Számítógépet építeni izgalmas és felemelő elfoglaltság. Persze ne a szervizeseket kérdezd meg erről, akiknek napi 5-10 konfigurációt kell összecsavarozniuk, de amikor hosszú hónapokig gyűjtögetett pénzedből megvásárolod a gondosan kiválogatott alkatrészeket, és nekiállsz otthon az összeszerelésnek, az bizony
ritka és ünnepélyes pillanat.
Ilyenkor jogosan nagy az izgalom, a pulzus és az adrenalinszint az egekben, és minden egyetlen gombnyomásra van kiélezve: a bekapcsológombéra. Ha a gép "pöccre indul", az óriási megkönnyebbülés és siker, innentől már nyert ügyed van. Ha viszont nem indul, jöhet a fejvakarás, hogy mit felejtettél el, mit kötöttél össze rosszul, mi maradt ki. Listánkban ezúttal nem azt mutatjuk meg, mire figyelj, hanem azt, milyen - amúgy meglepően gyakori - hibákat ne kövess el, hogy még nagyobb eséllyel tudd elsőre beindítani újonnan összeszerelt asztali gépedet.
Ölben szerelés
Gyakori, hogy nincs túl sok hely a gépszereléshez. Pedig igazán korrekt PC-építéshez hely kell, méghozzá nem is kevés. Egy normál méretű asztal, mondjuk egy 70×140, vagy 80×160 cm-es nem árt, ha nem szeretnél pár perc múlva Mucsi Zoltán művész úr módjára káromkodni. Ennek ellenére sokan úgy érzik, már olyan tapasztaltak, hogy akár az ölükben is képesek megépíteni egy komplett konfigot. Ilyenkor szinte elkerülhetetlen, hogy néhány csavar be ne essen a gép aljára, lehetőleg az alaplap és a hátlapi lemez közé, rosszabb esetben pedig akár a kártyák, RAM-ok foglalatokba erőltetése komolyabb gondokat is okozhat.
Kábelek a levegőben
Szerelés közben nem szabad kapkodni. Abszolút érthető, hogy szeretnéd minél előbb használatba venni működő gépedet, ám ha nem figyelsz kellőképpen, könnyen előfordulhat, hogy elsiklasz egy kábel csatlakoztatása felett. Miután ilyenből akár 10-20 is van egy gépben, nem olyan nehéz ebbe a csapdába belefutni. Jobb esetben csak egy ventilátor vagy előlapi kapcsoló marad ki, rosszabb esetben egy tápkábel, ami azonnal meghiúsítja az első szerencsés bekapcsoláskori katarzist. Haladj lépésenként és ha egy-egy érintkezősor üresen marad, ellenőrizd, mi kerülhetne oda. Ideális esetben a gépház belsejében nem lóghat szabadon kábel.
Spórolni a tápegységen
Hiába a több évtizednyi tapasztalat és rengeteg horrortörténet felrobbant PC-kről, még mindig rengetegen spórolnak a tápegységen. Megnézik, hogy a gyártó által hirdetett teljesítmény mekkora, majd a lehető legolcsóbb változatot választják. Ez nem csupán felelőtlenség, hanem veszélyes hazárdjáték is egyben. A gyenge minőségű tápegységekben a védelmi áramkörök sem olyan megbízhatók, a hatékonyság pedig csapnivaló. Ez azt jelenti, hogy adott esetben 40-60% csupán a hasznos leadott teljesítmény, minden más csak a melegedést szolgálja és a villanyórádat pörgeti. Igenis szánd rá a pénzt a tápegységre, hidd el, hogy nem bánod meg. Érdemes a kiszemelt konfiguráció fogyasztása fölé lőni valamivel, de nem dupla akkora teljesítményűt választani, valamint figyelni a hatékonyságra. A 80Plus Bronze és Gold már megfelelő, az ennél hatékonyabbak sokkal drágábbak. Az újabb fejlesztések közül a DC-DC üzemmódú példányokra érdemes némi felárat kifizetni, illetve a félpasszív hűtés is hasznos lehet, hogy a géped még csendesebb lehessen.
Inkompatibilis részegységek
A válogatás során figyelj oda arra, hogy minden komponens kompatibilis legyen egymással. Ezt a legtöbben meg is teszik az alaplap és a processzor párosánál, azonban a gépház és a hűtés esetén már kevesen néznek utána a méreteknek. Szintén érdemes a VGA kártya hosszát és az alaplap méretét is ellenőrizni, amikor házat választasz.
Hiányzó csavarok, hátlemez a doboz alján
Kevés bosszantóbb dolog van annál, amikor beszereled az alaplapot, felfogatod a hűtőt, rögzíted a VGA-t, majd észreveszed, hogy egy alaplaptartó csavar hiányzik. Ezt csak úgy tudod javítani, ha mindent szétszedsz, kiszereled a lapot, majd szinte teljesen előröl kezded az építést.
Kétségkívül a legbosszantóbb, amikor a kész gépet a helyére tolva, bekapcsolva, rendszertelepítés közben észreveszed, hogy az alaplap dobozában még zörög valami. Kinyitod és a kartonlap alatt megtalálod a hátlapi kivezetések I/O pajzsát. Ez mindössze egy apró fémlemez, de beszerelni csak úgy tudod, ha az egész gépet szétszeded. És hát igen praktikus fémlemezről beszélünk, hiszen ez a zajt benntartja, a port pedig kint, sőt stabilizálja a portokat is. Tapasztalt szervizeseknél sokszor automatikusan ez az első lépés - hiszen mindössze egyetlen mozdulattal bepattinthatod a számítógépház hátsó részébe.
Ha drágább alaplapot választottál, a gyártó figyel rád, ugyanis ezekre a lapokra a gyártó eleve felszerelte az I/O pajzsot.
CPU-szerelés izomból
Sajnos saját szemünkkel is láttunk már ilyet, nem is egyet. A felhasználó úgy érezte, nem gond szétkapni és összeszerelni egy asztali PC-t, sőt még egy YouTube videót is megnézett erről. A gond csupán ott van, hogy a CPU-hűtő leszerelésénél nem volt kimondottan óvatos, a csavarok oldását követően felfelé kihúzta (mit húzta? Tépte!) a CPU-hűtőbordát! Az eredmény AMD-rendszereknél látványos, ugyanis ilyenkor a hőpasztába ragadt CPU hűségesen követi a CPU-hűtőt, csak éppen az a gond, hogy a foglalat másképp gondolja és egy-két lábat benntart a helyén. Az eredmény: fizikailag sérült processzor. Van egy-két szaki, aki képes új lábakat adni az AMD CPU-knak (vagy Intel LGA foglalatot javítani), de ez nem olcsó mulatság és az eredmény sem garantált.
És ha már CPU-szerelés. Nem mi fogjuk megmondani neked, hogy milyen az ideális hőpasztázás egy processzor esetében, de az tény, hogy sem a túl kevés, sem a túl sok nem jó. Mi általában egy borsónyit használunk a modern CPU-knál, vagy %-jelet kenünk fel, de semmiképp sem keresztezzük a hőpasztacsíkokat.
Egymás ellen dolgozó ventilátorok
A ventilátorokat nagyon egyszerű rosszul beszerelni. No nem arra gondolunk, hogy a csavarokat rosszul hajtod be, hanem arra, hogy nem figyelsz, merről szívják be és merre fújják ki a levegőt. Ideális esetben a gépház elejében szívó módban vannak a ventilátorok, hátul pedig fújják ki a felmelegített levegőt.
+1: Finomkodás a RAM-modulokkal
A grátisz intelmünk a RAM-modulok beszerelése. Ezeket csak egyféleképpen lehet a DIMM-foglalatokba behelyezni, erről a középtájon elhelyezett bevágás gondoskodik. Ha nagyon finomkodsz, az egyik oldalon nem fogod teljesen bepattintani a modult, ha viszont úgy gondolod, minden erődet beleadod, az alaplap meghajolhat és meg is repedhet. Legyél határozott, de ne túl erősen nyomd a modul két végét. Figyeld a kattanást, ahogy a helyére pattan a modul. Ha finoman kifelé húzod, de az oldalsó rögzítőfül nem enged, a modul megfelelően a helyére került.
Van hajmeresztő PC-építési sztorid? Oszd meg velünk!
