Persze ilyesmi előfordul olykor-olykor, mármint az, amikor egy egykori alkalmazott visszafelé hadakozik, beszól volt munkáltatójának, és vélt vagy valós sérelmei miatt a világba kiabálja véleményét. Viszont Steve Yegge esete kicsit mégis különleges, hiszen egyrészt nem egy kávéhurcolászó kifutófiúról, hanem a Google korábbi vezető szoftverfejlesztőjéről van szó, másrészt ő maga hagyta ott a gigavállalatot, ráadásul 13 év után, és pont azért, ami miatt panaszkodik.
Terjedelmes blogbejegyzését eleve úgy kezdi, hogy nagyon nem akarózott eljönnie, mivel minden hibája ellenére a Google még mindig az egyik legjobb munkahely a világon. Új blogját is azért kezdte vezetni, hogy bemutassa friss munkahelyét (ez az Uber nyomdokain haladó, Délkelet-Ázsiában erősen feltörekvő Grab), de mielőtt az újdonságokra fókuszálna, még "ki kell beszélnie magából" a múltat.
Bátor rakétából lomha űrhajó
Yegge szerint a fő ok, amiért otthagyta a Google-t, az nem más, mint az innováció képességének elvesztése. Erre négy okot is felsorol. Elsőként azt, hogy a cég túl konzervatívvá vált, és az újdonságok fejlesztése helyett arra fektetik a hangsúlyt, hogy megvédjék és minél jobban "rátolják" a világra a meglévő termékeiket.
Emellett túlzottan belefolytak és beleragadtak a politikai lobbizásba és helyezkedésbe, ami a kiugrott szakember szerint is szükséges rossz, de semmiképpen sem annyira, amennyire volt munkáltatói csinálják. Ezen kívül Yegge arrogánsnak is nevezi a céget, ami óriási baklövésekhez és elhibázott stratégiákhoz vezetett. Hiába dolgoznak őszinte és nyitott emberek a Google-ön belül, ha a céhnél az "én" helyett a "mi" szemlélet dominál, ráadásul úgy, hogy "mi, azaz a Google nem tévedhetünk". Egyfajta sebezhetetlenséget látnak magukon, és ezért rosszul reagálnak a vevői igényekre, a piac változásaira, az esetleges hibák kezelésére. Ugyan már, nekünk van igazunk, majd mi jobban tudjuk - ez érződik mindenen, ami közben koránt sem igaz.
A szakember szerint jól látható mindez az elmúlt évek új bejelentésein: a Google+ esetében már indulásakor látszott a vesztett háború a Facebook ellen, mégis túlságosan (és túl sokáig) erőltették. Nagy csinnadrattával harangozták be az IP-kommunikációs Allo klienst, pedig akkor már tonnányi hasonló működött világszerte. Lefejeztek jól futó, népszerű szolgáltatásokat, például a Readert és a Hangouts-t, de a háttérben is káosz uralkodott akár inkompatibilis fejlesztőeszközök, egymással kommunikálni képtelen szoftverek formájában. És míg a cég tudja, hogy baj van, a vezetőség egyszerűen nem foglalkozik a problémákkal, csak megy előre, hirdetve, hogy minden rendben van, sőt soha sem volt jobb.
A Google már csak kookkol
Az innováció elveszítésének legfontosabb komponense azonban Yegge szerint az, hogy a Google már rég nem arra figyel, milyen termékekre, szolgáltatásokra és újításokra várnának a felhasználók, ehelyett erőforrásainak száz százalékát arra használja, hogy a versenytársakat figyelje. Itt sem az a gond, hogy nem akarnának jobban odafigyelni az igényekre, viszont a cég teljes belső ösztönzési rendszere arra van kihegyezve, hogy a konkurenseket legyűrő eredményeket érjenek el, és amíg ez a helyzet, szinte lehetetlen olyan szintű innovációkkal előállni, mint amik annak idején megalapozták a Google hírnevét és helyzetét.
A versenytárs-sasolás szintén jól megfigyelhető az elmúlt években megjelent Google termékek esetén. A Google+ egyértelműen egy Facebookra adott (és egyben elkésett és összecsapott) válasz akart lenni, a Google Cloud az AWS-re, a Google Home az Amazon Echo-ra hajazott. Az Allo a WhatsApp kópiája, az Android Instant Apps ötlete a Facebook és WeChats funkcióiból merített ihletet, a Google Asszisztens pedig egyértelműen az Apple Siri megjelenése után került fókuszba.
Azt persze Yegge is elismeri, hogy vannak érdekes újdonságok még a Google háza táján (például a Cloud Spanner, a BigQuery, a TensorFlow és a Waymo), de ettől még nem billen helyre az egyensúly, ezért döntött úgy ő is 13 év után, hogy a biztonságos, de számára ellaposodó és tehetetlenségre kárhoztató környezet helyett beleugrik a relatív ismeretlenbe, és a Grab csapatában valódi újításokkal, friss megoldásokkal foglalkozik.
Messzire jutottak
A Google valóban nem hasonlít már egykori önmagára, legalábbis méretét tekintve biztosan. Amikor 1998-ban Larry Page és Sergey Brin elindította a majdnem szó szerinti garázsvállalkozást, csupán a pár évvel korábban, még egyetemistaként kifejlesztett webes keresési algoritmusukban bízhattak.
Szerencséjükre az új kereső nagyon sikeresnek bizonyult, és miután 2003-ban az addigra már jóval terebélyesebb vállalat a kaliforniai Mountain View-ba költözött, jöttek a még nagyobb sikerek, amik viszont azzal is jártak, hogy a cég figyelme törvényszerűen elkezdett szétdarabolódni. A Gmail 2004-ben, a Chrome böngésző 2008-ban jelent meg, aztán jött az Android (igaz, ehhez már egy felvásárlás kellett), a Chrome operációs rendszer, és egy tonna egyéb fejlesztés.
Mára a Google már az Alphabet nevű ernyővállalat által összefogott cégcsoport része, a hivatalos osztódás is elvileg azt a célt szolgálta, hogy ne az egyetlen Google figyelme aprózódjon ezerfelé a böngészőtől a mobilokon át az önvezető autókig, de az elmúlt évek jelei mellett Steve Yegge "coming outja" is azt mutatja, hogy ez a belső rendszereződés messze nem sikerült az elvárásoknak megfelelően.
