Rég volt, amikor 8-16 bites iskolai számítógépeken, villogó flipperekkel és arcade-masinákkal teli játéktermekben vagy szerencsésebb esetben az otthoni Commodore 64-en, ZX Spectrumon, később a már 16 bites Nintendo vagy Sega konzolokon ismerkedhettünk azzal a pixeles világgal, amelynek azóta is rajongói maradtunk. A régi masinák már nem biztos, hogy működnek, az is lehet, hogy túl kellett adnunk rajtuk a következő lépcsőfokot jelentő kincs megszerzése érdekében, és visszaszerzésük nehézkes lenne. No és ha be is szerzünk egy gépet, a hozzá való játékhordozókat, meghajtókat úgyszintén fel kell kutatnunk, ami komoly nehézségeket okozhat, ráadásul a végén könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy tevékenységünk retrókonzol- vagy retrószámítógép-gyűjtéssé fajult, aztán mehetünk addiktológushoz. Vannak szerencsére áthidaló megoldások, amelyek közül a legolcsóbb a PC-s emulátorszoftverek telepítése és beállítása. Némi anyagi befektetést igényel, de sokkal hangulatosabb megoldás egy modern replika vagy egy emulációra kihegyezett hardver beszerzése.
Hardvertrendek
A 2004-ben megjelent C64 Direct-to-TV még eléggé egyedi módon közelítette meg az újratervezés kérdését. A Commodore 64-et egy minőségi joystickba tömörítő, ezzel szinte játékkonzollá konvertáló készülék egy ASIC lapkára építve, hardveresen emulálta a 6510-es CPU-t és a grafikai, illetve hangvezérlő lapkákat. A mai retró replikák már más úton járnak, az egylapkás gépek fejlődése bőséges teret enged, hogy az emuláció szoftveres alapokon is megfelelő minőségű lehessen. Az eredeti hardver rajongóinak talán csalódás ez, de a legtöbb estben az új kütyüben egy ARM-bázisú alaplap van, amelyen Linux operációs rendszer fut, erre jön még rá valamilyen ablakkezelő és keretrendszer, ez lehet saját fejlesztésű vagy nyílt forráskódú. Kell még egy stílusos ház, amely nagyban hozzájárulhat a hangulathoz, no és nem árt, ha vannak kontrollerek is.
Összeállításunkban sorra vesszük a legismertebb megoldásokat, amelyek egy része közösségi finanszírozású, másokat a jogtulajdonosok, illetve ma is aktív játékcégek adtak ki. A márkanév alá tartozó kütyük csak a brand konzolját emulálják, beégetve tartalmaznak néhány tucat játékot, viszont drágábbak. Az olcsóbb, közösségi fejlesztésű próbálkozások nyílt forráskódú szoftverekből gyúrják össze a terméket, legfeljebb ingyenes játékokat adnak hozzá, viszont szinte mindent le lehet velük játszani. Előbbi csoport olcsóbb és univerzális, utóbbi drágább, viszont megteheti, hogy az eredeti házat és kontrollert, valamint az ikonikus játékokat dobozolja, ami hangulatosabb.
Hyperkin RetroN 5
Nem véletlenül előzte meg nagy várakozás a Hyperkin mindenes konzolját. A RetroN 5 képes NES-, SNES-, Famicom-, Game Boy-, Game Boy Color-, Game Boy Advance-, Sega Mega Drive- és Sega Master System-játékok futtatására (utóbbira a Sega Power Base Converter révén). A lista a legnépszerűbb konzolokat tartalmazza, és a játékokat nemcsak SD-kártyáról, hanem eredeti kazettákról is képes futtatni, 720p felbontásra skálázva. Eredeti kontrollerek is használhatók, ugyanakkor adnak hozzá egy Bluetooth-csatlakozású vezérlőt is, beépített akkumulátorral. Azért vannak árnyoldalai is a készüléknek. Először is viszonylag nagy, hozzávetőlegesen annyi helyet foglal, mint egy PS4 vagy egy Xbox One - kell a hely a cartridge-csatlakozóknak.
Sajnos a műanyag ház gyenge, kissé olcsó hatású, a fényes fedlap pedig hajlamos begyűjteni a karcolásokat. Érdekes módon a vezérlőpadon nem az eredeti konzolokon megszokott D-pad, hanem egy mikrokapcsolós botkormány kapott helyet; akad még hat tűzgomb, két vállgomb és egy Home nyomógomb, utóbbi a menühöz kell. A kontroller nem rossz elrendezésű, de nem elég masszív, a botkormány pontatlanabb, mint amilyen D-pad lenne, különösen intenzív játékhelyzetekben.
RetroEngine Sigma
Nagyon sokat ígértek a RetroEngine Sigma készítői Indiegogo-kampányukban: egy több tucatnyi őskonzol és retró számítógép (pl. NES, SNES, N64, PlayStation, Amiga, C64, ZX Spectrum) emulációjára képes szisztémát, amely asztali rendszerként, médialejátszóként és 4K-streaming-lejátszóként is használható. Valóban, a négymagos Orange Pi alaplap és a RetrOrangePi emulátordisztribúció átszabott változata mindent megad ehhez, a mellékelt gamepad pedig tényleg jó, és használható bármilyen USB-kontroller.
A készülék olcsó és kicsi, az üzembe helyezés viszont nem éppen a legegyszerűbb, sokaknál előfordultak gondok a Wi-Fi-vel, jó, ha van sok IT-kézügyesség és türelem. Azok számára az egyik legjobb választás a RetroEngine Sigma, akik nem kívánják eredeti cartridge-ekről futtatni a játékokat, hanem megelégszenek a ROM-fájlokkal, és értenek egy kicsit a Wi-Fi-hez, illetve a Linuxokhoz. Azok inkább válasszanak másik kütyüt, akik egy, már a dobozból kivéve kész megoldásra vágynak.
Sega Mega Drive Classic Game Console
Szegasztok! - köszönhettek egymásnak anno a Sega rajongói, és ma is megtehetik, mert a jó öreg Sega konzolok időközben több változatban is feltámadtak az AtGames jóvoltából. A nálunk is beszerezhető asztali alapmodellhez két vezeték nélküli, infrás gamepad jár, amelyekhez szükség lesz kétszer két darab AAA ceruzaelemre vagy akkumulátorra.
Eredeti, vezetékes Sega kontrollert is ráköthetünk a gépre, de ez nincs benne a csomagban. Csak rá kell dugni a tévére (RCA kompozit és hangbemenetre), és már játszható is a 80 beépített játék. Fogad Sega cartridge-eket is, de memóriakártyát vagy USB-meghajtót nem, így a játékpaletta-bővítés és a játékállásmentés nem lehetséges. Ideális és igen olcsó megoldás azok számára, akik megelégszenek a Segával, és könnyen kezelhető kütyüt szeretnének.
NES Classic Edition
A tavalyi év egyik legnagyobb retró szenzációja volt, hogy a Nintendo újjáélesztette első, 8 bites konzolját, a NES-t. A csak NES Mininek nevezett, az eredeti készüléket kicsiben lemásoló masina szintén egy emulátor, amely négymagos ARM Cortex A7 alapokon fut. A harminc beégetett, eredeti játék között ott sorakoznak a legalapvetőbb sikercímek, így sokan a borsos, ügyeskedők által felvert árat sem sajnálták érte.
A készülékhez egyetlen Wii- és Wii U-kompatibilis, rövid madzagos kontroller jár, és vásárolható/csatlakoztatható hozzá egy második is. A hang reprodukciójával kapcsolatban akadnak kritikák, de általában véve meggyőző az emuláció, és persze a klasszikus kontroller és gépház is segít a múltidézésben. Hátránya csupán a magas, hazai földön dupla ár, és hogy keveset gyártottak belőle.
ZX Spectrum Vega
Itthon kedvező ára és bőséges játékkínálata miatt az egyik legnépszerűbb 8 bites gépnek számított a Sinclair ZX Spectrum. A gumibillentyűs készüléket egy Indiegogo-projekt keretében álmodta szögletes játékvezérlő formába a Retro Computers.
A vezérlő maga a konzol, amit csak tévére (kompozit videobemenetre) kell kötni, és már el is indítható az ezer iCade mini-kabinetbeégetett játék egyike. Eléggé csonkának hat a készülék, mivel a D-pad mellett csak négy található meg az eredeti billentyűkből, plusz négy kis menüvezérlő gomb. Kicsit jobban hajlik a játékos kézben, mint kellene, de az azonnali, megfelelő minőségű játékélményt stabilan tartja. A beépített játékok a speciális irányításra szabottak, továbbiakat adhatunk a készlethez microSD-kártyáról. Azoknak ajánlott, akik csak a játékok miatt szerették meg a Spectrumot.
