Amikor a ma ismert internet fejlődésének második szakaszában egyre-másra jelentek meg a böngészők, lassan kialakult a böngészőháborúnak nevezett jelenség. Ennek első szakaszát leginkább a Netscape Navigator és az akkori Internet Explorer vívta, bár voltak egyéb szereplők, de ezek a 90-es években még viszonylag marginális szerepet játszottak. Aztán 2002-ben elindult a Mozilla, majd 2004-ben a Firefox, és persze 2003-tól ott volt az Apple felhasználókra kihegyezett Safari. A hőskor nagy neve, a Netscape 2008-ban, a 9-es verzióval bedobta a törülözőt, de még ugyanabban az évben elindult a Google saját fejlesztésű böngészője, a Chrome.
Az első front kulcsszava a "milyen" volt
A 2010-es évekbe érkezve kialakult az a négyesfogat, amely nagyon sokáig uralta a böngészőpiacot. A Chrome, az Internet Explorer, a Firefox és a Safari mellett persze voltak már más szereplők is - az Opera addigra a 10.50-es kiadásnál tartott, de a kísérletezők választhattak Lynx, Camino, Maxthon, Lunascape és NetSurf verziókat is, bár a statisztikák szerint kevesen tettek így.
A legnagyobb böngészők azzal próbáltak érvelni saját maguk mellett, hogy milyen minőségben és hűséggel jelenítik meg a weboldalakat. Mivel a szabványok mindig is kissé flexibilisek voltak, simán előfordulhatott, hogy egy oldal teljesen máshogy nézett ki mondjuk Firefox és Internet Explorer alatt, ezért például az elmúlt évtized weboldalainak fejlesztői sokszor vért izzadva kódolták bele ugyanabba a HTML fájlba a különféle böngészők specifikus beállításait. Ugyancsak ez a kompatibilitási ingadozás okozta azt is, hogy egyes böngészők kezdtek embertelenül belassulni, főleg a 2013-ban már 11. verziójához érkező Internet Explorert átkozták emiatt.
A Microsoft böngészőjére egyébként is rájárt a rúd, hiszen az annak idején kiharcolt vezető helyéről erős lejtmenetbe kezdett. Először az antitröszt-perek miatt kapott pofont, itt ugye azért marasztalták el a Microsoftot, mert a Windowsban azonnal egyetlen böngészőként kínálta fel a sajátját, nem hagyva teret a versenytársak számára. Akkor jött a sokak által még mindig felidézett, telepítés utáni böngészőválasztó, és az átlagfelhasználók jó része ekkor szembesült igazán azzal, hogy internetezni lehet mással is. Később pedig már hiába érkeztek az újabb Internet Explorer verziók, sem a kompatibilitási, sem pedig a lassulási spirálból nem tudtak kimászni. Ekkor határozta el a Microsoft, hogy Edge néven új motorra épülő, letisztultabb böngészőre vált, amely 2015-ben érkezett. Viszont a nagy remények nem igazán váltak be annak ellenére, hogy a felhasználók egy része elismerte, hogy az új Microsoft böngésző már egész jól sikerült - viszont addigra már mindenkinek megvolt a kedvence, amit nem adott fel egy új versenyzőért, ami nem kínált többet, csak annyit, hogy már nagyjából ugyanazt a szintet hozza más név alatt. És ezzel el is értünk 2020 elejére, ahol láthatóan egy jó ideje befagyott, viszonylag kis változásokat hozó böngésző-versenyt találunk.
Source: StatCounter Global Stats - Browser Market Share
Egyelőre maradjunk a desktop böngészőknél: itt a Statcounter adatai szerint évek óta nagyjából változatlan szinten vezet a Chrome, amelyet jelenleg az internetezők közel 69 százaléka használ. A második a Firefox 9 százalék környékén, amelyet érdekes módon épp a tavalyi második félévben közelített meg valamiért a Safari. Az Edge 5 százalék alatt vegetál, és igen, még mindig van jó pár olyan felhasználó (3,5 százalék környékén), akik csak az értis Internet Explorerrel szeretnének szörfölni az információs szupersztrádán (bocs).
Új évtized, új csatatér
A Microsoft mindenesetre a héten hivatalosan is újra stratégiát váltott. Bár jó ideje tudvalevő volt, hogy hegesztik a Chromium alapokra helyezett új böngészőt, a bétából a héten lépett ki a megújult Edge. Ebben nagyjából a név és felhasználói felület maradt változatlan, viszont a Microsoft feladta azt a stratégiát, hogy saját renderelő motorral próbálkozzon, tehát 2020-re megértük, hogy a vállalat saját böngészője pontosan ugyanazt a motort használja, amit a legnagyobb versenytárs, a Google szoftvere.
Ezzel pedig a klasszikus böngészőháború-frontot nagyjából lezártnak lehet tekinteni, hiszen már nem arról fog szólni az új évtized, hogy ugyanazokat a weboldalakat különféle HTML-motorokkal rendelkező szoftverek próbálják ugyanúgy megjeleníteni. Kissé torz analógiával olyanná alakult - és még valamelyest alakul - minden ezen a téren, mintha hirtelen az összes autóba pontosan ugyanazt a motort szerelnék gyártmányra, teljesítményre megegyezően. Ilyenkor mivel csábíthatják magukhoz a vásárlókat az autógyárak? Természetesen azzal, hogy ezen kívül mit kínál a járgány - kényelmi funkciókkal, külcsínnel, biztonsági megoldásokkal.
Namármost, egy böngészőben a kényelmi funkciók köre egyrészt nehezen meghatározható. Egy browser leginkább akkor jó, ha ott sincs - ez alatt a legtöbben azt értik, hogy a használatuk közben a megjelenítendő weboldalt akarják látni és minél kevesebbet az eszközből, amely ezt megmutatja nekünk. Vannak persze különféle beépülők, amelyekkel a felhasználók testre szabhatják az élményt és hozzáadhatják azokat a funkciókat, amelyek nekik fontosak, de ez pont szintén megszűnt különbségnek lenni azzal, hogy az Edge már ugyanúgy Chromiumra épülő addonokat használ. Tehát akkor mi marad megkülönböztetésre?
Mutasd gyorsan, védj meg nagyon
Ahogy a különféle adatkezelési és adatszivárgási botrányok tükrében egyre nagyobb fókuszt kap a személyes adatok védelme, és már egy technológiailag átlag alatt képzett felhasználónak is mond valamit a téma, a szakértők szerint ez lehet a böngészőháború legújabb frontja. Ki mennyire véd meg internetezés közben? Ha jelszavakat használok, lakcímet, telefonszámot, bankkártya-adatokat írogatok űrlapokra vagy épp elmentem őket későbbi felhasználásra, ha privát képeket és videókat küldök másoknak, vagy pakolok fel felhőtárhelyekre, mennyire lehetek biztos abban, hogy ezekkel nem él vissza Google, a Facebook, az internetszolgáltatóm, a kormány, a háttérhatalom és az ufók? Mennyire követhetik a tevékenységemet mások, milyen mélyen láthatnak bele, mely oldalakat látogattam és ott mikre kattintgattam?
Pontosan emiatt nő a fejlett országokban is a Dark Web használata - a részben megalapozott paranoia áthatja az egész világot, és persze a legtöbbek számára épp a technológiai alulképzettség miatt sosem lesz igazi alternatíva egy Tor böngésző használata, tehát a "normál" böngészők fejlesztőire vár a feladat, hogy meggyőzzenek mindenkit arról, miszerint az ő szoftverük óvja a legeredményesebben a felhasználók adatait, tevékenységi információit.
Mobilon a helyzet kaotikus
A böngészőháború ráadásul már nagymértékben átköltözött a kisképernyős platformokra. A gyors és mindenhol elérhető mobilnet és az érintőkijelzős eszközök elterjedésével már rég nem vagyunk számítógéphez kötve, netezhetünk metrón, hegytetőn, sőt a megfelelő IP-védelemmel ellátott eszközön még víz alatt is, ha épp úgy tartja úri kedvünk.
Márpedig mobilon egyáltalán nem olyan egyszerű például böngészőt váltani, mint desktopon. Az iPhone esetében például az Apple csak saját webes renderelő technológiáját engedi használni, Androidon pedig ugyan nincs teljes lezárás, de szinte biztosan mindenki Chrome-ot vagy más Chromium alapú böngészőt használ majd, hiszen "ez jár mellé".
Source: StatCounter Global Stats - Browser Market Share
Ahogy a fenti statisztikában látható, mobilon szintén vezet a Chrome, bár a 61 százalék kissé óvatosabb, mint PC-n. Ugyanígy a Safari is erősebb itt a maga közel 23 százalékával - nagyjából az iPhone-ok arányát is jelzi mindez a telefonok között. Ebben a szegmensben elenyésző a Firefox szerepe, ellenben 6 és fél százalékkal megjelenik a Samsung saját mobilos böngészője, valamint még hibahatáron belül van a kínai felhasználókra kihegyezett UC Browser is.
Na, ki hiányzik erről az ábráról? Igen, a Microsoft. A Windows Phone-ok elsorvadásával a redmondi cég elkötelezte magát az Android támogatása mellett: már dolgozik az első Surface mobilon, ami szintén androidos lesz, ennek megjelenésére viszont esélyesen már az Android alá teljes saját ökoszisztémát szeretnének majd prezentálni. Ehhez szinte biztosan hozzátartozik majd az Edge mobilos változata is, amely ráadásul természetesen onnantól elérhető lesz más androidos eszközökre is, készen arra, hogy új frontot nyisson a böngészőháborúban. Viszont ha már Android, akkor ugyebár Chromium alapokra érdemes építkezni, és a mobilos felhasználók akkor fogják hozzáértőként elfogadni a Microsoftot is ezen a platformon, ha addigra bizonyítják, hogy "nagyképernyős" szinten már biztonsággal mozognak a chromiumos világban. Ebben érdemes tehát keresni annak az okát, hogy miért érkezett végül Chromium-alapú Edge a PC-kre: legalább annyira a mobilos jövőre való felkészülés ez, mint a számítógépeken történő aktualizálás. És ennek fényében már kíváncsiak vagyunk, hogy alakul mondjuk öt év múlva egy böngésző-részesedési statisztika. A Mozilla már most nehéz időkre készül és elbocsájtásokkal indította az évet - de az igazi harcban egyelőre a trónon terpeszkedő Google-ra és a Chrome böngészőre figyelnek majd a legtöbben, a trónkövetelő szerepébe pedig - ha jól csinálja - akár újra belebújhat a Microsoft és az Edge.
