Manapság egyre nehezebb tisztán látni egy-egy hír vagy bejelentés kapcsán. A közösségi média negatív hatásai közé sorolható a hírek áramlásának olykor teljesen követhetetlen nyomvonala, az ebből fakadó kételkedés a valós és kitalált elemek keveredésében, valamint az influenszer világból érkező pletykaszintű tényközlések. Amíg ez a bulvár témákat érinti, el lehet zárkózni, ám egy ideje szinte minden területen érzékelhető a kelleténél nagyobb és indokolatlanul felturbózott információáramlás. Legyen szó akár társadalmi kérdésekről, geopolitikai változásokról vagy épp egy vállalat üzletmenetéről, egyre többen vannak, akik megmondják a "bennfentes igazságot" ezekkel kapcsolatosan.
Ha ilyeneket fogyasztasz, már hallhattad, hogy az Intelnek szép lassan vége, egyetlen iparágra sem képesek versenyképes terméket készíteni, és teljesen lemaradt a versenytársakhoz képest. Ez lenne a lényege a mai vélemények többségének, amiket a konkurenciát éltető rajongótáborok csak szítanak a különböző konteók terjesztésével. Mivel vélemények, ezért az elfogadásukkal nyugtázhatók, de azért érdemes picit utánajárni, mi is történik most a vállalatnál.
Külső szemmel
Természetesen mi sem vagyunk bennfentesek, és még ha azok is lennénk, akkor sem oszthatnánk meg a cég működésével és terveivel kapcsolatos információkat. Nincs ebben semmi új, bevett gyakorlat és kommunikációs etikett, ami nemcsak erre az iparágra igaz. Viszont amit tehetünk, az a kedélyek lehűtése, hogy te is úgy tekinthess a vállalat lépéseire és a stratégiáját érintő változásokra, mint racionális üzleti döntésekre.
Ugye Te sem gondolod komolyan, hogy Raja Koduri azért hagyta el az Intel csapatát március végén, mert rájöttek, hogy egy szélhámos?
Igen, ez a jelző kering a különböző fórumokon és közösségi felületeken; nem is érdemes belefolyni az ilyen párbeszédekbe. Említhetnénk egyébként Pat Gelsinger feltűnését is a vezérigazgatói székben, aki állítólag azért érkezett, hogy a Kranich-által "szétvert" Intelt a helyes irányba terelje. Nincs értelme ilyen szappanoperába illő dramaturgiát belelátni az Intel működésébe, valójában minden döntés mögött pusztán vállalati célok, döntések és felelősségi játszmák húzódnak.
Nincs tökéletesen működő vállalat, az Intel sem az. Mindig voltak félresikerült megoldásai, zsákutcába futó, milliárdokat felemésztő projektjei (például a Larrabee), és olykor meggondolatlannak tűnő döntései, amivel egész üzletágak tűntek el a süllyesztőben. Egy percig se hidd, hogy ezeket a döntéseket napok, hetek alatt hozzák meg, az operatív terület mindennapjai közé tartoznak ezek a "veszteségek" is. Morgolódik a befektetői tömeg? Ilyen ez a részvénytársasági forma, az USA-beli szabályoknak megfelelően azért elég jól kormányozzák még mindig az Intelt ebből a szempontból. Épp szörnyen nagy veszteségeket produkál az adatközponti/szerverpiaci fejlesztéseket terelgető üzletág? Fájó, és több ezer alkalmazottat érint, de a sajtóba kikerülő pénzügyi jelentés folyamatos monitoring alatt áll előzetesen, a befektetői réteg pedig a tőzsdeszabályoknak megfelelően kap előzetes számadást és végső jelentést.
CPU és VGA
A nagy bukásoknál tulajdonképpen csak mi lepődhetünk meg, akik felhasználóként, esetleg viszonteladóként szembesülünk az adott cég számaival és jövőt illető terveivel. De óva intenénk attól, hogy egy globális vállalat negyedéves pénzügyi eredményei alapján dönts egy adott termék mellett. Ha ez logikus reakció lenne, az AMD-től éveken keresztül nem vásárolt volna senki; és ők csak egy példa. Ami viszont érdekes és odafigyelésre érdemes, az a termékek útiterve.
Az otthoni felhasználói réteget értelemszerűen az Intel két nagy területe érdekli: a processzorok mellett az ARC grafikus kártyákat érintő fejlesztésekről is jó lenne többet tudni. A kissé homályos jövőkép jelenleg ködösebb a kelleténél, nem egészen tiszta, mi következik a 13. generációs Raptor Lake után. Egyesek még mindig az új architektúrát elhozó Meteor Lake termékcsaládban hisznek, mások ezt kizárólag a notebookos platformra jósolják, az asztali PC-kbe az Arrow Lake család érkezhet meg 2024 elején. Megint mások a piacon lévő Raptor Lake frissítésének megjelenését várják 2023 második negyedévére. Mintha több terv is lenne az asztalon, de valójában a vállalat berkein belül már megvan a pontos stratégia az elkövetkezendő két évre.
Ugyanaz lehet a helyzet az ARC-videokártyákkal is. Az egykor az üzletágat irányító, majd egy általánosabb chiptervezői pozícióba visszahelyezett Koduri távozása legfeljebb szervezeti szempontból érdekes. Mindegy, hogy vele vagy nélküle nem sikerül-e az áttörés, ekkor a projekt lezárása várható. Az Alchemist GPU azonban véleményünk szerint kezdésként semmiképp sem számít bukásnak, az utódként érkező Battlemage chipet érintő továbbfejlesztéseket és irányokat pedig már tavaly véglegesíthették.
Az AMD-feliratú sötét fellegek
A piaci környezet tele van kihívásokkal, például jelenleg a csökkenő/bezuhanó PC-piacot említhetnénk, miközben a mesterséges intelligenciával kapcsolatos fejlemények robbanásszerűek és egyértelmű irányt mutatnak a hardverfejlesztésekhez. Aztán ott van még a szerverpiac, ahol az AMD Epyc jeleskedik, de még mindig jelentős túlsúlyban vannak az Intel Xeon rendszerek. Ez a terület nem is ugyanúgy "mozog", mint a kliens PC-k piaca, de a nagy nehezen kiizzadt 4. generációs Xeon termékcsalád várhatóan feljebb húzza majd a pénzügyi mutatókat. Hogy lehetséges ez? Keretszerződések, szolgáltatásalapú megállapodások, egyedi konstrukciók, partnerségi rendszer - ezek mindig erősebbek, mint bármilyen benchmark.
Szóval az Intel épp nincs jól, de hamarosan "köszöni szépen, jól lesz". Szükség van itt-ott reorganizációra, illetve a chipgyártással kapcsolatos stratégia kulcsfontosságú. Ebben rejlik ugyanis a vállalat igazi jövője, és ebben van jelenleg a legnagyobb lemaradása önmagához és a versenytársakhoz képest. Óriási befektetett pénzügyi és humánerőforrásra van szükség, miközben rengeteg egyéb külső és belső tényezőre is reagálni kell. Sajnos ezt már a társalapító Gordon Moore nem élheti meg, de az örökségén erős jövőt építhet tovább a jelenlegi vezetés.
