Évek teltek úgy el, hogy az Intel nem volt hajlandó különösebben nagy energiát fektetni az x86-os processzorok fejlesztésébe, azonban váratlan helyről, az AMD-től kapott egy pofont tavasszal, ami azonnal felrázta a Core processzorcsalád készítőjét. Az Intel nem is várt sokáig, azonnal megkezdte új termékeinek bevezetését a piacra, ami hatalmas kavarodást okozott minden területen, legyen szó akár mobil, asztali, belépő- vagy csúcskategóriáról.
Az Intel X299-es chipkészletekkel nyáron megérkeztek a HEDT (High-End Desktop) méregdrága processzorok, amelyeket ősszel a megfizethető, nyolcadik generációs Core i7-es modellek követtek. Már itt is kettévált a bejelentés mobil és asztali verzióra, sőt, ezekből is csupán az első változatokat kaptuk meg, ugyanis generációkon belül is felszabdalta a termékskálát az Intel, ezzel megteremtve a totális káoszt termékskálájában. Cikkünkben az asztali, nyolcadik generációs Intel Core i7 processzort (Coffee Lake) teszteltük le, amely nem titkoltan a tavaszi Ryzen-támadást hivatott visszaverni a megfizethető, felsőkategóriás CPU-k mezőnyében.
Kapkodás és zűrzavar
Kevesen hittek benne, hogy az AMD-nek valóban ilyen jól sikerül a Ryzen, a leghangosabb szkeptikus pedig az Intel volt, így hatalmas felfordulást okozott, amikor mégis olcsón jó CPU-t kaptak a felhasználók. Az Intel ezért megrázta magát és az eredetileg 2018. elejére időzített, nyolcadik generációs Core processzorokat átütemezte őszre, ami sok bonyodalmat okozott. A notebookokba és hibridekbe megérkezett Kaby Lake-Refresh modellek után következett az asztali PC-khez szánt Coffee Lake kódnevű fejlesztés, ahol továbbra sem kapjuk meg a régóta ígért 10 nm-es gyártástechnológiát, sőt, még legalább egy teljes évet kell erre várnunk. Helyette a frissített Kaby Lake-alapokat használták fel a mérnökök, fejlesztették a grafikus modult és némi nyers erőt is bevetettek a siker érdekében.
A nyolcadik generációs Intel Core processzorok nagy újdonsága, hogy a magok számában feljebb ugrottak, így a Core i7-es modellek - ahogy a tesztben szereplő Core i7-8700K is - immáron hat darab fizikai maggal dolgoznak, amelyhez természetesen jár a Hyper-Threading technológia (HTT), hogy logikailag egyszerre akár 12 programszállal is elbánjanak ezek a processzorok. Az új Core i5 is megkapja a hatmagos felépítést, míg a Core i3 végre négymagossá lép elő, a Pentiumok pedig a HTT-vel erősítenek. Ez határozott előrelépés a párhuzamosítás felé, főleg annak fényében, hogy az Intelnek sikerült a magas órajeleket is megtartania. Pontosabban a Core i7-8700K esetében elődjéhez, a 7700K-hoz képest az alapórajel 4,2 GHz-ről 3,7 GHz-re csökkent, azonban a 4,5 GHz-es Turbo Boost 2.0 mód 4,7 GHz-re módosult. Az LLC (Last Level Cache) gyorsítótár mérete is jelentősen nőtt 8-ról 12 MB-ra, a memóriavezérlő pedig már a DDR4-2666-os modulokkal is elbánik. A grafikus vezérlő elnevezésében történt egy frappáns, de fontos változás: a HD Graphics mostantól UHD Graphics, amivel az Intel arra kíván utalni, hogy a videokimenetek mostantól a 4K 60 Hz-es felbontást is támogatják. Ez natív DisplayPort 1.4 kimenetet és HDMI 2.0a-t jelent, amelyre már nagy szüksége volt ennek a platformnak.
Az új processzorok a már jól megszokott LGA1151 foglalatba illeszkednek, sőt, lábszámban és fizikai kialakításban is tökéletesen kompatibilisek a 6. és 7. generációs Intel Core CPU-kal. Sajnos azonban hiába a hasonlóság, a 8. generációs processzorok csakis új chipkészlettel hajlandók együttműködni, ez pedig még az Inteltől is szokatlanul rideg hozzáállás a kompatibilitás tekintetében. "Miután már megjelenés előtt rengeteg kritika érte az Intelt emiatt, változtatott stratégiáján és megnyitotta az átjárást minden LGA1151 platform között" - szeretnénk ezt a hírt olvasni, de sajnos nem fogjuk. Ehelyett azzal magyarázta az Intel az inkompatibilitást, hogy a lábak száma ugyan megegyezik, a foglalat alakja ugyanaz, a lábak kiosztása mégis más, így elképzelhetetlen a kompatibilitás későbbi megvalósítása, mivel ennek hardveres akadályai vannak. Persze ebben az esetben nem ártott volna a foglalaton változtatni egy kicsit, hogy elkerülhető legyen a téves konfiguráció-összeállítás.
Evolúciós bukdácsolás
A Coffee Lake processzorokat forradalminak nevezni két extra mag és néhány ráncfelvarrás miatt túlzó lenne, ugyanakkor ezzel a generációváltással új platform is érkezett. A 300-as szériába sorolódó chipkészletek közül jelenleg csupán egyetlen egy, a Z370 érhető el, amely egyenes leszármazottja a Z270-es chipnek. A szolgáltatásokat, teljesítményt nézve szinte semmi sem változott, sőt, maga az Intel is annyit ismer el, hogy csupán a VRM-részt erősítették meg annyira, hogy a hatmagos CPU-k se jelentsenek gondot. Illetve egyvalami mégis változott: az AMD-t látva az Intel is alaposan megemelte a PCIe 3.0 vonalak számát, így az eddigi 8-12 helyett itt már 24 PCIe 3.0-t kínál a chipkészlet, az M.2 NVMe SSD-ket pedig már a CPU-ba is be lehet kötni. Az apró eltérések ellenére azonban a Z170-Z270 és a Z370 között semmiféle átjárás nincsen, sem a processzorok, sem a chipkészletek oldalán. A Z270-es alaplapok ezért továbbra is a piacon maradnak, ami már csak azért is indokolt, mert egyrészt alig félévesek, másrészt a 7. generációs Intel Core CPU-k is még jó darabig piacon lesznek.
A kapkodással az Intel ezzel alaposan összezavarja a felhasználókat, ráadásul a később, 2018 elején érkező 300-as chipkészletek már többre lesznek képesek. Kapunk például natív USB 3.1 Gen2-t, egy Modern Standby elnevezésű, szuper-alacsony fogyasztású készenléti módot, előkészítést az új Thunderbolt 3.0 chiphez és Wi-Fi ac+Bluetooth 5 alaplapi chiphez is. Várhatóan erre épülnek majd az új H- és B-szériás alaplapok, illetve nem kizárt, hogy már jövő év tavaszán leváltják a Z370-et egy Z390-es, frissített chipkészletre.
A Core i7-8700K-t egy minden hájjal megkent, felsőpolcos Gigabyte lapban teszteltük, ami annak ellenére, hogy csupán pár hónappal a Z270-es társa után érkezett, mégis tartogat több, nagyon kellemes meglepetést is. Ennek tesztjét az októberi PC World magazinban olvashatjátok.
A legjobb gamer CPU
A valaha készült legerősebb játékos processzorként hirdette meg az Intel a 8. generációs Core i7-8700K-t és ezzel mi is egyetértünk. A Ryzen 7 kiválóan teljesít mindenféle munka, szerkesztés, modellezés, tömörítés stb. alatt, de a CPU-ra érzékeny játékok terén még mindig az Intel architektúrája vezet. A 7. generációval összehasonlítva több magot, magasabb turbó órajelet, nagyobb LLC gyorsítótárat és gyorsabb memóriát kapunk, így nem is kérdéses, hogy a Coffee Lake-S jól teljesít. A korábbi Core i7-es modellekkel összehasonlítani nem lenne fair, a két extra maggal nem lehet versenyezni. A Ryzen 7 azonban 8 darab, teljes értékű magot kínál szintén fejlett microarchitektúrával, így ahol tényleg a párhuzamosítás számít, ott az AMD processzora győzedelmeskedik (AIDA64, CineBench R15).
Ennek az előre lépésnek őszintén örülünk is, különösen annak fényében, hogy a TDP nem növekedett, sőt, a tuningpotenciál is kiváló (a 4,8-5 GHz könnyedén elérhető), azonban a platformmizéria megmérgezi az egész generációváltást. A kompatibilitás és az új szolgáltatások teljes hiánya bosszantó, ráadásul már most lehet tudni, hogy kb. félév múlva jön egy kompatibilis, több fontos újdonsággal megpakolt platform ezekhez a processzorokhoz.
Végül az árat is figyelembe kell vennünk az új Intel Core i7-8700K értékelésekor. Itt az Intel árlistája szerint nagyjából 10 százalékos áremelkedéssel számolhatunk a 7000-es szériához képest, illetve az újdonság miatt a különbség az első néhány hónapban ennél is nagyobb lehet.
Ajánlani nem egyszerű az új Intel processzort és platformot. A Z370-es chipkészlet kizárja a belépőszintet, a felsőkategóriában pedig a hetedik generációról váltani nem éri meg. Ha új PC-t építünk, vagy régi, elavult asztali gépünkön végeznénk nagygenerált és nagyon fontos a játék alatti maximális teljesítmény, az Intel Core i7-8700K-val jó vételt csinálunk. Ez azonban a felhasználók vékony rétege csupán, mindenki más munkára válasszon bátran (akár kisebb) AMD Ryzent, vagy várja meg az olcsóbb Intel Core i5-8000-es processzorokat és az újabb 300-as alaplapokat.
