Ami nekünk, magyaroknak a M.A.G.U.S. avagy a kalandorok krónikái, az a németeknek a Das Schwarze Auge (angolul The Dark Eye); a meghatározó - mondhatni, nemzeti - szerepjáték, amely az évtizedek alatt jelentős, fantasy témájú médiafranchise-zá terebélyesedett. Miközben sorra kerültek fel a boltok polcaira a szabályrendszer, a világleírások és kampánykiegészítők frissített, javított, illetve bővített módozatai, számos regény és képregény tette hozzá a maga tégláját az univerzumépítéshez, nem is beszélve azokról a videójátékokról, amelyeknek ugyanez a fantáziavilág ad otthont.
Tavaly már nagyokat szippanthattatok Aventuria levegőjéből, amikor felgöngyölítettétek a Demonicon akció-RPG (PC World 2020/02) rejtélyeit, most pedig újabb kirándulásra invitálunk a kontinens egy másik szegletébe. De nemcsak a helyszín más, a műfaj sem ugyanaz.
Madarat tolláról
Okkal tekintenek Andergastra az elmaradottság szimbólumaként szerte a birodalmakban, a királyságot ugyanis rettentően babonás népek lakják, akik mindenféle átkoktól és jóslatoktól való félelmükben még egy látnokot is máglyán égetnek el. A lángok azonban nem akadályozzák meg, hogy a vén jövendőmondó utolsó szavai elhagyják az ajkát, és megbélyegezzenek egy vétlen kisfiút, azzal vádolva őt, hogy romlást hoz majd a királyságra.
Évek telnek el további megrázó események nélkül, csak a szokásos kardcsörtetéssel, mellkasdöngetéssel és kakaskodással adja olykor-olykor az ellenséges Nostria tudtára Andergast, hogy hol is húzódik a határ képletesen és szó szerinti értelmében. Efferdan király arra irányuló diplomáciai erőfeszítései, hogy végre tárgyalóasztalhoz ültesse a szomszédos uralkodót, pedig azzal fenyegetnek, hogy a béke beköszöntével a jövő nem csupán eseménytelen lesz, hanem egyenesen unalmas.
Progresszív tervei azonban könnyen füstbe mehetnek, amikor váratlanul varjak lepik el a királyságot, sokakban felélénkítve a látnok kegyetlen kivégzésének és sötét jóslatának emlékét. Ugyanakkor Geron számára, akit az ominózus eset óta gyanakvó pillantásokkal méregetnek az ismerősei is, épp a természetellenesen viselkedő madarak felbukkanása jelent mentőövet. Pont az ifjú madárfogót bízza meg a király azzal, hogy megszabaduljon az agresszívvá vált és egyesek szerint rémálmokat is okozó szárnyasoktól. Ez a tökéletes alkalom arra, hogy ne csupán rátermettségét bizonyítsa, hanem azt is, hogy a balsors nem lohol vérebként a nyomában. A kis naiv…
Mutass rá, és kattints!
Mint a legtöbb hagyományos kalandjáték, úgy a The Dark Eye: Chains of Satinav játékmenete is három pillérre támaszkodik: környezetünk tüzetes átvizsgálására, a többi szereplővel folytatott párbeszédekre, valamint rejtvények kibogozására. Utóbbiak megoldása olykor teljesen kézenfekvő, és nem kíván mélyreható nyomozást, de többnyire szükségünk lesz a továbbjutáshoz valamilyen pluszinformációra vagy épp a megfelelő pillanatban bevethető eszközre (legyen az kalapács, háló vagy bármi más). Sőt, az is gyakori, hogy a Geron tarisznyájában hordott limlom egyike sem éri el a kívánt hatást, amíg nem kombináljuk azokat. Arról pedig semmiképp sem szabad elfeledkezni - ezt a játék jó hamar a szánkba rágja -, hogy a fiúban gyengén, de azért valamennyire mégiscsak pislákoló mágia révén bizonyos tárgyakat a puszta akaratával ripityára törhetünk, vagy ellenkezőleg, megjavíthatunk.
Tekintettel arra, hogy a sok szöveg (narráció, dialógusok és Geron megjegyzései) műfaji sajátosság, az angolul, németül (szinkron és felirat) vagy oroszul (felirat) nem értő játékosoknak eggyel több akadállyal kell megküzdeniük. Ugyanakkor nekik is sokat segíthet azzal a játék, hogy kérésre megmutatja az adott képernyőn megvizsgálandó területeket, és hogy melyik tárgyat mivel kombinálhatjuk vagy hol használhatjuk.
A játék most ajándékba jár a 2021/05-ös PC World magazin mellé, és más értékes szoftvereket is bezsebelhetsz vele, szóval megéri lecsapni rá.
