett a Time Warp (lassítás/gyorsítás) valós idejű előnézete is működik. Rázkódós felvételeinket is helyrehozza a program, így optikai képstabilizátort nélkülöző kamerával készült videókból is jobbat alkothatunk. Mintegy 50 további új effektussal gyarapodott az eddig is túláradó választék. Az új verzió tehát kevésbé kényes alapanyagainkra, az újdonságoknak köszönhetően pedig egy kicsit a szabadabb munka irányába mozdult el.

A Liquid mindig is a háttérben futó leképezéssel hidalta át a valós idejű megjelenítés erőforrásigényét, azaz amíg mi a szerkesztőlécen "szöszölünk", addig a bonyolultabb szakaszok készülnek a háttérben. A nagy felbontású (HDV) és a hagyományos (SD) anyagok vegyes használata, illetve némelyik effektus feladják a rendszernek a leckét. Ha igazán nyeregben szeretnénk lenni a nagy felbontásban, akkor legalábbis 3,4 gigahertz feletti órajelű processzorra és igen gyors, lehetőleg RAID-tömbbe szervezett merevlemezes munkaalapokra kell építenünk. Jó hír viszont, hogy a hardver fejlesztésével javítható a teljesítmény, így a ma megvásárolt program egy év múlva sokkal jobban is futhat.