Nemrég rávilágítottunk arra, hogy sokan szeretnének új gamermonitort, de megdöbbennek, amikor megtudják, hogy az átlagosnál sokkal drágábbak az NVIDIA G-Sync technológiáját támogató megoldások. Írásunk első felében már kitértünk két okra, amelyek miatt prémium felárat kell fizetni. Most következzen még két indok.
Jobb technológia
Az adaptív szinkronizációs technológiák körében az elsők között vált elérhetővé a G-Sync. Az NVIDIA ezt gyorsan hozzá is kötötte a videokártyáihoz, ha már fölényben volt a piacon. Emiatt aztán a GeForce videokártyák tulajdonosai csak G-Sync-képes monitort vehetnek, ha ki szeretnék aknázni a technológiában rejlő lehetőségeket. Az AMD idővel felzárkózott, de nem ért el arra a szintre, ahol az NVIDIA tart.
Az AMD FreeSync megoldása továbbra sem hoz magával egységesen magas minőséget, az mindig a konkrét monitorokon múlik. Az élmény időnként kifejezetten rossz is lehet, szemben a G-Sync-képes monitorokkal. Az NVIDIA szigorú követelményeket támaszt a panelekkel és a monitorokkal szemben. A G-Sync tökéletesen működik, mindegy, hogy mekkora a panel frissítési rátája, mindegy, hogy a játékban épp 30 fps vagy 144 fps mellett telik az idő. A FreeSyncre ez még mindig nem igaz kivétel nélkül, pedig mindkét technológia ugyanazt a célt szolgálja, és alapjaiban mindkettő jó munkát is végez. A G-Sync viszont még mindig egy lépéssel a FreeSync előtt jár.
Az NVIDIA célközönsége
A felárhoz hozzájárul az a tényező is, hogy az NVIDIA bevallottan a prémium kategória számára tartja fenn a G-Snycet. Vagyis alapvetően 1440p-s, 4K-s és legalább 27 hüvelykes megjelenítőkkel számolhatunk. A gyártónak nincsenek rövid vagy közép távú tervei arra vonatkozóan, hogy mainstream technológiává tegye a G-Syncet. Az NVIDIA szerint a felár megéri a jobb élményért, és ezzel igazából nehéz vitatkozni (a lényeg pedig nem az, amit látunk, hanem épp az, amit a technológiának hála nem látunk).
