Nem indult fényesen az ismerkedés az Intel új asztali processzorgenerációjával, egyszerűen nem stimmelnek a szoftveres alapok, a megvariált felépítésű architektúra sajátosságait egyelőre nem követték le a legnépszerűbb operációs rendszert fejlesztő szakemberek. Annyira nem ideális a helyzet, hogy az Intel maga is beismerte a teljesítményt érintő anomáliákat, dolgoznak a javításokon, amik elvileg december első napjaiban érhetők el a korai vásárlók számára.
Hogy ez a csöppnyi ígéret mennyire lesz elegendő a Ryzen 7 9800X3D ellenében, hamarosan kiderítjük, de akiket nem vonz az AMD kínálata, annak a Core Ultra egy olyan alapban lehet jövőbiztos fejlesztés, mint amilyen az MSI legújabb Tomahawk lapja. Nincs szó zsákbamacskáról, tesztünk első másodperceiben világossá vált, hogy az alaplap pont annyit nyújt, amennyit hirdet magáról. Megnéztük, milyen most az MSI-s szerelési és beüzemelési élmény!
Megszokott és egyedi elrendezés kéz a kézben
Korábban már olvashattál a lapról, bemutatónkban részletesen végigvettük a specifikációs listát, és a nyomtatott áramkör egyes területeinek jellemzőit. Nem soroljuk fel a vezérlők fajtáit, darabszámát és papíron leírt képességeit, inkább csak kiemelünk pár pontot, amikkel minden bizonnyal te is szembesülsz majd az összeszerelés során. Nagy meglepetések most sincsenek (nem is nagyon lehetnek az utóbbi évtized alaplaptrendjeit nézve), az ATX-méret miatt számtalan formájú és kialakítású házba szerelhető be mindenféle probléma nélkül. A csatlakozókat védő integrált hátlap ebben a kategóriában alapvető elem, mint ahogy azt is rögtön látni fogod, hogy mely részekre szerelheted be az SSD-meghajtókat.
Az új Z890 Tomahawk érdekes, és minden bizonnyal szándékos keveréke a jó ár-érték arányú és a felsőbb ársávokban jelen lévő funkcióknak. A könnyű szerelhetőséget egyszerű és kifinomult megoldásokkal teremtik meg: üdvözítő a VGA-kártya kioldását segítő gombos mechanika, az SSD-k rögzítése azonban picit egyszerűbb annál, mint amit a versenytársak kínálnak. Nem rosszabb, de elsőre nem biztos, hogy pontosan tudni fogod a tárhelyek lefogatását, a hűtőbordák levétele azonban ennél nem is lehetne egyértelműbb. Jó hír, hogy minden egyes modul kapott a hőpajzsokból, viszont a legmodernebb szabványt csak a legfelső slot támogatja, a többibe tetszés szerint rakhatod a PCIe 4.0-s példányokat.
Az alaplapnak ezen a részén nem igazán találsz olyan komponenst, ami csodálkozásra adhat okot. Kellő számú ventilátor-, RGB LED-, és egyéb portok, a SATA-csatolókat sem variálták meg, a számítógépház kapcsolóinak és fényeinek bekötését külön adapter segíti. Szokatlan dolgokra inkább az alaplap felső élén számíthatsz. Igen rég láttunk olyan deszkát, ahol a két 8-tűs csatlakozó a RAM-helyek közvetlen közelébe került. Némi extra kábelmenedzsmentet igényel, illetve emiatt picit zsúfolt lett a CPU-ventilátorok és pumpát vezérlő csatlakozások elhelyezése. Mindenképp kövesd a kiírásokat, AiO-hűtő esetén ennek jelentősége van a későbbi, manuális vagy épp automata fordulatszámvezérlés kapcsán.
A rendszer indulását és üzem közbeni állapotát szimpla LED-sor és számkijelzés segítségével követheted, utóbbinál a CPU hőmérséklet valós idejű kijelzése az alapértelmezett beállítás. Mondanunk sem kell, ez sem található meg minden egyes konkurens modellen, pedig a platform életkorából származó működésbeli anomáliák azonosítási idejét jelentősen lerövidíti. A processzorfoglalat környéke az Intel előírásainak és a túlhajtási opcióknak megfelelő, 16+1+1+1 VRM-fázis segíti a CPU teljesítményfelvételét, a hőfokok kordában tartását többrétegű bordázat és gyors hőátadásra képes köztes réteg szolgálja. Egyedül, az lehet furcsa, ha visszanézel az alaplap alsó felére. Egy 8-tűs extra tápcsatlakozó a PCIe-eszközök tápellátását segíti, ami szép gesztus, de egyelőre még egy RTX 4090-nel és több SSD-meghajtóval sem tartunk ott, hogy erre szükség lenne. Netán az MSI már tud valamit az RTX 5090 fogyasztásáról? Hamarosan kiderül.
Első indulás: pipa
A Core Ultra 7 265K tesztünkben még a kezdeti BIOS-verziók miatt elégedetlenkedtünk, szerencsére ez az érzés azóta megszűnt, sőt, az MSI nemcsak a integrált grafikus vezérlőt érintő fagyásokat kiiktató mikrokód-frissítést adta ki, hanem egy újabb kiadásban további hibákat javított. A terméktámogatásra nem lehet panasz, a megújult kinézetű BIOS jóval áttekinthetőbb és modernebb élményt nyújt. Megmaradtak a tipikus gyártói jegyek, mint az alsó sávba helyezett ikonsor, de egészen meglepő volt, hogy az első BIOS-ba lépésnél a gyártó a processzor teljesítményfelvételi kereteit meghatározó profilokat tolja az előtérbe.
A Raptor Lake-problémák óta megjelent Intel követelmények mellett az MSI saját beállításai közül választhatsz, akár úgy indítva az Arrow Lake korszakod, hogy első indítástól számítva korlátlan teljesítményfelvételt adsz a CPU-nak. Rád bízzuk a döntést, amit később megváltoztathatsz, sőt, ezen felül számos egyéb tuningmódszerhez nyúlhatsz. Ha nem komfortos a BIOS, akkor az operációs rendszer alól indítható az MSI Centerben megtalálható AI-segéd, de bevalljuk őszintén, nem teljesen világos, hogy ez a funkció mikor mit csinál. Arra képes, hogy felismerje az adott felhasználási formát, pl. szövegszerkesztésnél "Work" profilt kapcsol, játék esetén pedig értelemszerűen átvált, de az "optimalizált környezet" picit túltolt marketingüzenetnek tűnik.
Ennél többet és konkrétabbat kaphatsz, ha például beveted az Intel XTU-t, a "Speed Optimizer" rátesz egy lapáttal a processzor gyári frekvenciáira. Nem túl sokat, de a növekmény érezhető lesz, különösen a játékok minimum FPS-értékeinél. Több jár akkor, ha mindezt a BIOS-ban csinálod, és az előbb említett MSI-teljesítményprofilokat engedélyezed, sőt, arra is van lehetőséged, hogy az integrált NPU-t tuningold. Kell ennél több? Csak egy nagyobb sebességű RAM kit, megnövelt "north bridge" frekvencia, és máris visszatérhet az Intelbe vetett hited.
Apróbb repedések a fejsze nyelén
A hardveres alapok jók, ezen nincs mit tovább ragozni, az 5 Gb/s-os Intel Killer LAN az egyik, ami miatt a Tomahawk vonzóbb lehet kategóriatársaihoz képest. A gondok a segédprogramoknál kezdődnek: az első Windows-indulás során felbukkanó meghajtófrissítést kezelő program bezárásra soha többet nem jön elő, ami kínos pont egy olyan platformnál, ami még a Microsoft rendszerének is nagyon új. Az MSI Center feltelepítése sem oldja meg ezt a feladatot, illetve az egész program működése és tudása furcsa, és nem annyira komplex, mint amit pl. az ASUS kínál. Természetesen nem akarunk itt is az Armoury Crate-hez hasonló szörnyet használni, de a hardverinformációs rész lehetne részletesebb, és pl. az AI-segéd többet is elárulhatna magáról az erős marketingmondatokon felül.
A Mystic Light fényvezérlés viszont korrekt, nagy kár, hogy a Tomahawk pont nem rendelkezik semmilyen RGB-világítással. Persze, ez lehet erény is, de ha épp kedved támadna egy kis fényjátékra, akkor egyedül a többi részegységben és az utólagosan hozzákapcsolt LED-csíkokban bízhatsz.
Kezdésnek nem rossz
Bemutató cikkünkben még nem közöltünk magyar árat, de sejtettünk, hogy a kategória élére érkezhet a Z890 Tomahawk WiFi. Így is lett, a 140 ezer Ft-os ár ugyan nem sokkal, de kedvezőbb egyes konkurensekhez képest, és erősen kompetitív, ha a pillanatnyi árfolyamváltozásokat is figyelembe vesszük. A főbb specifikációkban pontosan azt nyújtja, mint a csúcskategória, és túlhajtásnál sem kell szerénykedned vele, a Core Ultra 9 mellett befogadja a 9000 MT/s sebességű RAM-okat is. A szerelhetősége remek, a szoftveres körítés a gyártóra jellemző jegyeket hordozza magán, picit fura, de szerethető és napról napra fejlődik. Egy ideális kezdőpont, ha még nem volt MSI-s alaplapod; és ez igaz az AMD-s vonalra is.
