Minden elképzelhető oldalról komoly támadás érte az Intelt az elmúlt évben, ráadásul nem is teljesen alaptalanul. Az elkényelmesedett, monopolhelyzetbe került cég vasmarokkal fogta vissza a fejlődés ütemét, miközben az árakat magasan tartotta, egészen addig, amíg váratlan helyről kapta az első pofont - a többi pedig szinte azonnal követte ezt. Ugyanakkor hiába lehet sok rosszat elmondani az x86-os processzorok atyjáról, egyszerűen tény, hogy a legújabb, nyolcadik generációs Intel Core processzorcsalád nagyon jól sikerült. Az egyetlen gond csupán az, hogy elérhető árú alaplap nem létezett hozzá egészen mostanáig.
Z370 után szabadon
A 2017 tavaszán berobbanó AMD Ryzen processzorok hamar észhez térítették az Intelt, aki elsőként kapkodni kezdett, majd közel fél évvel előrébb hozva, szeptemberre időzítette a Coffee Lake kódnevű CPU-k bemutatását. Miután a gyártástechnológia és a stabil, kiforrott microarchitekturális alapok adottak voltak, viszont idő nem sok jutott a fejlesztésre, a gyártástechnológiát és a processzormagokat is újrahasznosította az Intel. Ez azt jelenti, hogy a legújabb, nyolcadik generációs CPU-k magjai ugyanarra a számítási teljesítményre képesek, mint az előző generáció egységei. Az integrált memóriavezérlő sem sokat fejlődött, csupán gyorsabb RAM-ok kezelését hozták be, a grafikus modul pedig még ennyit se lépett előre. Mégis, egyetlen fejlesztés elegendő volt a sikerhez: minden processzorhoz két fizikai magot adtak a mérnökök, miközben a fogyasztás és a hőtermelés nem változott. Ez pedig hatalmas és régóta várt előrelépés, ami a fanyalgást egycsapásra rajongássá változtatta - egészen addig, amíg ki nem derült, hogy olcsó alaplap bizony nincsen hozzá (a Meltdown és Spectre gondokat most nem emeljük ki külön, de sajnos itt is számonunk kell velük).
Merthogy az új processzorok hiába azonosak fizikailag a hetedik generációs Core CPU-kal, az LGA1151 foglalat is megegyezik, az Intel mégis ragaszkodott hozzá (áramellátási okokra hivatkozva), hogy új chipkészlet és alaplap-generáció is készüljön. A Z370 szeptemberben érkezett, de ezek az alaplapok kivétel nélkül a felsőkategóriában jelentek meg. Egészen április elejéig kellett várnunk, amikor az Intel végre zöld jelzést adott az alaplapgyártóknak, akik azonnal elárasztották a piacot a valóban megfizethető, modern LGA1151-es alaplapokkal. Ezek közül teszteltük le a Gigabyte H370-es és B360-as modelljeit.
Gyengébb, mégis fejlettebb
Eddig is jellemző volt a processzor, chipkészletek és foglalatok világára a káosz, ám ez a mostani, széttagolt megjelenés minden képzeletet felülmúló kavarodást hoz. A Z370 a jelenlegi kínálat legerősebb tagja, itt kapjuk meg a tuningot, az SLI/CFX-hez szükséges PCI Express vonalak leosztásának lehetőségét és a teljes értékű RAID-támogatást is. Ugyanakkor az eltelt fél évben az Intel mérnökei sok fejlesztést beépítettek a chipkészletekbe, így a H370/B360 és a H310 olyan funkciókat is kínálnak, amelyek a Z370-ben nincsenek benne.
Fentről haladva a sorban a Z370-et a H370 követi. Itt CPU- és RAM-tuning nem támogatott, ellenben megjelent a CNVi technológia. A Connectivity Integration egy speciális modul, amely az alaplapi chip, illetve ultramobil megoldásoknál az SoC része. Korábban egy Wi-Fi vezérlőnél nem csupán a rádiós modulról, hanem annak vezérléséről is gondoskodni kellett, ez pedig külön chipeket, memóriát stb. igényelt. Ezeket egy az egyben az alaplapi vezérlőbe költöztette az Intel, ami egy chip vagy egy SoC költségét nem különösebben növeli. Ugyanakkor a CNVi-n kapcsolódó Wi-Fi vezérlő ezáltal már csupán a rádiós részt tartalmazza, amely nagyon olcsón és egyszerűen, kis helyen kivitelezhető. Ennek előnye, hogy az új rendszerek még kisebbek lehetnek, a Wi-Fi ac kiépítés pedig valóban filléres extra lesz. A CNVi-hez természetesen kártyákat is kínál az Intel, amelyek M.2 (2230) és mini M.2 (1216) méretben érhetők el. A kis méret ellenére semmi akadálya az akár 1,73 Gb/s-os sávszélesség elérésének, ehhez a Dual Band, 2×2 Wi-Fi ac 9560NGW modulra van szükség. Egy ilyen, mini M.2-es kártya a 12×16 mm-es mérete mellett 0,8 grammot nyom csupán.
A CNVi-n felül a legfontosabb újdonság a natív USB 3.1 Gen2 megjelenése. Ez a legfrissebb USB-szabvány, amely 10 Gb/s sávszélességet kínál, visszafelé kompatibilis minden elődjével és Type-A, valamint Type-C csatlakozókat is támogat. A H370/B360 chipek négy ilyen csatlakozást képesek kezelni, míg ezt a Z370 lapoknál külön vezérlővel kellett megoldaniuk a gyártóknak. Fontos tudni, hogy a H310 nem kínál USB 3.1 Gen2 kapcsolatot.
Ahogy táblázatunkból is látszik, a H370 a tuningot leszámítva szinte mindenre képes, amire a Z370, sőt, annál a CNVi-vel és USB 3.1 Gen2-vel többet is kínál. A B360-nál már kevesebb a PCIe vonalak és az USB portok száma, továbbá a RAID-ről is le kell mondanunk, ellenben az ár még barátságosabb. A legolcsóbb a sorban a H310, azonban ahogy elődeinél, úgy itt is fájdalmas kompromisszumokkal jár a spórolás: fontos, modern szolgáltatások hiányoznak, így ezt senkinek sem ajánljuk.
Ugyan nyár végéig még várnunk kell, de már most lehet tudni részleteket a folytatásról. A soron következő Intel chipkészlet a Z390 lesz, természetesen a csúcskategóriában, amit az is jelez, hogy itt várható az első, 8-magos, megfizethető Core processzor. A pletykák arról is szólnak, hogy ezúttal a visszamenőleges kompatibilitást megkapjuk, jelentősen több lesz a PCIe vonal is és ez a chipkészlet a 10 nm-es Ice Lake CPU-kat is kezeli majd.
Barátságos Aorusok
A Gigabyte két Aorus alaplapot küldött tesztünkre, melyek jól példázzák, mit kell tudnia egy alaplapnak 2018-ban. Mindkét modell gamernek tekinthető, köszönhetően a vagány dizájnnak, a szuper, végletekig programozható világításnak és az olyan extráknak, mint például a megerősített foglalatok, valamint a minőségi LAN- és audio-vezérlők. A H370-es modell felsőkategóriás gép alapjának is tökéletesen megfelel, akár NVMe SSD RAID-et is kiépíthetünk, az audio kodek pedig abszolút elsőosztályú.
A B360 nagyjából 6-8 ezer forinttal olcsóbb, mint a H370, vagyis belépőszintű és középkategóriás gépekbe szánja a gyártó. A barátságos ár mellett azonban nincsen szégyenkezni valója: kapunk RGBW-világítást, megerősített foglalatot és jó LAN vezérlőt is. Sajnos az audio kodek már nem a legmodernebb, de ettől még nem csapnivaló. A hátlapra ezúttal is került Type-C port, azonban ez az USB 3.1 Gen1 szabványra képes - a Gen2-höz a Type-A portot kell használnunk.
A mérések során nem tapasztaltunk komoly eltéréseket a két lap között, sőt, olyannyira fej-fej mellett teljesítettek, hogy sebesség alapján nem is érdemes megkülönböztetni a két lapot. Bámulatos mérnöki bravúrról (vagy véletlenről?) árulkodik ugyanakkor, hogy a H370-es lap egy leheletnyit gyorsabb volt szinte minden teszt alatt, mint a B360-as modell, ám ezt szabad szemmel nem lehet észrevenni.
A sikerlapok
A nyolcadik generációs Intel Core CPU-khoz készült, új H370-es alaplapok állig felszerelt, de a Z370-nél olcsóbb modellek, amelyek a tuning helyett a szolgáltatásra és a dizájnra fókuszálnak. A hazai piacon ennél is nagyobb sikerre számíthatnak az olyan lapok, mint például a Gigabyte B360 Aorus Gaming 3 WiFi: az alacsony ár ellenére fejlett, modern szolgáltatásokat, RGB-világítást és jó dizájnt kínálnak, miközben vannak olyan gyorsak, mint a H370-es vagy akár a Z370-es alaplapok.
