Semmiképp sem szeretnénk a "régen minden jobb volt" anekdotázással kezdeni cikkünket, pláne nem úgy, hogy a mesterséges intelligencia valódi és pozitív változást hozhat az élet minden területén, de ha valaki a szimpla, praktikus eszközöket és azok hasznos tudását részesíti előnyben, annak minden bizonnyal szép emlékei vannak a 2000-es évek első évtizedéből.
Az ezredfordulót követő években a mai állapotokhoz képest rendkívül színes mobilkínálattal kényeztettek minket a gyártók. Rengetegféle egyedi készülék, a vezetékmentes kommunikáció hajnala, hatalmas verseny a piacon - nem csoda, hogy több termék is státuszszimbólummá vált. Kétségtelenül szuper a legújabb, AI-képes Galaxy mobil, de sokan hasonló rácsodálkozást éltek át anno, amikor kezükbe fogták az akkori iPAQ készüléket. A Pocket PC-vonalat beindító Microsoft döntései nem mindig voltak érthetőek, de a Windows Mobile kezdeti, őrült fejlesztési üteme éveken át segítette a PDA-jellegű eszközök gyors terjedését. A HP teljes mellszélességgel állt a Microsoft mellé ebben, ám az évtized végére kialakuló trendekkel már nem tudott mit kezdeni.
Pocket-pezsgés Windows módra
A Compaqtól származó, egyébként eredetileg asztali számítógépekre aggatott márkanevet a HP a lehető leghatékonyabb módon hasznosította, felismerve a digitális személyi asszisztensekben rejlő lehetőséget, és az ahhoz viszonylag könnyedén kapcsolható mobiltechnológiák előnyeit. Nem beszélhetünk döbbenetesen új fejlesztésről, hiszen ekkor a Palm már erős szereplő volt a zsebben elférő, üzleti funkciókat is támogató készülékek piacán, de a HP-t ez nem törte le, és kihasználta, hogy tombolt az érintőceruzás kezelhetőség és a billentyűzetes szövegbevitel. A Compaq felvásárlásával érkező név mögé egy teljes portfóliót tervezett a HP. Indulásként Pocket PC 2000 operációs rendszert és StrongARM processzort párosított, és közben igyekezett a Compaq kínálatából kiirtani az iPAQ asztali gépeket.
Körülbelül két év kellett a termékvonal kitisztítására, ami többek között a HP Jornada PDA-k megszűntetésével járt. 2003-ra jutott el oda a termékstratégia, hogy több szegmenst lefedő, teljes iPAQ-családot kínálhatott a HP. A kategória sikerében érdekelt gyártók villámgyorsan bővítették portfóliójukat, a verseny óriási volt. A Microsoft 2003-ra készült el a Pocket PC 2003-as verziójával (nevezzük Windows Mobile 2003-nak), míg az Intel egyre több erőforrást pumpált az XScale mobilprocesszor divíziójába. A "Wintel" kombináció itt is erős duónak számított, az új rendszerkiadás természetesen megkapta a PXA CPU-k addig hiányzó támogatását. A teljesítmény nem is volt rossz, ezért nem is volt kérdéses az újabb HP iPAQ-készülékek megjelenése.
Természetesen nemcsak a központi egység, hanem minden egyéb paraméter gyors fejlődésnek indult, az integrált ROM és RAM kapacitása, a kijelzők és az adatkommunikáció terén is sokat fejlődtek az újabb modellek. Az integrált Wi-Fi, Bluetooth és infra mellé megérkezett a GSM-hálózatok és GPS-műholdak kiterjedt támogatása, a felhasználók pénztárcájuk vastagságának és igényeiknek megfelelően válogathattak a széles termékskálán.
Okosan vált egyedivé
Az iPAQ-sztori egyik legmeghatározóbb kezdeti eleme az ún. "jacket" kiegészítő, amit sokan ténylegesen kabátként emlegettek. A külső periféria a kis készülékházból helyhiány miatt kimaradt funkcionalitást biztosította. Ilyen volt például a CompactFlash-kártyaolvasó, a PC Card foglalat vagy az extra külső akkumulátor. A "bölcső" későbbi használata bizonyos típusoknál megmaradt, de az évek során formálódott, a mobiltelefonos vázaknál azonban nem szerepelt a kiegészítők között.
Az érintőceruza használata erősen függött a kijelző típusától: a rezisztív technológia miatt türelem kellett a szövegbevitelhez és kézíráshoz, ám ekkoriban a színmegjelenítésben elért fejlesztések elvitték a showt. Az üzleti funkciók mellé egy sor, a hétköznapi felhasználást támogató szolgáltatás érkezett. A multimédiás képességek erősítése mellett a HP a játékosokra is odafigyelt: a cél az volt, hogy a kezünkben lévő mobileszközzel mindent el tudjunk végezni.
Játékkonzolként ugyan soha nem hivatkoztak rá, de a kísérletezni vágyó felhasználók megpróbálhatták tuningolni a gépben lévő processzort. Leginkább az Intel egységeit támogatta a Clear Speed segédprogram, amivel 100 MHz-nyi pluszt lehetett kicsikarni néhány PXA processzorból, vagy éppen lassítani lehetett, ezzel megnyújtva az üzemidőt.
Szövegbevitelhez a korszakra jellemző fizikai QWERTY-gombsor csak bizonyos iPAQ-modellekre került rá, de például a hazánkban népszerű típusok közé tartozó h6300-hoz utólagosan csatlakoztatható perifériaként lehetett beszerezni. A kurzorvezérlés is érdekesen alakult, drágább modelleknél például a D-pad irányítást a laptopokon használt érintőpadra cserélték. Rengeteg variáció jelent meg egy évtized alatt, mialatt a HP a különböző funkciók beépítésével kísérletezett, majd figyelte a felhasználói visszajelzéseket.
Mi ment félre?
Az iPhone 2007-es megjelenése, a Google belépése a mobilpiacra, és a felhasználói trendek megváltozása mind-mind hatott az iPAQ-stratégiára, miközben a Microsoft a Windows Mobile-lal próbálta lekövetni a másik két óriásvállalat fejlesztéseit, és életben tartani valahogy a mobil operációs rendszert. A Palm felvásárlása stratégiai szempontból jó iránynak tűnhetett a HP berkein belül, a saját WebOS platform gondozása is logikus elhatározás, végül azonban a döntéshozók nem tartottak ki az iPAQ termékvonal mellett, így viszonylag hamar vége szakadt az útkeresésnek.
