Kifejezetten furcsa közleményt jelentetett meg a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság azzal kapcsolatban, mire lehet felkészülni a koronavírus miatt megszaporodó otthoni munkahelyek és egyéb internethasználati változások miatt, és hogyan lehet elősegíteni azt, hogy ne omoljon össze a szolgáltatás. A dokumentum eléggé borús színben festi le a helyzetet - mármint nem a koronavírussal kapcsolatos egészségügyi, társadalmi vagy gazdasági helyzetet, azok ugyanis valóban borúsak, hanem a fentiek internetre gyakorolt hatását, ami viszont a jelek szerint egyáltalán nem ilyen indokolt.
Nézzük csak, mit ír az NMHH. Ne küldözgessünk hatalmas csatolmányokat, ne nézzünk streamelve full HD filmeket, videókonferenciák és egyéb chatprogramok használatakor csak a hangot kapcsoljuk be, a videót ne... Ennyire törékeny lenne a hálózat? Szerencsére nem erről van szó.
Mit bír az internet?
Azt persze így kapásból nem lehet számszerűsíteni, hogy meddig lehet srófolni akár az internet egészének, akár pedig ezen belül a magyar hálózatok terheltségét. Az tény, hogy a mobilszolgáltatók egyöntetűen már tapasztalták a kihasználtság növekedését, de mindegyikük azt nyilatkozta, még bőven vannak tartalékok a rendszerben és képesek igény esetén bővítésekkel is segíteni.
De mi okozhat egyáltalán plusz terhelést? Hiszen első blikkre mondhatnánk azt is, hogy az otthonról dolgozók esetében csak annyi történik, hogy máshol ülnek, tehát nem a céges internetet, hanem az otthonit használják ugyanazokra a feladatokra. Ezt azért árnyalja az, hogy a home office-okban nincs lehetőség közvetlen csoportmunkára és kommunikációra a munkatársakkal, így hát egy csomó ilyen funkciót online eszközökkel kell megoldani. Az olyan általánosan elérhető eszközöktől, mint a Skype, a Google Duo és társai, egészen a céges szinten használt rendszerekig, mint a WebEx, sokféle videós csevegő- és konferencia-megoldás létezik, amelyeket mostanában minden bizonnyal többen fognak használni, ezekkel helyettesítve a személyes kontaktust. Ez pedig valóban "többet eszik" a hálózatból, ahogy néhány olyan eszköz is, mint a különféle csoportmunka-megoldások, webes dashboardok, prezentációs eszközök.
Alapvetően azonban elmondható, hogy a legnagyobb folyamatos terhelést mindenképp a videós adatok adják, egyértelműen a kommunikációs típus nagy adatsűrűsége miatt. Emellett persze azt is számításba kell venni, hogy egyes munkakörökben (videószerkesztés, képretusálás, 3D modellezés) szükség van nagy fájlok ide-oda mozgatására is, amelynek egy részét eddig a céges belső hálózaton oldották meg a munkatársak, de az ilyen munkakörök azért ritkábbak, mint az otthoni irodába költöző irodisták egészéé. Tehát az egyelőre nem fenyeget, hogy valóban bedugítaná a netet a home office-ok megnövekvő adatforgalma - az viszont már más kérdés, hogy az otthonokban tapasztalható sebességre milyen hatással van a munkahely beköltöztetése, és ez az a terület, ahol oda kell figyelni a részletekre.
Bogyó és Babóca az online meeting ellen
A gondot egyrészt az okozhatja, hogy az otthoni internetkapcsolatok sávszélességét nem feltétlenül a folyamatos, sok szálon futó használatot szem előtt tartva rendeltük annak idején. Tudjunk Facebookozni, jöjjön rajta a Netflix röccenésmentesen, (((gyorsan lepörögjön a torrentezett játék))), és tudjunk Skype-olni az angliában mosogató gyerekkel - erre nagyjából elég még a legalapabb előfizetés is.
Akkor viszont már gond lehet, ha egy időben az egyik otthoni gépen videokonferenciázik apu, míg a másik gépen anyu a nyomdára előkészített, óriási tiff fájlokat próbálná feltölteni a céges fájlszerverre, miközben az egyik gyerek online játékkal játszik, a másik pedig 4K-ban streameli a mesét. Ilyenkor bizony már előfordulhat az, hogy az egyszerre jelentkező nagyobb terhelés konkrétan a lakás fel- és letöltési sávszélességét telíti túl, onnantól pedig jöhetnek a megszorítások.
Érdemes mindezt megelőzni azzal, hogy tesztelünk: nézzük meg az otthoni eszközök egyidejű használatával, vajon mennyit bír a saját előfizetésünk, kombináljunk lefelé és felfelé irányuló adattípusokat, nagyfelbontású streamet, videós beszélgetést, fájl le- és feltöltést, és figyeljük, elérjük-e a plafont. Ha igen, még itt is van lehetőség orvosolni a problémát akkor, ha a szolgáltatónknál a lakcímünkre van nagyobb csomag, ezekre ugyanis általában online megrendeléssel is válthatunk úgy, hogy azt távolról kapcsolják át, tehát akár már másnap szélesebb kaput nyithatunk a net felé.
Ha belül van a hiba
Mielőtt azonban rögtön a külső okokat keresgélnénk, érdemes azt is megnézni, nem a saját kis belső hálózatunk konfigurációja okozza-e a problémát. Simán előfordulhat ugyanis, hogy egyetlen, általános használatra kitalált kis Wi-Fi router csücsül valahol a nagyszobában, amire mindenki vezeték nélkül próbál kapcsolódni, és ilyenkor egész egyszerűen ez a csatlakozási módszer okoz lassulást vagy akadást. Ha tudjuk, a nagyobb hálózati igényű gépeket használjuk vezetékes üzemmódban, az Ethernet portokon és kábeleken átáramló adatok ugyanis felszabadítják a Wi-Fi kapacitását.
Azt is tartsuk szem előtt, hogy ha a hagyományos "egy lakás, egy router" konfigurációban maradunk, más és más hatékonysággal kommunikál majd a nagyszobai tévé, a konyhában működtetett tablet, a gyerekszobai játékkonzol és a pincében kialakított home office laptopja. Számít a távolság, a fizikai akadályok (falak, bútorok és egyebek), valamint akár a szomszédok Wi-Fi hálózatai által okozott interferencia is.
Alapesetben tehát egyrészt gondoljuk át, hol igazán optimális elhelyezni a routert, és hogy hol használjuk majd a különféle eszközöket. Természetesen az igazán profi megoldás valamilyen mesh rendszer alkalmazása, amellyel a teljes lakást jól elhelyezett node-okkal "szórjuk be", így jóval kevésbé vagyunk kitéve a fizikai akadályok és a távolság káros hatásának.
Odafigyelés és türelem
Azért persze van néhány tényleg hasznos pont az NMHH és mások által is osztogatott tanácsokban - igaz, ezek nem csak a karantén és home office ideje alatt megfontolandók, hanem úgy általában is. A nagy fájlok csatolásáról tényleg érdemes leszokni, ezek valóban feleslegesen terhelik a hálózatot, bár persze egyszer az is megröccenti a sávszélességet, amikor ugyanezt a fájlt feltöltjük valamilyen cloud tárhelyre. Az viszont már sokkal kényelmesebb lesz, amikor ezt sokadszorra osztjuk meg, ilyenkor csak egy link vándorol, nem a 10-20 gigás csatolmány újra meg újra. Nem is beszélve arról, ha mondjuk valamit egy bővebbre eresztett csoport minden tagjának küldjük el (és aztán valami hiba miatt ugyanez még ötször visszapattan a céges szerver vagy a levelezőszolgáltatás mailer daemonáról).
Arra egyelőre biztosan nincs szükség, hogy a 4K tévénken 360p-ben, kockás-mákos módban nézzük a filmeket, ez nem vágja haza a magyar és nemzetközi internetet. Legfeljebb azt nézzük meg, hogy az otthoni hálózaton ne akkor kezdjünk el így streamelni, amikor más valami fontosat csinál. Az pedig nagyjából egyértelmű, hogy a folyamatos sávszélesség-égető tevékenységeket csak akkor tartsuk életben, amikor valóban használjuk őket, tehát csak azért ne hagyjuk bekapcsolva a csoportos Skype konferenciát, mert úgy unatkozunk, hogy 12 órán keresztül virtuálisan magunk körül tudjuk a haveri társaságot.
Érdemes végignézni, mi kapcsolódik folyamatosan a netre és munkaidőben leállítani a nem szükségeseket. Ha a NAS egész nap tölti vissza a (természetesen legális) torrenteket, esetleg hagyjuk a dolgot estére, ahogy a különféle okosotthon-kütyü egy része is felesleges, főleg azok, amelyekkel távolról vezérelhetjük a lakást. Ha otthon vagyunk, akkor ugyebár minek...
Emellett pedig, ha az épp aktuális helyzetben nem segít sem a szolgáltató sávszélesség-bővítése (mert azt mondjuk csak holnap kapcsolják át), a router áthelyezése vagy egyéb trükk, a kevésbé fontos tevékenységeket intézzük mobilneten, főleg azután, hogy a magyar szolgáltatók is különféle kedvezményekkel segítenek.
