Elsőként a Sony hirdette ki PlayStation 4 Pro gépének bejelentésekor tavaly, hogy eljött a 4K-s konzoljátékok ideje. Az egyébként jól sikerült és népszerű játékgép azonban alig tért el elődjétől, a grafikus chip számítási teljesítménye pedig gyakran épphogy csak elegendő volt a játékok 4K-s felbontáshoz 30 fps sebességen.
A Microsoft azonban kivárt egy évet, noha már tavaly megszellőztette, hogy titkos laboratóriumaiban készül a Project Scorpio kódnevű hardver, amely hatalmas fejlődés lesz az Xboxok sorában, miközben nem lesz gyökeresen új generációs konzol. Novemberben meg is érkezett tesztlaborunkba az új Xbox One X, amivel jókat játszottunk (tesztünket lásd a 46. oldalon), majd megpróbáltunk összeszerelni két olyan számítógépet, amelyek felveszik a versenyt az új csodakonzollal.
Egyedi vs. univerzális hardver
Van egy nagy titka a mai játékkonzoloknak, mégpedig az, hogy a gyártók nyomott árakon, sokszor az előállítási költség alatt árulják őket. Az Xbox One X-ről is tudható, hogy magát a hardvert legyártani többe kerül 165 ezer forintnál, a Microsoft azonban a konzolra eladott minden egyes játékból kap néhány dollárt, így végül hozzájut a pénzéhez. A PC-k piacán nem működik ez az üzletpolitika, ráadásul amikor számítógépet állítunk össze, egyedi komponensekre sem támaszkodhatunk, univerzális hardvert kell építeni. Ez azért torzítja némileg a képet, mert az Xbox One X - hiába x86-alapú - egészen kiegyensúlyozatlan. A processzor például elavult, alacsonyan órajelezett, és gyenge. Megvan ugyan a nyolc mag, ezek azonban régi architektúrára épülnek, ráadásul a szó szoros értelmében mindössze négy CPU-modul dolgozik, csupán az integer végrehajtókat duplázták meg, ezért számítják nyolcnak. Hagyományos rendszermemória nincs a konzolban, ezt egybevonták a video-RAM-mal, ráadásul a DDR3/DDR4 helyett GDDR5-öt használnak, széles buszra kapcsolva - ez óriási előny az Xbox One X számára. A GPU a ma kapható Radeonokhoz képest régebbi, ám a shaderek és egyéb modulok számát alaposan felsrófolták, hiszen a 4K felbontás érdekében ennek a komponensnek kell a legerősebbnek lennie.
Ennyire kiegyensúlyozatlan asztali PC-t nem tudnánk építeni, és nem is áll szándékunkban. Egy számítógéppel kiválóan lehet játszani, ugyanakkor dolgozni, tanulni, böngészni és egy sor egyéb feladatot elvégezni is. Ehhez azonban kiegyensúlyozott konfigurációra van szükség, amelyben minden komponens nagyjából azonos kategóriába esik. Szintén fontos különbség, hogy míg egy játékkonzol zárt, nem bővíthető, addig az okosan, figyelmesen összeállított PC-t tovább fejleszthetjük, erősíthetjük, és modernizálhatjuk. Ennek persze az a feltétele, hogy néhány alapkomponensből erősebbet válasszunk a feltétlenül szükségesnél, hogy később, bővítéskor ezt már ne kelljen cserélni.
A kényelem ára
A legmeggyőzőbb érv, ami a játékkonzol mellett szól, a kényelem: kicsomagoljuk a konzolt, csatlakoztatunk néhány kábelt, bekapcsoljuk, regisztráljuk magunkat, és máris indulhat a játék. Lehet, hogy az elején érkezik pár frissítés, egyszer-kétszer újra kell indítani a konzolt, de nem kell Windowst telepíteni, drivereket installálni és beállítópaneleket bújni.
Az általunk összeállított számítógépek is komplett konfigurációk, azonban néhány extra kiadással számolnunk kell. Először is szükségünk lesz billentyűzetre és egérre, valamint játékhoz jó eséllyel egy kontrollerre is. A kijelzőt ne soroljuk ide, mert ahogy a konzolt, úgy ma már bármelyik PC-t használhatjuk nagy képernyős tévével. A két konfiguráció összeállításakor arra is ügyeltünk, hogy kisméretűek és dizájnosak legyenek, hogy ne kelljen a csúfságuk miatt elrejtenünk őket a nappaliban.
Végül a Windows-licenc árát is bele kell számolnunk a végösszegbe. Ha az interneten keresgélünk, találhatunk hivatalos, legális Windows 10-licencet már 15-17 ezer forintért, de hivatalosan még 26-28 ezer forintot kérnek érte. Ez sokak számára váratlan és mellbevágóan magas kiadás, de nem szabad elfelejteni, hogy az így kapott gamergépre minden játék eleve alacsonyabb áron jelenik meg, mint bármelyik konzolra, ráadásul néhány hónap elteltével a netes szoftveráruházakban már 30-50 vagy akár 70 százalékkal olcsóbban adják az AAA játékokat.
A döntés a kezedben van
Miután beláttuk, hogy lehetetlen 165 ezer forintból olyan PC-t építeni, amely ultra HD felbontásban 30-60 fps-sel futtatja a legújabb játékokat, inkább két különböző irányból teljesítettük a kihívást. Elsőként olyan konfigurációt állítottunk össze, amely akár még Windows 10-licenccel is megszerezhető az Xbox One X áráért. Ez a gép modern alapokra építkezik, gyors, és kiválóan bővíthető, de a teljes részletességet "csak" full HD-ben érik el a játékok. A másik konfiguráció magabiztosan átlépi a 6 TFLOPS-ot, és a játék mellett egyéb területeken is kiválóan teljesít. Ahogy arra számítottunk, ez esetben a végösszeg már jelentősen magasabb, azonban arra is oda tudtunk figyelni, hogy a modern szolgáltatások mellett a dizájnos külső és a csendes üzem is meglegyen.
165 ezres PC
Amikor minden fillérre oda kell figyelni, az egyszeri gépépítő hajlamos a kevésbé fontos komponensek minőségéből túlságosan sokat engedni. Mi ezt nem tettük meg, de azért kötöttünk néhány, kevésbé fájdalmas kompromisszumot. Az elérhető legkisebb platform helyett az eggyel nagyobbat, de olcsóbbat, a microATX-et választottuk, amelyhez dizájnos házat, illetve hatékony tápegységet párosítottunk. Az alaplap egy B150-es, tetszetős, a feltétlenül szükséges új szolgáltatásokkal felszerelt modell, amelybe később sokkal erősebb CPU-t is beépíthetünk.
Kezdetben azonban egy Pentiumra alapozunk, amely olcsó, de nem szabad lenézni: belépőszintű besorolása ellenére magasan órajelezett, aktiválták benne a Hyper-Threading-technológiát, így jól teljesít játékok alatt. A 8 GB rendszermemória és a gyors, 7200 rpm-es, 1 TB kapacitású HDD sem maradhatott ki, a fő komponens azonban ebben az esetben a videokártya: egy GeForce GTX 1050 Ti fért bele az árba. A következő lépés a GTX 1060 lenne, ám ez 20-25 ezer forinttal megdobná a végösszeget, ezért mi inkább maradtunk a GTX 1050 Ti-nél. Ez a kártya is 4 GB VRAM-mal dolgozik, és gyárilag tuningolt, az egyedi hűtés pedig kellően csendes és hatékony.
Az Xbox One X áránál 10-15 ezer forinttal alacsonyabb összegért egy olyan, modern, kicsi és dizájnos PC-nk lehet, amely minden feladatot jól teljesít, csendes, és nem fogyaszt sokat. A játékokat ugyan nem futtatja 4K felbontásban, viszont full HD-ban, maximális részletességben szinte mindegyik eléri a 30 fps sebességet, a régebbi címek pedig akár a 60+ fps-t is.
Xbox One X PC
Második nekifutásra a teljesítményt helyeztük előtérbe, és egy kompromisszummentes gamer-PC-t igyekeztünk összeállítani. Ezzel a konfigurációval már közel kerülünk az ultra HD felbontáshoz, azt azonban jó tudni, hogy a tényleg maximális részletességű, gyors (stabil 60+ fps), 4K-s játékhoz ennél is erősebb GPU, mondjuk egy GTX 1080 Ti szükséges. Ez azonban 400 ezer forintig repítette volna a konfiguráció árát, ezért inkább maradtunk a GTX 1070-nél, amely nyers számítási teljesítményben és tudásban már felette áll az Xbox One X GPU-jának. Ebben a PC-ben 8 GB VRAM-mal gazdálkodhatnak a játékok, amelyhez +8 GB rendszermemória is tartozik. A Cougar miniatűr háza nagyon jól néz ki, és igényesen megépített, ráadásul mini-ITX platformú. A B350-es chipkészletre épülő Gigabyte lap igazi kis méregzsák, megpakolták modern szolgáltatásokkal. Ebben egy négymagos, nyolc programszálat kezelő Ryzen 1400-as CPU teljesít szolgálatot saját minőségi és csendes hűtőjével. A rendszer és kedvenc játékunk futhat SSD-ről, minden más adat számára pedig ott van az 1 TB-os HDD.
A kicsi, dizájnos és csendes gép könnyedén hozza a gamer-PC-ktől elvárt csúcstempót, ami sok esetben az Xbox One X-é felett áll. Például full HD felbontásban még maximális részletesség mellett is sokszor 100-120 fps tempót kapunk (60 helyett), ami érezhetően javítja a játékélményt. Nem állítjuk, hogy 4K-ban elvérzik ez az összeállítás, de tény, hogy az új játékok jó, ha elérik a 30 fps-t; a régebbi címek azonban stabilan 40-60 fps-sel futnak.
