Október elején debütált a Windows 11, és megannyi újdonságot magával hozott. Az átdolgozott kezelőfelület mellett olyan extrákat is kaptunk, amelyek könnyebbé teszik az alkalmazások kezelését, ezáltal növelve produktivitásunkat. Ezek a pluszok azonban mit sem érnek akkor, ha az operációs rendszer rosszul optimalizált, és nemhogy javítana, hanem inkább ront gépünk teljesítményén.
Az átlagfelhasználót persze - aki csak böngészésre, dokumentumok szerkesztésére és multimédiás tartalomfogyasztásra használja a gépet - ez egyáltalán nem zavarja, örül az új generációs dizájnnak és a widgeteknek. Azok viszont, akik a videójátékaikból akarják a lehető legtöbb képkockát kisajtolni, vagy különböző képszerkesztő, videóvágó, esetleg 3D-s tervezőprogramokkal dolgoznak, bizony megérzik, ha 5 százalékkal visszaesik a teljesítmény.
Ám amikor lassabban bootol a gép, lassabban töltődnek be az elemek, tovább tart a renderelés vagy instabil a teljesítmény, akkor hiába a csillogó külső, nem fognak váltani. Szerencsére egyáltalán nem ez a helyzet.
Minden kezdet nehéz
Ahogy az a nagy szoftverfrissítéseknél lenni szokott, nem ment minden zökkenőmentesen, és a Windows 11 is hozott magával néhány komolyabb problémát, ami hatalmas hullámokat vert a megjelenés környékén, ezzel valószínűleg hosszú hónapokra elriasztva a potenciális felhasználók egy részét. Az egyik legdurvább probléma az AMD processzorok tulajdonosait sújtotta.
A kaliforniai gyártó is elismerte a megjelenést követő napokban, hogy Windows 11 alatt a Ryzen processzorok teljesítménye 3-5 százalékot visszaesett, sőt bizonyos e-sport-címekben akár 15 százalékos csökkenés is megfigyelhető volt. A rendellenesség hátterében egy Ryzen L3 cache bug állt, ami a szintetikus teszteken még jobban látszott. Két héttel az operációs rendszer megjelenése után jött a segítség egy patch formájában, de még a november közepén érkező javítócsomag is hozott magával apróbb módosításokat.
Bizonyos alkalmazáscsomagok esetén az is előfordulhat, hogy a fejlesztők még nem adták ki a Windows 11-et támogató szoftvercsomagot. Ez a legtöbb esetben nem fog hatalmas fennakadást okozni, de a Photoshop például nem tud kezelni bizonyos megjelenítési megoldásokat, esetleg összeakadhatnak a vezérlőprogramok. A munkát ez nem lehetetleníti el, ám a mindennapi feladatokhoz használt szoftverek esetén azért érdemes utánajárni, hogy okozhat-e problémát a váltás.
VBS, a megtestesült gonosz?
A Microsoft mindent megtesz annak érdekében, hogy minél biztonságosabbá tegye az operációs rendszert, de ha ez a teljesítmény rovására megy, akkor az nagyon vissza tud ütni. A Windows 11 egyik fontos újítása a VBS, ami a Virtualization-Based Security rövidítése, és több különböző folyamatból áll. A VBS a hardver-virtualizációs eljárás segítségével elkülönít egy részt a memóriában a legfontosabb folyamatok számára, amihez a malware-ek és egyéb kártékony programok nem férnek hozzá, így semmilyen módon nem képesek betöltődni a rendszermemóriába.
Az egyik ilyen alfolyamat a HVCI, amit a Windows 11-ben memóriaintegritás néven találunk meg a Core Isolation, vagyis magelkülönítés almenüben. Ez az egyik csapda az avatatlan felhasználók számára, hiszen az egésznek semmi köze a hétköznapi nyelvben magokként emlegetett processzormagokhoz, továbbra is a memória virtualizációjáról van szó. A VBS rossz hírét keltő médiumok gyakran összemossák a fogalmakat, ezért fontos tisztázni: a Memóriaintegritás funkció kikapcsolása még nem állítja le az egész VBS működését, ez ennél jóval bonyolultabb folyamat, amihez valószínűleg a Windows Registry, vagyis a rendszerleíró adatbázis piszkálására is szükségünk lesz. De ne rohanjunk ennyire előre.
Milyen hatással lehet a gépünkre a VBS (ha egyáltalán be van kapcsolva), és miért akarnánk kikapcsolni? Amennyiben Windows 10-ről frissítjük a gépünket Windows 11-re, vagy mi magunk csinálunk egy telepítést a nulláról, a VBS alapjáraton nem lesz bekapcsolva, a Microsoft viszont arra biztatja az OEM-eket, hogy a Windows 11-gyel érkező gépeiknél aktiválják a funkciót, ráadásul a HVCI-vel együtt. Ez utóbbi hatása érződik igazán, kivéve, ha rendelkezésre áll a Mode Based Execution Control (MBEC), ami segít csökkenteni a teljesítményre nehezedő nyomást. Az MBEC-hez azonban hardveres támogatásra van szükség, amit a 7. generációs Intel chipekben és a Zen 2-ben kezdtek el először használni, vagyis az ennél öregebb gépeket sújtja igazán keményen a dolog, az MBEC-kel dolgozókban a VBS és a VBS+HVCI között nincs igazán nagy különbség.
Egyes gyártók dönthetnek úgy, hogy a teljesítményre kihegyezett gépeikben, például a gaming laptopokban nem erőltetik a funkciót, de ezt minden esetben alapos felülvizsgálat előzi meg. Hogy fut-e a gépünkön a VBS, azt a Rendszer-információ menüből egyszerűen kiolvashatjuk.
Tűt a szénakazalban
Mivel a legtöbben a Windows Update által felkínált ingyenes frissítéssel állnak majd át, mi is így tettünk a mérések után. Teljesítményben hibahatáron belüli különbségeket produkált volna egy formázás utáni telepítés, a rendszer stabilitására pedig így sem volt panaszunk. A különbségeket nagyítóval kerestük magasabb és alacsonyabb grafikai részletesség mellett a legkülönfélébb játékokban, de sem hatalmas ugrást, sem komolyabban érezhető visszaesést nem vettünk észre szinte sehol. Arra remélhetőleg senki sem épít az új operációs rendszer telepítésekor, hogy az évekkel a chiphiány beköszönte előtt épített vasa hirtelen megtáltosodik, ugyanakkor attól sem kell tartani, hogy a Windows 11 felzabálná az erőforrásokat. Ha nincs bekapcsolva a VBS, az általunk tesztelt játékokban és alkalmazásokban szinte észrevehetetlen a különbség, a legtöbb esetben statisztikai hibahatáron belül voltak a framerate-differenciák.
A VBS aktiválása nem meglepő módon szinte minden esetben járt egy pár százalékos degradációval, ez azonban továbbra is csak néhány képkockát jelent full HD felbontás és magas grafikai részletesség mellett. Mivel alapvetően a memóriára van hatással a szolgáltatás, a Cinebench tesztben sem volt tetten érhető a hatása, ugyanakkor a Puget Systems Benchmarkoknál a Photoshop és a Premiere Pro is majdnem 10 százalékos visszaesést produkált. Jó hír az is, hogy sem az üzemidőt, sem a bootidőt tekintve nem észleltünk változást a tesztgépen. Ugyanezt figyeltük meg akkor is, amikor stressztesztek során a processzor és a videokártya hőmérsékletét, illetve órajelét figyeltük. A mérések minden esetben gyakorlatilag hibahatáron belül estek, függetlenül attól, hogy melyik operációs rendszert használtuk vagy dolgozott-e a VBS.
Összességében elmondható, hogy ha a VBS-t kivesszük a képletből, akkor Intel-alapú rendszereken szinte semmilyen különbséget nem lehet észrevenni, főleg a 10. és 11. generációs processzorok esetében. Elsőre azt hihetné az ember, hogy a 12. generáció lesz a kakukktojás, hiszen a Windows 11 ütemezője sokkal ügyesebben bánik a folyamatok E- és P-magok közti leosztásával, ugyanakkor a benchmarkok azt igazolják, hogy hatalmas különbségek itt sem mutatkoznak, sőt bizonyos játékok jobban teljesítenek Windows 10 alatt még az Alder Lake processzorokkal is. Az L3 bug javítása óta a Ryzen processzorral dolgozó gépek tulajdonosainak sem kell izgulniuk: a teljesítmény néhány esetben képkockára pontosan ugyanannyi maradt, egyes esetekben pedig 2-5 százalékos növekedés is megfigyelhető.
Ahogy azt már említettük, ha eddig nem volt bekapcsolva a VBS a gépünkön, akkor a Windows 11-re történő frissítéssel sem lesz másként, ha viszont például már az új operációs rendszerrel vásároljuk a laptopot, akkor nem árt vetni rá egy pillantást. A különbség 4-5 százalék is lehet, amin 1-2 százalékot még ronthat a HVCI, vagyis a memóriaintegráció bekapcsolása; 5% különbség nem tűnik soknak, de gyakorlatilag egy kisebb processzorgenerációnyi ugrásról beszélünk, ami a felhasználók egy részének kifejezetten fontos szempont. Ugyanakkor a vizsgálatok azt mutatják, hogy a virtualizáció nem egy teljesen fölösleges funkció, hanem nagyon komoly gyakorlati haszna van. A Microsoft statisztikái szerint durván 60 százalékkal csökkenti az esélyét, hogy egy malware súlyos károkat okoz majd rendszerünkben. Hogy ez megér-e öttel kevesebb fps-t a játékokban, azt már mindenki döntse el maga.
Váltsunk vagy óvakodjunk?
Ahogy a mellékelt ábra is mutatja, a Windows 11 önmagában egyik irányba se billenti el a mérleg nyelvét. Hiába hallottuk a Microsofttól, hogy javulni fognak az üzemidők, mi ebből semmit sem vettünk észre, egyes teszteken pedig egyenesen bezuhantak a számok.
A fejlesztők szerint a Windows 11 a legjobb választás a gamerek számára, és bár valóban vannak erre utaló jelek, egyelőre nem érkezett meg minden.
Az androidos alkalmazások natív támogatása jó dolog, ahogy az AutoHDR is izgalmas újítás, az Xbox konzolok egyik legfontosabb teljesítményfokozó funkciójára azonban még várnunk kell. Ez a DirectStorage, aminek lényege, hogy a grafikus chip közvetlenül hozzáfér a játék fájljaihoz, nem kell a processzoron keresztül meghívnia őket. Ezzel drasztikusan lecsökkenhetnek a töltési idők, és megszűnhet a sokak által gyűlölt pop-in effektus, amikor csak közvetlenül előttünk töltődnek be a textúrák. A cél az, amit az Unreal Engine 5 demóban is láttunk néhány hónappal ezelőtt: hogy hatalmas, nyílt világokat fedezhessünk fel töltőképernyők nélkül. A DirectStorage működéséhez szükség lesz egy villámgyors háttértárra egy NVMe SSD képében, illetve egy DirectX 12-t támogató grafikus kártyára is. A szolgáltatást egyébként valamikor a jövőben a Windows 10 is megkapja, de az eddigi információink szerint ez nem lesz olyan gyors, mint a Windows 11 esetében.
Bár a különbségek összességében minimálisnak mondhatók, egyik és másik irányba is előfordulhatnak kilengések, ami miatt érdemes lesz különösen figyelmesnek lenni, ha a jövőben hardverteszteket, benchmarkokat nézegetünk. Ugyanaz a konfiguráció egészen más képet festhet, ha Windows 10-zel és jól teljesítő játékokkal felállított mérésekkel küldjük harcba egy korábbi versenyző ellen, vagy ha épp bekapcsolt VBS-sel pörög a Windows 11 olyan játékok alatt, amelyeknek az utolsó csepp memóriára is szükségük lenne.
Különösen a következő pár hónapban lesz ennek relevanciája, amíg általánosan elfogadott nem lesz a Windows 11 a tesztelők körében. Addig is járjunk nyitott szemmel, és mielőtt két különböző tesztelő által publikált teszteredményeket egymás mellé illesztünk (még ha ugyanabban a játékban és beállításokkal is készültek), érdemes meggyőződni arról, hogy az operációs rendszer és a VBS állapota is megegyezett.
Tuningolók, figyelem!
Mivel a VBS és a HVCI negatívan érintheti a teljesítményt, a hardcore tuningőrültek bizonyára egyébként sem fogják használni, ugyanakkor azok is beleszaladhatnak problémákba, akik folyékony nitrogént ugyan nem akarnak a gépházba locsolni, de egyszerűbb programokkal javítanák gépük teljesítményét és/vagy élettartamát.
Amennyiben az overclocking és az undervolting is szerepel a terveink közt, és egy inteles gépet nyúzunk, a HVCI okozhat némi fennakadást: az egyik legnépszerűbb ilyen program, a Throttlestop esetében például blokkolja a közvetlen hozzáférést a CPU regisztereihez, amelyekre a feszültségszabályozás miatt lenne szükség, így aztán nem tudjuk megváltoztatni a rendszer által belőtt értékeket. A power userek számára ez bizonyára komoly érvágás; kíváncsian várjuk, változtatnak-e rajta a jövőben.
Kiemelt kép: Bob Al-Greene/Molly Flores
Ezen kívül is számos érdekes cikk vár még rád, ha megveszed a 2021/12-es PC World magazint, ráadásul remek teljes verziós programokat és értékes PC-játékot kapsz ajándékba, ha így teszel.
