Tény, hogy jelenleg az Intel és az AMD verseng a vásárlók kegyeiért - és a helyzet az, hogy a mostani állapot még mindig sokkal jobb, mint mondjuk 5 éve. Az AMD néhány elbaltázott fejlesztésnek köszönhetően parkolópályára került, hosszú-hosszú ideig használható chipeket csak az Intel gyártott.
Szerencsére ez már a múlt: az AMD-nél nem adták fel, így hosszú és kemény munka eredményeképpen a Ryzen termékcsaláddal a vállalat egy csapásra visszahelyezte magát a térképre, 2017 óta piaci részesedése újra nő.
Azok számára persze, akik régóta figyelemmel kísérik a processzorok piacát, nem lesz nagy meglepetés, ha azt mondjuk: ez a szegmens emberemlékezet óta kétszereplős. Bár nem volt ez mindig így, a korábbi "jelentős" szereplők gyorsan kikoptak.
A Cyrix vagy a VIA neve a 40-es korosztály számára még mond valamit, a fiatalabbak viszont hírből sem ismerik ezt a két nevet. Pedig volt idő, amikor a VIA nevével fémjelzett 5x86-os Cyrix processzorok nemcsak árban, hanem teljesítményben is tudták verni a konkurenciát. Ha valaki 486-os foglalatba szeretett volna olyan procit dugni, amely (közel) Pentium teljesítményt nyújtott, a VIA szállította hozzá a remek megoldást.
Aztán történt egy kis baki, a következő generáció(k) mellékvágányra futott(ak), a népszerűségvesztést pedig a VIA igazán komolyan nem is próbálta meg kijavítani. Érthető okokból persze: az Intel és az AMD gőzhengerként robogtak előre, velük csak irdatlan mennyiségű fejlesztési költség mentén lehetett volna (és lehetne!!!) versenyezni. Úgy ráadásul, hogy az eredmény nem volt garantált. Mint ahogyan most sem az.
Ez tulajdonképpen az alfája és omegája annak, hogy miért kétszereplős a piac! Ugyan mind az elvi mind pedig a technikai lehetősége megvan annak, hogy bárki fejlesszen asztali gépbe/notebookba való processzort, azonban 99% az esélye annak, hogy ablakon kidobott pénzről van szó, amely sosem térül meg. Pénzben kifejezve biztosan nem!
Azonban tény, hogy a világ nemcsak a pénzről szól, és adott esetben megbízhatósági szempontok vagy függetlenedési irányvonal mentén megtérülhet egy befektetés. Ezen elvek mentén haladva persze csak rétegigények teljesítéséről, kielégítéséről beszélhetünk.
Apple M1 - támad az ARM
Az Apple nem először cseréli le a processzort valami teljesen új megoldásra - olyan új technológiára, amely nem, vagy csak kompromisszumok árán kompatibilis a régivel. Az Apple piaci részesedése mindössze 7 százalék, mégis az egyetlen gyártó, amely megengedhet magának egy x64-ARM váltást. Mégpedig azért, mert nemcsak az új processzor, hanem az operációs rendszer is saját kézben van, a fejlesztők és a felhasználók pedig egyaránt lojálisak - így a lemorzsolódás veszélye egészen minimális. Inkább mindenki mindent szépen lefejleszt, valamint mindent szépen megvesz újra.
A cupertinoi gyártó egyébként nem először vált: a Macintosh gépek eredetileg Motorola 68000-es processzorral jöttek ki, ezeket váltotta 1994-ben a PowerPC, 2006-ban pedig az Intel Core széria.
A mostani váltásra elsősorban az Intel bénázása miatt került sor, és a dolgot az tette lehetővé, hogy az Apple az iPhone-okba és iPadokba elég régóta saját maga tervezi a rendszerchipet - így a mérnökök pontosan tudták, hogy mit tudnak kihozni a rendelkezésre álló erőforrásokból. Az M1 nem is sikerült rosszul!
Az x86-os alkalmazások futtatásakor annak ellenére van partiban az Intel chipekkel, hogy ezen programok futtatása virtuális környezetet igényel. Ne legyenek kétségeink: az Apple-nél be fog jönni (valójában már be is jött) az ARM architektúrára való átállás. Nem úgy, mint anno a Microsoftnak, amely nem tudta elfogadtatni a felhasználókkal azt, hogy az ARM-on futó Windows RT-nek a normál Windows 8-hoz képest számos korlátja volt, többek között az, hogy a klasszikus alkalmazásokat egyáltalán nem tudta futtatni.
Elbrus - az orosz csodafegyver
Tegye fel a kezét, aki meglepődik azon, hogy az egyik különutas versenyző Oroszország! Elbrus. Nem cseng ismerősen? Nem véletlen! Noha asztali gépbe, munkaállomásokba tervezett chipről van szó, garantált, hogy ezzel nem fogunk összefutni egyetlen bolt polcán sem. És nemcsak azért, mert a chip egyedül Oroszországban érhető el. Hanem azért is, mert még ott sem veheti meg bárki: az Elbrus a kormányzati infrastruktúra részeként főleg a katonai gépezetben kamatoztatja a titkosítással kapcsolatos erényeit, emellett pedig a kutatásoknál és más olyan környezetben vetik még be, ahol szenzitív adatokkal folyik a munka.
Technikailag egyébként nem igazán modern chipről van szó: a 16 nm-es csíkszélességgel készülő processzorok 2 Ghz-es sebességre képesek, és 1,5 TFLOP számítási kapacitást kínálnak.
Csak összehasonlításképpen, az Apple-féle M1 az Apple saját mérések szerint ennél jóval gyorsabb, 2,6 TFLOP-ra képes. Viszont az Elbrus használhatóságát jelzi, hogy az x86-os programokkal is kompatibilis, és akár Windows is fut rajta.
Zhaoxin - hát persze, hogy Kína
Kína viszonya nemcsak az USA-val, hanem úgy általában a világ egészével érdekes. Részben ebből, részben a nacionalizmusból adódik, hogy ha Kína valamit meg tud csinálni saját maga, akkor azt meg is csinálja. Elsősorban azért, hogy a más gyártókra, más országokra vonatkozó függőséget megszüntesse, vagy legalábbis csökkentse.
A Zhaoxin egy felettébb érdekes versenyző - hiszen nemcsak, hogy asztali processzort gyárt, hanem hardveres x86 kompatibilitással rendelkező processzort készít a vállalat.
Ezt pedig azért teheti meg, mert a cég egyik tulajdonosa az a VIA, amelyről a bevezetőben már esett szó. Noha a VIA jelenleg saját jogon nem használja, de továbbra is birtokolja azokat a licenceket, amelyek az x86-os architektúrával kompatibilis processzorok gyártását lehetővé teszik. A jelenlegi csúcsmodell, a Kaixian U6880A nevű csoda szintén 16 nm-es csíkszélességgel készül.
És lassú. Hiába tartalmaz 8 darab, 3 GHz-en járó magot, teljesítménye nem mérhető az Intel és AMD modern processzorainak sebességéhez. Ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy a Zhaoxin processzorát elsősorban játékhoz tervezett gépekben vetik be, ezek a masinák pedig jellemzően 30 fps körüli sebesség elérésére képesek. Viszont cserébe nem kirakat termék, és nem is titkos csodafegyver, hanem egy tényleg megvásárolható processzor - de csak Kínában.
Raspberry Pi 4 Model B
A végére egy kakukktojás! A Broadcom BCM2711-es chipje négymagos, 64 bites és 1,5 GHz-en fut - viszont nem magában, hanem egy komplett gép részeként vehetjük meg.
A Raspberry alapítvány által tervezett masina eredeti, első verziója a programozást népszerűsítendő készült, 15 dolláros árával pedig hatalmas sikereket ért el.
Az évek során a gép aztán szépen fejlődött, mostanra pedig oly annyira kikerekedett, hogy a 4-es verzió akár már egy asztali gép helyett is bevethető. Olcsó, keveset fogyaszt és ha tudunk ésszerű kompromisszumokat kötni, akkor tényleg rendben is teszi a dolgát. Lejjebb adnunk részben a teljesítmény miatt kell: aki például ahhoz szokott, hogy a böngészőben számolatlanul nyitja meg a füleket, az "lapozzon" is tovább. Illetve el kell fogadni azt is, hogy ezen az ARM chipen sem fut a Windows, tehát a Linux valamely változatával kell boldogulnunk. Amely sokak számára bonyolultabb és a komfort zónán kívül esik.
Cserébe a Raspberry mellé viszont rengeteg olyan ROM készült már, amelyeket direkt valamilyen feladatra hegyeztek ki: pl. HTPC, NAS vagy VPN funkciók.
Összegzés
Az asztali számítógépek szektorában a processzorok piaca valójában kétszereplős: aki válogatni szeretne, az csak az Intel és az AMD termékei között választhat. Jelentős(nek mondható) szereplő egy van, az Apple: de rövid távon itt sem lesz választási lehetőség, hiszen a MacOS-t használó gépek esetében 2023-tól már csak a saját tervezésű chip lesz opció. A mezőnyt kínai és orosz processzor is színesíti, ezek azonban csak elméletben létező megoldások, a nagyközönség, a világ számára nem jelentenek valós alternatívát.