Talán már sokakkal előfordult, hogy azt gondolták: miért nem lehet úgy enni, hogy csak az ízeket érzékelő szakasz történik meg az egész folyamatból, viszont az étel már nem jut el a gyomrunkig, így aztán meg sem hízunk tőle. Viszont ez normál ennivalókkal nem igazán kivitelezhető, legfeljebb valami nagyon kevéssé gusztusos és egészségügyileg erősen ellenjavallt módon.
Szerencsére a jelek szerint az ízérzékelésünk "becsapható" más módon is, amihez nincs szükség valós táplálékra. Ehhez az kellett, hogy a kutatók felismerjék, pontosan hogyan is érezzük a különféle ízeket: ezzel kapcsolatban ugyanis sokáig az az elmélet számított elfogadottnak, hogy a nyelvünk különböző részein más és más ízre reagáló receptorok találhatók, ez azonban mára már túlhaladott. Nagyon lebutítva a valóság olyasmi, mint ahogy a monitorok RGB technológiája "átveri" a szemünket, és a három szín arányaiból a szemünk egy bizonyos színt "vesz észre".
A nyelvnél ez nem három, hanem öt összetevő arányaiból tevődik össze. Minden ízt az alapján érzünk valamilyennek, hogy milyen arányban szerepel benne a négy alapíz, tehát az édes, sós, keserű és savanyú, valamint egy nemrég azonosított ötödik, az umami. Ez utóbb nehezen megfogalmazható íz önmagában, leginkább a keleti ételekre jellemző, de megtaláljuk például a spenótban vagy a paradicsomban, az élmiszeripar pedig a nátrium-glutamát (E361) használatával tudja elérni ezt a hatást. Lényeg a lényeg, a nyelvnek tehát arra van szüksége az ízérzékeléshez, hogy ez az öt összetevő valamilyen arányban megjelenjen, és "kikeverje" a végleges arányt.
Nyalogassunk íz-szintetizátort
A japán Meidzsi egyetemen készült el az a Norimaki Synthesizer nevű eszköz, amely a fenti okfejtés alapján ízeket "kever ki" az öt ízből, amelyekhez tápértékkel nem rendelkező zseléket használ. Mind az ötből fel kell tölteni az eszközt, majd elkezdeni tekergetni a kombinációkat, amíg a kívánt ízhez hasonló végeredményt kapunk, ezt az eszköz végét megnyalva érezhető.
Elsőre (sőt, sokadikra) is elég fura módszer, de az eddigi kísérletek alapján működik: az alanyok szerint teljesen jól felismerhető ízeket lehetett kikeverni a módszer segítségével, a sushitól a gumicukorig sokféle eredményről számoltak be. A szintetizátor hasonlat nem ördögtől való, hiszen a hangszerek is sokféle hullámforma kombinálásából és változtatásából állítanak elő millióféle hangot. Ráadásul ez az "íz-szintetizátor" is képessé tehető arra, mint a hangos eszközök, jelesül a beazonosított ízekhez szükséges kombinációk eltárolására.
Épp ezért, ha a kísérleti módszerből tényleg lesz valamikor kereskedelmi termék, bizonyára lehetőségünk lesz arra, hogy mondjuk kikísérletezzük a tökéletes Stroganoff bélszín, vagy sztracsatella-fagyi ízét, és ha megvan, az ehhez szükséges kombinációt eltároljuk. Innentől pedig egy mozdulattal bármikor előhívható, aztán jöhet a nyalogatás - már, ha az "étkezés" ilyetén módja belefér a felhasználók komfortérzetébe.
