Bevalljuk őszintén, a GeForce RTX 4090 megjelenését követően picit elvesztettük a fonalat az új generációs grafikus technológiákkal kapcsolatban. Talán ma már túlzás ezt felemlegetni, de az Ada Lovelace architektúra egyik csúcsát képviselő fejlesztés fizikai és virtuális értelemben is letaglózóra sikerült, tulajdonképpen egy új sztenderd született a PC-s tábor számára. Nem mondanánk, hogy óriási meglepetés volt, de arra kevesen számítottak, hogy valóban akkora lesz az erőtöbblet a korábbi generációhoz képest, mint amit az előzetes pletykák jeleztek.
A szörnyeteg tehát kitört ketrecéből, és egymillió forintos árcédulával kellette magát a tehetős, hardcore játékosok előtt. Az első zavart az RTX 4080 körüli fiaskó okozta, a kezdetben kétszereplős típus nem sokkal később már csak egy variánsból állt, a gyártó pedig egy igen kellemetlen termékátnevezési spirálba került, aminek vége ugyanaz a 12 GB-os kártya lett, csak épp átrajzolt dobozokba csomagolva. Az RTX 4070 Ti-vel talán helyreállt a rend, de még valamivel a karácsonyi roham előtt az AMD is begyújtotta tranzisztorait, és gyorsan bejelentette az RDNA3-alapú újdonságokat. Bizonyára te is megkönnyebbülten vetted tudomásul a már "csak" ezer dolláros árcédulát, valamint a józan keretek közé szorított tervezésnek köszönhetően sokkal kezelhetőbbnek tűnő RX7900-es sztorit. A tényleges piaci megjelenés ugyan nagyon rácsúszott az ünnepekre, de a januári hónapra már mindenki felkészülten érkezhetett a tesztre. Legalábbis elsőre ezt hittük.
A fonal megvan, valami mégsem stimmel
Vajon milyen probléma merülhet fel hetekkel vagy hónapokkal a bemutatókat követően? Elméletileg mindkét oldal teljesíti a piaci keresletet, az árak sem szálltak el extrém mértékben, a januári játékmegjelenésekre már bemelegített hardverek állnak készen. Ez a "bemelegítés" azonban talán túl jól is sikerült a vörösök oldalán, a kezdeti piaci készleteket referenciakártyákkal feltöltő AMD egyre több felhasználói panasszal szembesült az RX 7900 XTX modell kapcsán. Némi huzavona és nyomozás után kiderült, hogy a kártyákra gyártott párakamrás hűtőmodulban nincs elegendő folyadék, ezért a Navi 31 kódnevű lapka legforróbb pontja terhelésre hamar eléri a 110 Celsius fokos felső határt. Igazi szájhúzós blama, ami amolyan tipikus balszerencsés momentum, pont akkor, amikor az RTX 4080 és 4070 Ti ellenében feszítenie kellene az új architektúrának. A partnergyártók egyedi kártyái természetesen nem produkálnak még csak hasonló jelenséget sem, sőt, egy-két kattintással akár 3 GHz fölé turbózzák a GPU-t, hogy közel kerüljenek a referencia órajeleken üzemelő RTX 4090-hez.
Szóval azért nem vagyunk híján izgalmas szituációnak, ami lehet, hogy csak azokat érdekli ennyire, akik szakmai oldalról érintettek, de hidd el, te, mint PC-s játékos sem vagy könnyű helyzetben. Csak tedd fel magadnak azt az egyszerű kérdést, hogy ha rendelkezésre áll félmillió Ft, melyik videokártyát vásárolnád meg inkább? Tudjuk a választ, egyiket se, nincs az az isten, hogy ennyi pénzt kifizess egy hihetetlenül gyorsan értékét vesztő hardverelemre.
Ha azonban ettől a józan döntéstől elvonatkoztatsz, akkor a mérleg melyik serpenyőjét választod? Van egy roppant erős, már-már ökoszisztéma szinten működő GeForce-vonal, ami nyers erőt tekintve nagyon rendben van, vagy ott van a másik oldal az állandóan jövőbemutató fejlesztéseivel, a becsülendő mérnöki tudással a háta mögött, az ár-érték arányban versenyre kelve. Nem könnyű a döntés.
A hardver most is pazar
Különösen igaz ez az állítás a Radeonokra. A referenciakártyák alig nőttek egy-két centit az elődmodellekhez képest, valamint megtartották a két 8-tűs PCIe-tápcsatlakozást, így nincs szükség sem adapterre, sem pedig tűzoltókészülékre a használat során. Nem tagadjuk, az RTX 40-es vezérlőkhöz csomagolt 12+4 pines adaptert méltatlannak tartjuk ilyen árcédulák láttán, és mi is csak elismerősen bólogatunk azért, hogy az AMD nem követte ezt az utat. Az XTX modelleknél felfedezett hűtőprobléma kínos, és az talán még nagyobb gond, hogy a garanciális cserefolyamat lassú. Ha azonban ez nincs, akkor a csúcsmodell a maga 24 GB-nyi fedélzeti memóriájával igazi 4K-s fenevad, talán picit jövőállóbb módon, mint a piaci ellenfeleként azonosított GeForce RTX 4080.
A ROG STRIX kiadás méreteit tekintve kis túlzással le tudna nyelni 2 db RX 7900 XT-t, még mindig szokni kell ezeket a hatalmas hűtőbordákat, amiket a partnergyártók bevetnek a csendesség és alacsony hőfokok érdekében. Egyébként a Radeonok méretbeli előnye gyorsan elszáll azoknál a gyártóknál, ahol RTX 40-es termékcsalád is van; ugyanazok a 4-4,5 foglalatot elfoglaló, háromventilátoros fémtestek kerülnek az AMD üdvöskéire is. A beszerelést tekintve most még mindenképp a kompakt Radeon-dizájn győzött.
A nagy testvér és a két RX-referenciakártya mögött majdnem teljesen eltűnt a TUF Gaming RTX 4070 Ti kiadás, pedig ez sem egy kicsi példány, viszont tudásra már jóval távolabb áll a két erősebb videokártyától. Érdemben az RX 7900 XT ellenfele lehet, bár a Radeonra integrált 20 GB-nyi VRAM csábító specifikációs adat az RTX 12 GB-ját látva. Pusztán az adatok szintjén az összevetés szinte lehetetlen, más struktúrába szervezett stream processzorok, teljesen egyedi gyorsítótár- és memóriavezérlés, továbbá más elképzelés a ray tracing grafikai effektek számolására, kirajzolására.
Kiszámítható erőviszonyok
Az árcédulák és a hivatalos ajánlott árazás azonban most is segít, és ezeket látva azért csak kirajzolódik, hogy az egyes kártyáknak mely konkurens megoldás az ellenfele. Az RTX 4090 most nem került számításba, a non-plus ultra hívők valószínűleg már korábban letették a voksot mellette. Az RTX 4080 életét azonban megnehezíti az RX 7900 XTX, mint ahogy eggyel lejjebb sem egyértelmű, hogy a 4070-es vagy a 7900 XT a jobb választás. Nagyon játék- és beállításfüggő az eredmények értékelése, a másodpercenkénti képkockaszámban az eltérés többször elhanyagolható, valójában nem látni a különbséget a játék hevében.
Miért hozzuk épp most fel ezt a témát? Nos, ha játszottál már a tesztben szereplő játékok egyikével, és körbevezetted magad a grafikai beállítások oszlopcsarnokában, akkor emlékezhetsz, hogy a felskálázási technológiák egyre kiemeltebb helyet kapnak. Több címben mindkettő megtalálható, és nemcsak simán bekapcsolhatod őket, hanem egy-két extra képi eljárással turbózhatod ezeket. Nemcsak elméletileg, hanem a gyakorlatban is egyre nehezebb észrevenni a különbséget a natív és a felskálázott kép között, viszont az esetenkénti kétszeres gyorsulást azonnal érzékeled.
Ha Radeont vásárolsz, tényleg nem fogod bekapcsolni az FSR 2.1-et? Dehogynem. Inkább RTX 4080-at választottál, de kihagynád a DLSS 3 aktiválását? Nem hinnénk. Ez pedig így van jól, vagy legalábbis nehezen köthetne bele bárki. Végeredményben mit hasonlítunk össze egy-egy új generáció megjelenésekor? Na ez már egy nagyon jó kérdés, és amerre tart a szoftveres fejlődés, egyre összetettebb lesz a válasz.
A hardver azonban azért is fejlődik évről-évre, hogy megadja a kellő számítási alapot. Mi pedig természetesen ezt néztük meg a kiválasztott játékokban, avagy mire képes a nyers GPU-erő 4K és 1440p felbontásokban, a lehető legmagasabb grafikai minőségi szinten. Jeleztük, ahol ray tracing számításokat végeztek a kártyák, illetve kakukktojásként szerepel a The Division 2, amit DX11-es renderbeállítással futtattunk.
A driver dönt?
Több generációnál is ez volt a helyzet. Az lett a nyertes, aki a stabilabb és gyorsabb eszközillesztőt szállította a VGA-k mellé, illetve olyan partneri együttműködéseket kötött játékfejlesztőkkel és -kiadókkal, amik sebességben és vizuálisan észlelhető előrelépést garantáltak. Most épp nem lehet tisztán látni, hogy melyik oldal tud és ad többet, a marketingosztályok által rivaldafénybe lökött felskálázási technológiák tudásra és teljesítményre nagyon közel vannak egymáshoz. Az Nvidia képkockagenerálással megtoldott DLSS 3 funkciója napról-napra fejlődik, míg az AMD az FSR 3-mal tervezi lebontani a piaci ellenfél virtuális falait. Sok részletet nem tudni az utóbbiról, de az tény, hogy ez a fejlesztési vonal majdnem annyira meghatározóvá vált, mint magának a GPU-nak a tervezése, finomhangolása.
Nagy a munka a háttérben a szoftveres keretrendszereken, de annyi furcsaság most már látszik, hogy az AMD-nél extra nagy hangsúlyt kap a két újdonság. A megjelenés óta a negyedik, kizárólag az RX 7900-es vezérlőket támogató Adrenalin meghajtócsomag jelent meg, míg az előző generációra december eleje óta most érkezett csak frissítés. A házi feladatot elvégezték a fejlesztők, hiszen a 23.2.1-es eszközillesztőtől nincs külön szoftveres ág, az újdonságokat az előző generációval együtt, egy közös driverben támogatja a gyártó.
Az Nvidia ezen a téren jelenleg picit kiszámíthatóbbnak tűnik. Eltelt pár hónap komolyabb hibákat javító hotfix-meghajtó nélkül, és az új játékokhoz illő driverprofilok nagy általánosságot tekintve időben érkeztek. Átmeneti állapot lenne? Akármelyik gyártót is nézed, mindig benne van a pakliban a hiba, a türelmes hozzáállás segíthet, de azt is megértjük, ha több százezer forint elköltése után játszani szeretnél a Forspokennel vagy a Dead Space felújított változatával.
Ígéretes középkategória jöhet
Az eredmények önmagukért beszélnek. Forró, puskaropogástól hangos csata szemtanúi lehettünk, a szoros küzdelem pedig összességében a lehető legjobb, ami jelenleg történhetett. Egyrészt nagyon kell a VGA-piacnak az állandó verseny és elérhető kínálat, másrészt elvileg mindkét oldal nagy erőfeszítéseket tesz a szorosabb játékfejlesztői együttműködések érdekében. Az új Radeonok ugyan nem feltétlenül teljesítik az ígért 50%-os teljesítmény/watt fejlődést, de így is egész korrekt teljesítményre képesek, a folyamatosan javuló drivereknek köszönhetően pedig stabilan ott lehetnek a két fő GeForce-vetélytárs mellett. Az RTX 4080-ról már eddig is tudtuk, hogy erős, a kis tesóról pedig elmondható végre, hogy hozza a kötelezőt.
Az árcédula 400 ezer Ft-tól indul és egészen 650 ezer Ft-ig emelkedik típustól függően, ami nem jó, nagyon nem jó. De van még értelme ezen lamentálni? Nem igazán, a helyzet elfogadása segíthet csak, illetve a hit abban, hogy a középkategóriás variánsok minél több tudást és minél nagyobb számítási kapacitást mentenek át a nagy testvérekből. Aztán a végén lehet, hogy tényleg oda lyukadunk ki, hogy majd az FSR 3-mal és a DLSS 3-mal felnyomjuk a képfeldolgozás teljesítményét. Probléma letudva, mindenki mehet a dolgára.
