Hosszú és kalandos múltra tekint vissza a számítógépek tuningolása. Már a 386/486-os időkben is trükközhettünk, sőt anno még egy hivatalos turbógombot is nyomkodhattunk a PC-házak előlapján. Aztán ahogy gyorsultak és egyre bonyolultabbá váltak a processzorok és a rendszerek, fejlődött az overclockművészet is. A modern AMD Ryzen és Intel Core CPU-k tuningolása megfelelő rendszerben csupán néhány kattintás, de persze ehhez előkészületekre, jól megválogatott komponensekre és sok tesztelésre is szükség van. Cikkünkben megmutatjuk, mennyi rejtett erő lakozik egy középkategóriás, megfizethető AMD Ryzen processzorban akkor, ha minőségi körítést adunk hozzá.
Kiváltságból alapszolgáltatás
Kezdetben a processzor túlpörgetéséhez még jumperelni, ragasztani, forrasztani kellett, így csupán a szakértők tudtak extra teljesítményt kicsikarni a PC-kből. Amikor azonban a gyártók felismerték az ebben rejlő gazdasági lehetőséget, nekiálltak hivatalos, garantáltan működő eszközöket fejleszteni. A BIOS-ok ekkor hatalmasat léptek előre, de még mindig gyakori volt a túlhajtás miatt meghibásodott, tönkrement komponens, aminél értelemszerűen a garanciát sem lehetett érvényesíteni. Mára ez a rizikó szinte teljesen megszűnt: az alaplapok BIOS-a védve van a hardveres hibáktól, a feszültségszabályzó áramkör már egy olcsóbb lapon is alaposan túlméretezett, és arra is figyelnek a gyártók, hogy a beállítások közül a hardvert végzetesen tönkretévő opciót ne lehessen kiválasztani. Mára a BIOS-ok is egészen máshogy néznek ki: a szöveges menürendszert felváltotta a grafikus kezelőfelület és az egérkezelés, vagyis az UEFI, ahol már egyszerű és egyben részletes menük között navigálhatunk. Legyen szó bármely gyártóról, lehetőségünk nyílik a gyors, automatikus tuningra, míg a részletes beállítások között apró lépésekben, kellő magyarázattal segítve találhatjuk meg a gépünkkel elérhető maximális teljesítményt.
A tuninghoz már nem feltétlenül kell felsőpolcos, méregdrága modellt választanunk, és a processzor esetében sem kell extra kiadástól tartanunk "tuningfelár" címén. A középkategóriás, 25-35 ezer forintos alaplapokon már komoly hardveres és szoftveres támogatással találkozhatunk: fejlett az UEFI, a feszültségszabályzó áramkör és a hűtés pedig alaposan túlméretezett annak érdekében, hogy a gyárinál nagyobb teljesítmény leadása közben is megmaradjon a százszázalékos stabilitás. Míg az Intel Core processzorok tuningolhatóságáért sok generáció óta extra felárat kell fizetnünk, addig az AMD Ryzen processzorokban ez az alapszolgáltatás része: kivétel nélkül mindegyik modell szabad órajelszorzós, így a túlpörgetésnek semmi akadálya nem lehet.
A modern tuning
Mielőtt belevágnál az órajelemelésbe, megmutatjuk, miként is zajlik egy modern PC tuningja. Az alaplapok és a processzor-mikroarchitektúrák néhány generációval ezelőtt hatalmas változáson estek át, ami alapjaiban változtatta meg a túlpörgetés menetét. A 10-15 évesnél régebbi rendszerekben még nagyon sok, a sebesség szempontjából kritikus modul az alaplapi chipkészlet északi hídjában volt, így ezek tuningolása is komoly gyorsulást hozott. Emellett a szorzóáramkör a Front Side Bus órajelét sokszorozta meg, így az alapórajel és a szorzó ügyes kombinálásával lehetett jelentősen nagyobb teljesítményt elérni. Már itt is ismert volt az osztó fogalma, ami azért felelt, hogy a megnövelt órajelre érzékeny komponensek fixen a szabvány szerinti sebességen üzemeljenek (például PCIe-, AGP-, PCI-buszok).
A modern rendszerekben azonban már egészen más a helyzet. A generációváltások során a chipkészlet szépen, lassan elvesztette jelentőségét: ma csupán egyetlen, központi vezérlőchip található az alaplapokon, a sebesség tekintetében kritikus komponensek mind a processzorral közös lapkára kerültek. Az AMD Ryzen és az Intel Core CPU-k a processzormagok mellett tartalmazzák a közös, osztott gyorsítótárat (régen még ez is az alaplapon volt), a memóriavezérlőt, a PCI Express-csatlakozást, az integrált grafikus chipet és a Ryzenek némi USB- és SATA-kapcsolatot is. Ezt a szakmai nyelvben már SoC, vagyis System on a Chip dizájnnak nevezik. Ilyen például minden okostelefon központi egysége, az ultrabookokban megtalálható CPU-k és a tableteket hajtó chipek is.
A klasszikustól merőben eltérő felépítés a tuningolás menetére is hatással volt. Az alaplapi chipet (déli hidat) nem ajánlatos magasabb órajelen járatni: ebben USB-, SATA- és PCIe--vezérlőket, valamint a további komponensekhez szükséges csatolásokat találunk, amelyeket nem szükséges túlpörgetni. A processzorban azonban annál inkább vigyáznunk kell, mert ha szimplán mindent magasabb órajelre kapcsolunk, már néhány százalékos eltérést követően lefagy a rendszer. A processzort egy Base Clock (BCLK), vagyis alapórajel hajtja, amelyet a lapkán belül osztók és szorzók változtatnak meg minden modulhoz külön-külön. Számunkra a processzormagok sebessége a legfontosabb, itt pedig a BCLK emelése nem feltétlenül bölcs döntés, ugyanis ez minden más modulra is hatással van. Miután az órajelre érzékeny részekhez tartozó osztóállások száma limitált, inkább a CPU-magok szorzójának növelésével érdemes kísérletezni.
