Három kutatóintézmény, a Nottingham Trent Egyetem, az Ausztrál Nemzeti Egyetem és a Canberra-i New South Wales Egyetem mérnökei és kutatói dolgozták ki azt az új technológiát, amely alapjaiban változtathatja meg a tévé- és monitorgyártást az évtized végére, feltéve, hogy az egyelőre proof-of-concept fázisban járó fejlesztésük alkalmazása valóban olyan triviális, mint ahogy állítják.
A kutatók terve szerint a hagyományos folyadékkristály helyét a kijelzőkben egy úgynevezett metafelület (nanorészecskék tömbje, amelyeket elektromos feszültség segítségével finomhangolnak) venné át, ami komoly előnyökkel járna a jelenlegi megoldáshoz képest. Az egyik ilyen, hogy ezek a metafelületek akár tízszer kisebbek is lehetnek a folyadékkristály sejteknél ami összességében kisebb pixelekhez, és elméletben akár jóval nagyobb pixelsűrűséghez is vezethet.
A másik, talán még ennél is izgalmasabb előrelépést a képfrissítés terén érheti el a csapat. A technológia lehetővé teszi, hogy az anyag hőmérsékletének megváltoztatásával "az emberi érzékelésnél akár 20x gyorsabban" változtassanak a képen, így akár az 1000 Hz fölötti képfrissítési ráta sem elképzelhetetlen.
A szilícium-alapú technológia hosszabb életciklust, alacsonyabb gyártási költséget és energiafelvételt eredményezne, arról nem is beszélve, hogy a panelek méretét is lehetne csökkenteni, hiszen nemcsak a metafelület foglal kisebb helyet, de például polarizáló rétegre sincs szükség. A projektet vezető Mohsen Rahmani professzor szerint ha találnak egy jó befektetőt, akár 5 éven belül piacképes termékké válhatnak ezek a kijelzők. Ráadásul a technológia teljesen kompatibilis az LCD és LED kijelzőket összerakó gyártósorokkal, gyakorlatilag ugyanazokat az elemeket használják, csak a folyadékkristályt cserélik le.
