Némelyiktől persze pont ezt várjuk el, mégis bosszantó, hogy a „beépülés” szinte sosem az engedélyünkkel történik, és elenyésző azoknak száma, amelyek eltávolítási lehetőségeket is kínálnának.
Szerencsére a Windows XP beépítve tartalmazza a Rendszerkonfigurációs segédprogramot, közismertebb nevén msconfigot, amelyet a Start menü Futtatás funkciójával hívhatunk elő. Noha eddig azt hittük, hogy ez remek munkát végez, hiszen a rendszerleíró adatbázisban is kutat, kiderült, hogy a teljes képnek csupán egy igen picinyke részét látja.
A Start menü Indítópultján kívül ugyanis a rendszerleíró adatbázis többtucatnyi helyéről startolhat szándékunk ellenére egy-egy alkalmazás. Bár ezek többsége az operációs rendszerhez tartozik, sajnos a kémprogramok és egyéb károkozók - például az Internet Explorer hívatlan „kiegészítői” - is egyre gyakrabban találnak itt menedéket előlünk.
A Sysinternals Autoruns programja azzal a különleges képességgel büszkélkedhet, hogy nemcsak ismeri, de fel is térképezi az összes ilyen eldugott rejtekhelyet. Kigyűjti többek között a felhasználó bejelentkezésekor induló alkalmazásokat, az Intéző és az Internet Explorer, a Winsock és a Winlogon Notifications kiegészítőit, valamint a rendszerrel induló szolgáltatások és az ütemezett feladatok jegyzékét. A kapott lista szűkíthető, és szöveges állományba menthető.
Elindítása előtt mindenki vegyen be nyugtatót, mert amit az Everything fülhöz tartozó oldalon látni fog, az korántsem szívderítő. Gépünkön nem kevesebb mint 18 különböző helyről gyűjtött össze automatikusan elinduló programokat, és az összképen még az sem javít sokat, hogy ezek között szerepelnek például a Windows rendszerszolgáltatásai és egyéb komponensei is. Ráadásul ez csak a jéghegy csúcsa: az Options --> Include Empty Locations funkciót csak tényleg csak erős idegzetűek kapcsolják be, így ugyanis láthatóvá válnak azok a helyek is, ahol a program nem talált, de találhatott volna bejegyzést. Megszámlálhatatlan ilyen van.
Minden bejegyzésről négy dolgot tudunk meg: a teljes nevét, a leírását, a készítőjét, és azt, hogy hol található merevlemezünkön. Mivel a leírást magából az állományból veszi ki, így annak ellenére, hogy a program angol nyelvű, magyar Windowson futtatva a megjegyzések többsége magyarul jelenik meg. Ez fontos lehet annak eldöntésekor, hogy mit hagyunk elindulni.
Az Autoruns ugyanis nemcsak listázni tud, hanem ha kell, módosítani is képes. Akár ki is törölhetjük a szükségtelen bejegyzéseket, de ajánlott inkább az msconfigban megszokott módszert alkalmazni: törlés helyett vegyük ki a bejegyzés elől a pipát. Ezzel megakadályozzuk az automatikus elindulást, ám ha ez később bonyodalommal járna, egy mozdulattal visszaállíthatjuk az eredeti állapotot. (Sajnos azonban ez nem minden bejegyzésnél lehetséges.)
A lista szűkítésében kiváló segítség a Microsoft által digitálisan aláírt állományok eltüntetése (Options --> Hide Signed Microsoft Entries, majd nyomjuk meg az [F5] gombot az eredmények frissítéséhez). A digitális aláírások interneten keresztüli ellenőrzése viszont lassítja a keresést, ezért ez ki is kapcsolható (Options --> Verify Code Signatures). Nagyon hasznos funkció, hogy nem kell más felhasználóval bejelentkeznünk ahhoz, hogy lássuk a hozzá tartozó bejegyzéseket: a Users menüben egyszerűen kiválaszthatjuk, hogy kire vagyunk kíváncsiak.
Az Autoruns alig 200 kilobájt, telepítést nem igényel, fut CD-ről vagy flopiról is, parancssori változatával pedig automatizálhatók a kigyűjtési feladatok.
A cikk a 2005. szeptemberi számunkban olvasható.
