Barry nagyjából 55-60 éves, őszülő, a munkától meggyötört arcú, de mégis megnyerő figura. Olyan, akiről simán elhisszük, hogy fél életét a mi cégünknél dolgozta le, minden nap megjelent reggel, csinálta a munkáját, aztán ötkor fogta a kabátját és hazament. Barryvel az égvilágon semmi probléma nincs, csupán annyi, hogy ki kell rúgnunk. Erre született.
A fáradtan, de reménykedve néző idős kolléga most az asztalunk túloldaláról néz ránk, nekünk pedig a lehető leghatékonyabban, mégis leghumánusabban közölnünk kell vele, hogy sajnos a cég többé nem tart igényt a munkájára. Ha pedig nem kezeljük ügyesen a helyzetet, Barry sírni kezd, a kezei közé temeti az arcát, máskor kiabál, egyszerűen nem hiszi el, hogy ezt pont neki mondjuk, aki pedig annyira... Mi pedig csak megnyomunk egy gombot, és Barry újra bejön az ajtón, leül velünk szemben, mintha mi se történt volna, nekünk pedig újból ki kell rúgnunk, csak most már jobban, mint az előbb.
Ezek után most már el kell árulnunk, hogy Barry szerencsére nem igazi ember. A virtuális figurát egy Talespin nevű cég fejlesztette, méghozzá azért, hogy a vállalatok személyzetis kollégái az éles helyzetekhez megtévesztően hasonló környezetben gyakorolhassák, mik a legjobb módszerek az olyan kényes esetekben, mint például egy kolléga elbocsátása.
Tanuljunk kínos beszélgetést!
Az így gyakorló HR-es fejére egy VR-szemüveg kerül, amin keresztül egy virtuális térben találja magát: abban az irodában, ahová éppen belép Barry. Tehát egy olyan oktató szoftverről van szó, ahol egy mesterséges intelligencia segítségével előállított karakteren gyakorolhatunk: az illető a lehetőségekhez képest valószerű érzelmi reakciókkal válaszol az általunk felvetett lehetőségekre, és valódi emberekhez hasonló mondatokat, hanghordozást, mimikát használ arra, hogy mi magunk is egy olyan érzelmi állapotba kerüljünk, mintha tényleg egy valódi kollégát kellene elküldenünk a cégtől.
Egyre több ilyen, úgynevezett virtuális humán létezik: olyan számítógépes szoftverek, ahol az öntanuló rendszerek, mesterséges intelligencia, valamint a valósághű VR megjelenítés keverékeként különféle élethelyzeteket, munkafázisokat gyakorolhatunk rajtuk. A Walmart áruházláncokban például így készítik fel az eladókat a nagyobb ünnepek és akciók előtt a vásárlók rohamára, máshol például elsősegélynyújtást tanulhatnak a technológia segítségével. Barry pedig abban segít, hogy az emberekkel foglalkozó kollégák a kínos vagy bonyolult beszélgetéseket már azelőtt gyakorolni tudják, hogy az első igazi kolléga leül velük szemben.
A jövő Barryjei mindenre jók
A Talespin egyébként Barry nyomdokain további feladatokra is felkészíti a virtuális emmbereit, pontosabban az ezeket kezelő szoftvereket. A következő tervek egyike például egy olyan oktatóprogram lesz, ahol potenciális vásárlókat kell rábeszélnünk egy termékre vagy szolgáltatásra, tehát amolyan bekopogós ügynök-képző lesz mindez, ahol egy-egy szeánsz végén a szoftver pontozza és értékeli majd, mennyire voltunk meggyőzőek. Az ilyen képzések a Talespin szerint több téren hatékonyabbak a hagyományosaknál: költség- és időkímélőek (hiszen nem kell élő tréner hozzájuk), ráadásul a résztvevők akár teljesen extrém eshetőségeket is kipróbálhatnak anélkül, hogy bárkinek bármilyen szinten baja esne közben.
Szóval Barryt lehet sajnálni (sőt tulajdonképpen kell is, pont ez a képzés lényege), de azért túléli a századik, az ezredik, és az akárhanyadik kirúgást is. Sőt, mosolyogva jön vissza, hogy újra megpróbáljuk.
